Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 6. szám - Törvényjavaslat a váltóról [4. r.]

fi. sz nincs váltójogi hatálya, tehát, ha a kibocsátói aláírást reprezentálja, a váltó — mint kellékhiányos — semmis, más váltónyilatkozat alatt pedig nem létezőnek veendő. Hasonló jogkövetkezményeket nem lehetett fűzni a vak aláírásával tett váltónyilatkozathoz abban az esetben, ha a hitelesítés hiányzik vagy szabálytalan17), mert a vak aláírása hitelesítés nélkül is legalább formailag „váltóaláírás", épugy mint egy hamisított aláírás és így nem érintheti a többi aláírás (tehát a váltó) érvényességét, sem pedig a forgatmányok sorrendjének szabályszerűségét. ad 5. Az óvás-eljárásnak közelebbi szabályozását az Egyezmény az egyes államok külön törvényhozásainak tartotta fenn. A Szabályzat 43. czikke ugyan annyiban praejudikál, hogy az elfogadás vagy fizetés megtagadásának igazolásához közokiratot kíván meg ; ez a rendelkezés azonban egyrészről nyitva hagyja azt a kérdést, hogy minő közhatóságok vagy személyek jogosíttassanak fel a szóbanforgó közokirat felvételére és minő tartalommal állitandók ki ezek a közokiratok, másrészről nem is feltétlenül kötelező, mert az Egyezmény 9. czikke megengedi az u. n. magánóvás intézményének meghonosítását is, amennyiben azt az óvásra megszabott határidőben nyilvános lajstromba vezetik be. A törvényjavaslat 87—95. §-aiban részletes szabályozásban részesiti az óvás-eljárást és habár annak lefolytatásánál lényegileg a Vt. eddigi rendszerét veszi alapul, mégis igen sok messzekiható újítást valósit meg ezen a téren is. Különös fontosságúak azok a rendelkezések, amelyek a) az óvatoló személyek körét és területi illetőségét, b) az óvás-okirat lényeges tartalmát és, c) az óvatoló személynek a váltó alapján járó szolgáltatás felvételére vonatkozó jogosultságát írják körül és amelyekben leginkább nyilvánulnak a javaslatnak eddigi Vt.-ünkkel szemben jelentkező újításai. ad a) A Vt. 98. §-a, eltörölve az 1840. XV. t -cz.-ben létesített váltójegyzői intézményt, óvatoló személyeknek csakis a kir. közjegyzőket és a közjegyzőkhöz nem tartozó járások17) A 83. §. 2. bekezdésében használt „hamis" kitétel nem elég általános. 109 ban a járásbíróságokat (járásbirót, albirót, jegyzőt és aljegyzőt) jelenti ki. A gyakorlati tapasztalatok azonban a lefolyt utolsó négy évtized alatt azt igazolták, hogy az óvatoló személyeknek ilyen szűk körre szorítása igen sok esetben azokat a váltókat terhelte meg relatíve aránytalanul nagy költségekkel, amelyek kis összegüknél fogva költséget alig képesek elbírni,18) és ezen a méltánytalanságon csakis akként lehet segíteni, ha a közjegyzői vagy járásbirósági székhelyektől távol fekvő helyeken is megbízást nyernek arra alkalmas személyek az óvás felvételére. A javaslat az eddigi óvatoló személyek körén tágítandó, mindenekelőtt visszaállítja a váltójegyzők intézményét, akiket a gyakorló ügyvédek köréből az igazságügyminiszter, HorvátSzlavonországokban pedig a bán nevez ki. A váltójegyzők óvást egyedül közjegyzői székhelyen,nem vehetnek fel; tehát területi illetőségük kiterjed azokra a helyekre is, ahol já rásbiróságok vehetnek fel óvást. A javaslatnak ezt a Tervezettel szemben jelentkező eltérését főleg a járásbíróságok tehermentesítése indokolja, amelyre a Pp. életbelépése esetén annál is inkább szükség van, mert a területén óvatolás alá kerülő váltók alapján indított perek legnagyobb részében az óvatoló járásbíróság fog ítélkezni. A modern szükségletek kielégitését nyújtja a javaslat, amidőn megengedi, hogy az óváseljárásban a közjegyzőt — főnökének vagyoni felelőssége mellett — közjegyzőhelyettes vagy közjegyzőjelölt, a váltójegyzőt pedig ügyvédhelyettes helyettesítse; járásbíróságnál pedig az óvást a járásbíróság biráján kívül a fogalmazó személyzet valamelyik tagja is felvehesse (87. §. 5 és 3. bek.). Amint ismeretes, igen erős mozgalom indult meg nálunk is az óvási költségek csök kentése jegyében az úgynevezett pósta-óvás intézményének legalább a kisebb összegű váltóknál való meghonosítása érdekében, amelyet csak megerősítettek azok a kedvező tapasztalatok, amik az 1908. évi május 30-iki német váltónovella által Németországban meghonosított pósta-óvás körül felmerültek. A javaslat, tekintettel a mi Németországétól e tekintetben eltérő viszonyainkra és a kérdésnek a postai szervezettel szorosan összei8) Tanulságos ismertetés található ebben az irányban a Jelentés 51—52. lapjain. Kereskedelmi Jog