Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Az ingó jelzálog intézményét ...

1. sz, szóval, hogy az ügylet az ügynök közvetítésével létrejött legyen, a Curia szerint mégis az esetben, ha a megbízó a közvetített ügylet megkötését a jóhiszemű forgalomban nem szokásos módon, bár szerződésszerűen tagadja meg, az ügynöknek az üzletszerzés körüli költségeit megtéríteni tartozik. (C 730/912. Ker. Jog 17. szám.) A kartelljog terén a Curia felfogása ma is az, hogy a kartellszerződés magában véve nem érvénytelen, hanem csak akkor, ha oly czélra köttetik, vagy oly eszközöket vesz igénybe, melyek a jó erkölcsbe ütközik. Oly kartell tehát, melynek czélja cserecsarnok felállítása s idegen üvegek kicserélése, továbbá, hogy egyik kartelltag vevőit a másik meg ne szerezhesse, nem jogellenes. (C. 419/912. Ker. Jog 10. sz.) (Folyt, köv.) KÜLÖNFÉLÉK. Az ingó jelzálog intézményét a franczia törvényhozás ismét ujabb irányban fejlesztette ki. Az 1898. és 1906. évi törvények a mezőgazdasági ingókra hozták be, az 1913. évi augusztus 8-iki törvény („Loi relatíve au warrant-hotelier". Közölve a Journal officiel 1913. augusztus 10. számában) pedig a vendéglők felszerelésére és berendezésére terjeszti ki. Ez a legújabb franczia törvényalkotás, amely a vendéglői vállalat hitelképességét hathatósan előmozdítja, nálunk azért érdemel különösebb figyelmet, mert az a mozgalom is, amely az ingó jelzálog meghonosítása érdekében keletkezett és konkrét alakot az 1911. évi jogászgyülésen nyert, főleg a franczia törvényhozói kísérletekre terjesztette ki figyelmét. A jogászgyülésen elég határozottan kifejezésre jutott az az egyedül helyes álláspont, hogy az ingó jelzálog intézményének meghonosításánál gyakorlatilag legfontosabb azoknak az ingóságoknak elhatárolása, amelyek egyrészt ilyen zálogalapitásra alkalmasak, másrészről, amelyeknek tulajdonosai reá szorulnak a hitelbiztosíték emez uj formájára. A véleményezők, előadó és felszólalók különösen a következő tárgyakat jelölték meg alkalmasoknak. Mezőgazdasági téren : az üzemhez tartozó állatok, learatott és függő termés, a fundus instructus, erdőállomány letárolása. Ipari és kereskedelmi téren: gépi és üzemi berendezés, nyersanyag, félgyártmány, készgyártmány-készlet, az u. n. eszmei javak (czég, védjegy, engedély, haszonbérleti jog, goodwill) stb., stb. Sebes Déne3 véleményében rámutatott, hogy alkalmas tárgy a vendéglő, kávéház és nyomda berendezése is. A Ptk. javaslata nem i szabályozza az ingó jelzálogot; 592. §-a azonban, I amidőn a kézi zálog alapításához a traditiót követeli meg, utal arra, hogy külön törvények ettől eltérően is intézkedhetnek, tehát quasi kilátásba helyezi a kérdés külön szabályozását. Nézetünk szerint törvényhozásunk mindenek előtt az ipari és kereskedelmi élet terén honosíthatná meg az ingó jelzálogjogot, nemcsak azért, mert a mezőgazdasági ingókra nézve ezt a Ptk. javaslatának jelzálogi szabályozása szerfelett megnehezíti, hanem, mert főleg a kereskedelmi és ipari élet terén tai lálhatók olyan értékek, amelyeknek ilyen módon való lekötése amellett, hogy az adós továbbmüködését egyáltalában nem gátolja, igen nagy mértékben fokozná hitelképességét is. Es azt hisszük helyes uton járunk, amidőn ez uj intézmény fokozatos behozatalát tartva czélszerünek, az első lépés ! megtételére a kávéházi és vendéglői berendezést tartjuk a legalkalmasabbnak és egyúttal a legsürgősebben szabályozandónak. Ezek az okok vezetnek arra, hogy az uj franczia warrant-hotelier törvénnyel egy kissé részleI tesebben is foglalkozzunk. E törvény megalkotására specziális franczia viszonyok vezettek. Francziaországban igen elterjedtek a külföldi alapítású vendéglői vállalkozások, amelyeknek életképességét erősen fokozza a rendelkezésükre álló külföldi tőke. Ezzel szemben a franczia vendéglősök csak igen nehezen tudnak a franczia pénzpiaczon hitelt kapni egyrészről, mert a franczia tőke inkább keresi a | kevesebb hasznot hajtó, de biztos kötvényeket, álI lampapirokat stb., mint a koczkázatos üzleti vállalj kozásokban való részvételt, másrészről, mertavenj déglősök kellő garanczia nyújtására — legnagyobb vagyonuk a berendezésben állván, amelyet terhel a háztulajdonos törvényes zálogjoga is — ingó jelzálog nélkül alig képesek. A törvény tehát a külföldi vállalatokkal szemben versenyképessé akarja tenni a franczia vendéglősöket, amidőn egyrészről a rendszerint nagy értéket képviselő berendezésre ingó jelzálog alapítását teszi lehetővé, másrészről a bérbeadót a bérelt vendéglő berendezése felett a Code civil 2102. §-a alapján megillető privilégiumot jelentékenyen korlátozza és ezzel kellő biztosítékot nyújt a vendéglősöknek hitelt nyújtó tőkének. A berendezésre létesíthető ingó jelzálog lajstrom vezetésre van alapítva. A kereskedelmi törvényszékek segédhivatalában vezetendő lajstrom alapján állítják ki a záloglevelet (warrant), amelyet az adós aláir és a hitelezőre forgat (3.4. §.) Ezeket a zálogleveleket a közhitelintézetek leszámítolhatják (10. §.); a záloglevelek forgathatók és a forgatók egyetemleges felelősséget vállalnak a kölcsön kifizetéseért (5. §.) A kölcsön kifizetése vagy letétbehelyezése esetén a lajstrom-vezető köteles a warrant-t törölni. Hivatalból törli, ha 5 éven belül nem újítják meg a kölcsönt (7. §.) Az adós eladhatja az