Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 3. szám - Belga törvényjavaslat a részvénytársaság alapításáról

alapította keresetét, azt adván elő, hogy alperes, mint tömeggondnok ebbeli minőségéből folyó azt a kötelezettségét, hogy a csödvagyont tűzkár ellen biztosítsa, teljesíteni elmulasztván, eme mulasztása által neki kárt okozott s a 342 drb juh értéke czimán á 18 K 6156 koronát, 30 drb juhléczka czimén á 40 K 1200 koronát és egy juhakol értéke 1000 koronát, összesen tehát 8356 K tőkét, mint kárösszeget, ennek 1910. évi január hó 8 tói járó 5% kamatot és a perköltségeket tette alperes keresetbe. Alperes kártérítési kötelezettségét azonban a kir. tvszék nem állapíthatta meg, mert igaz ugyan, hogy a csődtörvény 100. §-ának 2. bekezdése értein ében a tömeggondnok a csödvagyont illetőleg a rendes családapa gondosságával tartozik eljárni, igaz az is, hogy a rendes családapa gondosságához tartozik a vagyonnak tűzkár elleni biztosítása is, úgyde alperes az 1. alatt becsatolt levéllel és R. A. eskü alatt tett vallomásával igazolta azt, hogy a csődvagyon biztosítása iránt szükséges lépéseket már 1909. évi deczember hó 31-én tehát már a csődvagyon zár alá vételének napján megtette ; igy tömeggondnoki kötelességéből folyó mulasztást ebben a tekintetben nem követett el. Igaz ugyan, hogy a tömegvagyon biztosítása ez alkalommal nem sikerült, ez azonban alperesen kivül álló okoknak az eredménye. A kir. tvszék ugyanis épen a felperes által válasziratához E., F., G. alatt becsatolt, különböző biztosító intézetektől származó levelek tartalmával tényként állapította meg, hogy a biztosító intézetek a csődvagyonok biztosítását illetőleg a legnagyobb tartózkodással járnak el, s hogy rendszerint csak olyan esetekben biztosítanak csődtömegeket, a midőn a csőd tárgyát képező dolgok előzőleg csődbe került tulajdonos nevén is az illető intézetnél voltak biztosítva s ekkor is rendszerint csak a leltározás befejezése után s kivételesen egyik-másik intézet a leltározás beszerzése előtt is és pedig vagy ugy, hogy időről-időre a már leltározott vagyon részéét veszi alkalomba, vagy ugy. hogy a tömegvagyon éréke maximának bemondása alapján fogadja el a biztosítást. Minthogy azonban a több ezer koronát érő csődvagyon biztosítására vnnatkozó ügylet megkötéséhez egy-két nap nem elegendő, mert a biztosítási módozatok és feltételek kipuhatolásához egyfelől a tömeggondnoknak, azok megállapításához másfelől a biztositó intézetnek hosszabb időre van szüksége, minthogy a tűzvész, amely a felperes keresetében megjelölt vagyontárgyakat elpusztította, a csődnyitást követő 11. napon ütött ki, tehát e között és alperes tömeggondnoki megbízása között oly rövid volt az idő, hogy az egy nagyobb csődtömeg biztosítására vonatkozó jogügylet perfektuálására semmi esetre sem elegendő, — minthogy alperes a már előzőlpg előadottak szerint a csődvagyon tűzkár elleni biztosítására szükséges intézkedéseket már 1909. évi deczember hó 31-én a „Fonciére* biztositó intézetnél megtette, úgyde ez az intézet, a mint az dr. K. M. és R. A. vallomásaiból megállapítható, a biztosítást csak a csődvagyon leltározása után fogadjb el, — minthogy alpereseknek a tűzvész bekövetkezte előtt nem állott kellő idő rendelkezésére, hogy a biztosítást más intézetnél vigye keresztül, minthogy ekként a csődvagyon tűzkár elleni biztosítását illetőleg alperes a csődtörvény által reá, mint tömeggondnokra hárított rendes családapai gondosságból mit sem mulasztott el s igy a bekövetkezett kárért felelősséa sem terheli, — mindezeknél fogva a kereseti kérelmet mint teljesen alaptalant elutasítani kellett. A debreczeni Jcir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Az elsőbiróság Ítélete, az E. F. G. alatti levelekre és az ezek tartalmából vont következtetésekre alapított indok mellőzésével, egyéb megfelelő indokainál fogva és azért hagyatott helyben: mert a kir. Ítélőtábla nem tekintette az alperesnek, mint csődtömeggondnoknak azt az eljárását, amely szerint az 1910. évi január hó 3-ik napján leltározott és ugyanezen hó 9 én támadt tüzeset alkalmával elégett ingóságokat a Fonciére biztositó társaságon kivül más biztositó társaságoknál nem biztosította és ezek biztosítását meg nem kísérletté, olyan mulasztásnak, melynek alapján a csődtörvény 100. §. 2 bekezdésére való figyelemmel kártérítési kötelezettsége meg volna állapitható, annyival kevésbé, mivel arra nincs adat, hogy a tűzbiztosítás ilyen rövid idő alatt megköthető lett volna, továbbá, mert az Adria biztositó társaságnak K. alatti levele szerint a csődtömeggondnoknak a közadós által kötött tűzbiztosításra vonatkozó kárbejelentését nem az ingóknak csődvagyonként való leltározása, hanem a díj fizetésének az elmulasztása miatt utasította el, a díjfizetést pedig felperes jogelőde mulasztván el, az ebből származó kárát csak önmagának tulajdonithatja. M Icir. Curia : A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokolc : A csődtömeggondnoknak nem áll rendszerint kötelességében az, hogy a csődtömeghez tartozó vagyont tűz ellen biztosítsa. Alperesnek, mint volt csődtömeggondnoknak azt az eljárását tehát, hogy a csődtömeghez tartozott. 1910. évi január 3-ik napján leltározott és ugyanazon hó 9-én tüz következtében megsemmisült tárgyakat tüz ellen nem biztosította, a kir. Curia sem tekinti oly mulasztásnak, melyből folyólag az alperes kártérítési felelőssége megállapítható volna. Ebből az okból a másodbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni.