Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 19-20. szám - Vállalatok felügyelet alá helyezése a háboru idejére Németországban

Keresked e1m i Jog liszt minősége tekintetében a kötlevél különös kikötéseket nem tartalmaz. Miután pedig az ügylet tőzsdei szokásokra való hivatkozással köttetett meg, a liszt minősége tekintetében ezen szokásoknak a liszt és őrleményekre vo natkozó különös határozatai 5. §-a mérvadó, amelynek értelmében a budapesti tőzsdei szokások szerint eladott búzaliszt alatt a szállítás idejében érvényes budapesti tőzsdei jellegmustráknak megfelelő liszt értendő. Minthogy pedig ilyen lisztet az alperes ma is előállít és szállít, vis majorra nem hivatkozhatik. Az sem áll, hogy a ma előállított liszt más áru volna, mint amelyet felperes alperestől a kötlevél szerint megvásárolt. Igaz csak az, hogy a nyers anyag beszerzése drágább s igy a ma gyártott liszt drágább ugyan, ámde faj és minőség tekintetében t-zen lisztek között eltérés nincs, az árban lévő különbség pedig a most előállított lisztet más áruvá nem teszi. Tagadta felperes, hogy alperesnek kellő munkás, zsák és fuvarozó eszköz nem állana rendelkezésére, valamint tagadta azt is, hogy a katonai kincstár a polgári hatóság által kibocsátott rendeletek lehetetlenné tennék a liszt szállítását. Minthogy tehát elháríthatatlan akadályok nem állják útját a szerződés teljesítésének, hanem az összes akadályok pénzáldozatokkal elháríthatok, alperes tartozik felperesnek a kereseti kérelemben felsorolt liszteket szállítani, ellenben, miután ugy a kereskedelmi törvény 353. §-a, valamint a kikötött tőzsdei szokások általános határozatai 65. § a feltétlen jogot adnak felperesnek-a szerződés teljesítését követelni, alperes nincs jogosítva az erre irányuló kereseti kérelmet megváltoztatva azt kérni, hogy csupán kártérítésben marasztaltassék. Amennyiben a bíróság mégis fenforgónak látná a vis majort és alperest a szállításra kötelezhetőnek nem találná, csupán ez esetre kéri alperest kártérítésben marasztalni, azonban nem a tőzsdetanácsnak alperes által hivatkozott 2932/1914. T. sz. hirdetményében megállapított árak szerint kialakuló árkülönbözeti összegben, hanem azon árkülönbözeti összegben, amely a kötlevélbeli árak és a kincstár által állítólag lefoglalt lisztért a katonai kincstár részéről alperesnek fizetett árak között mutatkozik. Ehhez a magasabb árkülönbözethez azért van joga, mert amennyiben a szerződés teljesítése azért vált lehetetlenné, mert a katonai kincstár azt a lisztet, amelyet alperes felperesnek tartozott volna szállítani, rekvirálta, ezen rekviráczió lényegileg nem az alperes, hanem a felperes lisztjére nézve történt s így a magyar polgári törvénykönyv első tervezetének 1171. § ában lefektetett jogelvnél fogva felperes követelheti azon kárpótlási összegnek átengedését, amelyet az alperes azon körülmény alapján, amely a szolgáltatást lehetetlenné tette, a katonai kincstártól szerződésnél fogva kapott vagy követelhet. Ezen kárpótlási összeg megállapítása végett alperes köteles a vonatkozó kötleveleket, esetleg könyveit a bíróságnak bemutatni. A bíróság nem fogadta el alperesnek azt a védekezését, hogy a szerződés teljesítése a háború kitörése folytán előállott vis major miatt vált lehetetlenné, elfogadta azonban védekezésének azt a részét, mely szerint a szerződés teljesítése a jelenlegi rendkívüli viszonyok mellett egyrészt alperesre önhibáján kívül oly súlyos terheket róna, amelyeknek viselésére méltányosan nem kötelezhető, másrészt pedig az áralakulás folytán felperes a tényleges szállítás esetén oly nyereséghez jutna, amelyre igazságosan igényt nem tarthat. Minthogy tehát a bíróság a fenforgó rendkívüli viszonyok miatt a jelen esetben igazságérzetével megegyeztethetőnek nem találja a tőzsdei szokások felperes által felhívott 65. §-ának alkalmazását, a mely §-nak a) pontja rendes viszonyok mellett kétségtelen jogot adna felperesnek a szerződés tényleges teljesítésének követeléséhez, a bíróság híven a tőzsdetanácsnak a 2860/1914. T. sz. hirdetményben közzétett teljes ülési határozatához a jelen esetben nem nyújthatott segédkezet ahhoz, hogy akár felperes, akár alperes az ügylet megkötésekor előre nem látott rendkívüli események következtében méltánytalan előnyökhöz jusson, illetőleg, kárt szenvedjen. Ennélfogva és mert a szerződés tényleges teljesítését gátló fent érintett nehézségekből eredő kár vétlen kárnak tekintendő, a bíróság méltányosnak találta annak a felek közötti megosztását, a megosztás mértékére nézve pedig elfogadta irányadókul azokat az okokat, a melyeket a tőzsdetanács 2932/1914. sz. hirdetményében a függő lisztkötések egyezségi stornirozása tekintetében megállapított és amelyektől eltérést azért nem találta megengedhetnek, mert a fenforgó esetben oly mozzanatok, a melyek ilyen eltérést indokolnának, fel nem merültek. Minthogy pedig ezen árak alapul vétele mellett felperes alperestől 224 kor. 31 fillér árkülönbözeti összeg megtérítését követelheti, az árkülönbözet megítélésére esetlegesen előterjesztett felperesi kereseti kérelem folytán alperest ezen összeg megfizetésében kellett marasztalni. A perköltség csak a marasztalási összeg arányában volt alperes terhére megállapítható.