Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 3. szám - Belga törvényjavaslat a részvénytársaság alapításáról

Terneuzen vasút igazgatójának 40 millió frankos bukása, mely — hasonlitva egy nálunk is előfordult esethez — szintén hamisitott kötvények forgalomba hozásával volt kapcsolatos. Ez a nagyszabású szédelgés volt egyik fő oka annak, hogy Carton de Wiart belga igazságügyi miniszter a képviselőházban megakadt részvényjogi törvényjavaslat sürgős tárgyalását szükségesnek jelentette ki. A javaslat alapításra vonatkozó rendelkezései közül az apport-alapitás szabályozása érdemli meg a legnagyobb figyelmet; aminek szigorúságát Belgiumban is a túlértékelt apportok alapján kibocsátott apport-részvényekkel elkövetett nagy arányú szédelgések motiválják. A javaslat a következő megállapodásoknak felvételét rendeli el az aláírási ivekbe (szerződésbe, prospektusokba, czirkulárékba stb., amelyek részvény-aláirók szerzésére irányulnak): 1. a nem készpénzben álló betétek fajának és lényegének, továbbá az átvétel feltételeinek és az apporteur nevének felemlitését; 2. ingatlan behozás esetén a behozást megelőző 5 éven belül történt tulajdon változásokat és azoknak feltételeit; 3. pontos megjelölését azon jelzálogoknak, melyekkel a betét meg van terhelve; 4. ha elővételi jog hozatik be, a teljesítési feltételek pontosan körülirandók; 5. az egyes alapitóknak biztosított külön jogoknak és előnyöknek alapja ós minemüsóge közlendő; 6. az alapítási költségek legalább hozzávetőlegesen részletezendők; 7. mindezek a megállapodások a „Moniteur Belge"-ben közzéteendők. Ezen közzététel előtt részvények stb. eladása érvénytelen; nyilvános részvénykibocsátás pedig csakis e közzététel után 10 nap múlva történhetik. Igen lényeges (nyilván a franczia 1893. évi aug. 1. törvény 3. §-ának hatása alatt álló) rendel kezés továbbá az, hogy apport-részvényekot csakis a második évi mérleg közzététele után eltelt 10 nap múlva lehet forgalomba hozni. A javaslat végre a részvényjegyzésnél teljesítendő első befizetés összegét a részvény névérték 10%-áról (1873. t. 29. §. 3. p) 20% ra emeli fel. Kamat korlátozás. A súlyos pénzügyi helyzettel járó pénzdrágaság aktuálissá tette az 1877 : VIII., 1883 : XXV. és 1895 : XXXV. t.-czikkek kamatkorlátozó rendelkezéseinek bírálatát, mert amidőn a bank-kama' láb 6—7°/o-ot is elér, igazán méltánytalan és ugy a hitelnyújtás, mint a hitelnyerés érdekeit veszélyezteti 8°/o-on felüli kamattól a birói védelem megtagadása. Szászy-Schwarcz Gusztáv egyetemi profeszornak a Pester Lloyd hasábjain megjelent, feltűnést keltő czikke az érdekelt körök figyelmét is felhivta erre a fontos kérdésre. Az 0. M. K. E. f. évi január 22-én ós a Pénzintézetek országos egyesületének f. évi január 27-én tartott ankétje általánosságban elfogadta Schwarcz Gusztávnak kétségtelenül értékes elvi álláspontját, amely abban foglalható össze, hogy ejtsük el a kamattörvónyekben megállapított fix kamatlábat ós e helyett állítsunk be egy mobilis tételt az OsztrákMagyar bank kamata szerint. Ha ez a mozgalom a törvényhozás részéről is meghallgattatásra talál, de lege ferenda nagyon helyes volna az 1877 : VIII. t.-cz. 9. §-nak is világosabb szövegezése, amely a korlátozást váltó-követelésekre (!?) ós kereskedők kölcsönös kereskedelmi ügyleteiből eredő követeléseire amúgy sem tekinti kiterjedőnek. Minő értelme van u. i. a váltó-követelések kivételének a korlátozás alól, amidőn viszont az uzsoratörvény a váltóba burkolt uzsorát minősitett szigorúsággal bünteti ? A tőzsdebirósági illetékesség kérdésében a Curia az utóbbi időben figyelemre méltó határozatot hozott, amennyiben kimondotta, hogy az olyan kikötés, amelylyel a vételi ügyletben az eladó más, és a vevő ismét más tőzsdebiróság illetékességét kötötte ki, nem tekinthető hatályosnak, mert nélkülözi az alávetésnek azt a határozottságát, amelyet e részben a perrendtartási novella előir. Szövetkezeti üzletrész befizetése iránti kötelezettség alól adhat-e felmentést az igazgatóság? Ebben a nagy horderejű kérdésben döntött a minap a Curiának váltótanácsa, ós kimondotta, hogy amennyiben az alapszabályok ugy intézkednek, hogy az egyes tagoknak a szövetkezetből való kizárása iránt az igazgatóság van jogosítva intézkedni akkor, az igazgatóság jogosítottnak tekintendő arra is, ha a szövetkezeti tag által kötelezett üzletrész befizetésének kötelezettsége alól felmentést adhasson, a mely felmetés azonban csupán ugyanazzal a korlátozással adható meg, amelyet a K. T. 237. §-a a szövetkezetből kivált tag üzletrészeinek kifizetésére nézve megállapít, hogy t. i. amennyiben a szövetkezet feloszlása a 254. §-ban meghatározott egy évi elévülési idő alatt elhatároztatnék, az igazgatóság által adott ez a felmentés nem akadályozhatja az üzletrósz befizetése iránti kötelezettség érvényesítését. IRODALOM. Marx A. Firmenrechtliche Grundbegriffe. München 1912. Schweitzer Verlag. 5 M. Schreib E. Aktioniir u. Generalversammlung. Leipzig 1912. A. Dichert Xachf. 2 M. Kiefersauer F. Das Recht des Kontokorrents. Würzburg 1912 Standeurans. 3 M.