Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ban [1. r.]

Kereskedelmi Jog 1. sz. biztosítása nem csak részvényjegyzéstől, hanem fizetőképes egyének részvényjegyzésétől függ. Ezért szükség van oly törvényes intézke­désre, mely szerint az alapítók felelősek a rész­vényjegyzők fizetőképességéért, de csakis abban az esetben, ha az alapítók az illetőknek fizető­képtelenségét a részvényjegyzéskor ismerték ; az, hogy ismerhették volna, nem elegendő e felelősség megállapítása végett (Kennen müssen steht dem Kennen nicht gleich": Behrend 110. §.). Ugyanezek az elvek alkalmazandók akkor is, midőn valaki készpénz helyett vagyon­betéttel kiván hozzájárulni. Kérdésünk helyes megoldásánál nagyon fontos továbbá az is, vájjon nem kellene-e az alapitókkal egyenlő felelősségre vonni azokat is, kik az alapítókkal egyetértve az alapítási folyamat alatt a társaság hátrányára közre­működtek. („Gründergenossen") ? A német ke­reskedelmi törvény (202. §. negyedik bekez­dése) erre igenlő választ ad, amit helyesnek tartunk. Ez a szabályozás különösen czélszerű és üdvös épen az apport kérdésénél lehet. Az alapitókon és ezeknek most emiitett társain kivül felelősséggel kell terhelni még egy csoportot, t. i. azokat, kik a részvények átvételére, illetve jegyzésére nyilvánosan fel­hívást intéznek, a mint azt a német kereske­delmi törvény 203. §. rendeli. („Emmissions­hauser.") Az ilyen rendelkezés annak a megfonto­lásán alapul, hogy ily nyilvános felhívásnak, különösen midőn az bankháztól indul ki, a közönség részvételére nagy befolyása szokott lenni. A tervezetben foglalt adatok netáni va­lótlanságát az ily bankházak a tervezeti ada­tok elfogadása által magukévá teszik, minél­fogva csak természetes, hogy a felelősség őket is terheli. Szükséges azonban, hogy az illető bankház az adatok valótlanságát, vagy hiányos­ságát ismerte, vagy csak azért nem ismerte, mivel a szükséges kereskedői gondosságot elmulasztotta. Ha tehát se szándék, se keres­kedői gondosság elmulasztása fenn nem forog, akkor az itt érintett felelősség nem lesz meg­állapítható. Mindezeknek az alapitói felelősséget meg­állapító szabályoknak kellő hatályosságuk csak akkor lehet, ha maga a törvény arról is intéz­kedik, hogy kijátszhatók ne legyenek. Ezért ki kellene mondani a törvényben, hogy oly egyezségek vagy lemondások, melyek a társa­sággal szemben fennálló ily alapitói felelőssé­get kizárnak, érvénytelenek, illetve érvényessé­gük bizonyos korlátoknak van alávetve pl., hogy a közgyűlés által kifejezetten elfogadtat­tak légyen, mely esetben azonban a kisebbség védelme érdekéken megfelelő intézkedés teendő. Végül fel kell említeni mint feltétlenül szükséges kiegészítő rendelkezést azt, hogy a társaság az alapitókat (és társait) terhelő fele­lősség alapján bizonyos elévülési időn belül (3—5 év) köteles igényeit érvényesíteni, mely elévülési idő leghelyesebben a társaságnak a kereskedelmi czégjegyzékbe való bevezetésétől lenne számítandó. A fentiekben felsoroltuk csakis a legszük­ségesebb szabályokat, melyekre feltétlenül szük­ség van a végett, hogy az alapítási folyamat az alapítók felelőssége szempontjából némi ellenőrzésnek alávetve és az alapítók felelős­sége a társasággal szemben megállapítható legyen. Még sok más rendelkezést is fel lehetne hozni, de nem folytatjuk ezúttal, mert az is elegendő a mostani részvényjogunk tarthatat­lanságának begyőzése végett. Igazán csak cso­dálkozni lehet azon, hogy e hiányokon még nem segítettek, holott, e hézagok pótlása már régóta elodázhatlan szükségnek mutatkozik. Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ban. Irta : Dr. Szenté Lajos. Ha, mint e rovat vezetője, a felsőbíró­ságoknak mult évi mérlegét megakarnók álla­pítani, azt mondhatnók, hogy a jogkereső közönségnek az igazságszolgáltatásból merített nyeresége semmivel sem több, mint az előző évben. Igaz, hogy néha a vájt csapáson való maradás is nyereség, néha azonban veszteség is, amennyiben egy ki nem elégítő jogi meg­oldás állandósulása rosszabbodást jelent. Az általános szempontok, amelyek judika­turánkon végigvonulnak, nem mondhatók, hogy a kor szellemével összhangzásban nem állaná­nak: a kis ember védelme (a főnök és alkal­mazottak jogviszonyában, biztosítás), a forga­lom jóhiszeműsége (vétel), a nagy tőke hatal­mának korlátozása (részvényjog), oly elvek, amelyek a mai társadalmi rend uralkodó alap­eszméinek felelnek meg, ugy hogy ha felső­bíróságaink ezen elveket következetesen eme-

Next

/
Thumbnails
Contents