Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A kereskedelmi üzlet fogalma

tartozik az. hogy a felek végleges megállapodásaiban is résztvegyen ; minthogy a felperes eljárása, bejegyzett ügynökségi és bizományi ipart üző kereskedő lévén, üzleti körébe tartozó szolgálat volt, amelyért a K. T. 284. §-a szerint külön kikötés nélkül is követelhet díjazást: meg kellett állapítani, hogy az alperes a felperesnek a szokásos díjazást megadni tartozik. Alperes ugyan azt kívánta bizonyítani, hogy felperessel a dijakra nézve utólagosan 500 K-ban megegyezett, ezt azonban tanúi nem bizonyították. A helyi szokás szerint az ügynöki dij a kereskedelmi üzlet vételárának 1° o-a, felperest tehát 2111 K ügynöki dij illeti meg, minthogy azonban Z. és K. az alperes nevében 500 K t küldöttek felperesnek, az 500 K tehát alperes által fizetettnek tekintendő, az alperes még 1611 K-t köteles a felperesnek megfizetni. Elutasítandó volt a felperes 150 K utazási költség megtérítése iránti keresetével, mert a felperes közvetítői tevékenysége kiválóképen abból állott, hogy a más helyen lakó vevő felet az alperes feltételeinek közlése végett felkeresse, az ezzel járó kiadások tehát az alkuszdij reményében s annak kiérdemlése érdekében történtek, s így miután alkuszdij iránti igénye megállapittatott. a saját érdekében is teljesített szükséges kiadások megtérítését ezenfelül nem igénveiheti. (1911. deczember 15. 6924, 911. sz. a.) A győri fcir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét elutasító részében indokaiból helybenhagyja, marasztaló részében megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Helyes az elsőbiróságnak az a megállapítása, hogy a felperes tevékenysége az ügynöki közben;árásnak megfelel, melynél fogva mint bejegyzett ügynöki és bizományi üzlettulaidonos, kereskedői minőségénél fogva a K. T. 284. §-a szerint külön kikötés nélkül is követelhet díjazás*' ; minthogy azonban felperes beismerte azt, hogy a szerződés megkötésekor alperes őt telefonicze arról értesítette, hogy összes költségei és tevékenysége végleges kielégítése fejében neki 500 K-t fog kifizettetni, s bár ö tagadta, hogy az 500 K t elfogadja, de mivel R. Z. és K. azt vallották, hogy a végleges szerződés készítésekor a költségek viselése kérdésénél alperes a telefonhoz kiment, hogy felperessel dijának összegére nézve telefonon értekezzék, s alperes visszatérve kijelentette, hogy felperes 500 K-val megelégszik; mivel továbbá felperes az 500 K-t. melyet neki Z. és K. az alperes nevében és helyett utalványon megküldött, megkapta; mivel az előzményekből felperes tudta azt. hogy az 500 K az alperessel megbeszélt dijazása fejében, s nem részletfizetésül küldetett, s azt mégis elfogadta anélkül, hogy alperessel vagy a küldőkkel közölte volna, hogy az 500 K-val meg nem elégszik s a szokás szerinti díjazásra tart igényt s eme követelési jogát fentartja. a kir. tábla megállapítja, hogy felperes a telefonikus megbeszéléskor alperes által neki felajánlott 500 K-t teljes kielégítésül elfogadta. Minthogy pedig az esetben, ha a közbenjáró ügynök azzal, akinek érdekében a tevékenységet kifejtette, ha nem is előlegesen, de utóbb a díjazásra nézve megegyezik, a helyi szokás szerinti díjazásra többé igényt nem tarthat, s minthogy különben is az áltata felvett 500 K megfelel a vételár után a Kt. 547 §-ában megállapított \Wo-nak. felperest ezenfelüli keresetével elutasítani kellett. (1912. február 26. 159/912. sz. a ) M. lir. Curia: A másodbiróság Ítéletét megváltoztatja és az elsőbiróság Ítéletét hagyja helyben indokolása alapján. Czég. 23. A régi czég használatára nézve, adott beleegyezés alakszerűséghez kötve nem lévén, az az általános magánjogi szabályok szerint bírálandó el. (M. kir. Curia 369 1912.— 1912. decz. 18.) A kolozsvári kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiró;ág ítéletét az abban felhozott indokokból és még azért is helybenhagyja, mert a kereskedelmi törvény 12. § ának rendelkezése szerint egy már létező kereskedelmi üzletnek szerződés vagy örökösödés utjáni megszerzése esetében, a megszerző fél az üzletet az addigi czég alatt, az utód.ást kefejező toldással vagy anélkül csak a volt tulajdonos vagy a jogutódainak a beleegyezésével folytathatja, eldöntendő kérdést e perben tehát az képez, hogy alperes egyrészt megszerezte e a kolozsvári kir. tszék czégkönyveiben az egyéni czégek köiött a 2891/1881. számú végzéssel bejegyzett „T. F.-né" németül „J. T." czégü kereskedelmi üzletet és hogy jogot nyert-e a néhai T. F.-né örököseitől ezek beleegyezésével arra, hogy az üzletet az addigi czég elatt folytathassa. A kereskedelmi törvény fentebb hivatkozott §-a rendelkezést nem tartalmaz a részben, hogy a volt tulajdonos, illetve jogutódai beleegyezése a czég hasznalatába miként bizonyítandó, az alakszerűséghez nem kötött beleegyezés érvényessége tekintetében tehát a magánjogi rendelkezések az irányadók. Miután pedig a beszerzett árvaszéki és czégiratokból. különösen az azok között elfekvő s Kolozsvár árvaszéke által 1895. évi deczember hó 15 én felveit jegyzőkönyv és az ennek elintézéséül 1895. évi deczember 21-én 5343 1895. árv. sz. a. hozott végzés azon tartalmából, hogy a néhai özv. T. F.-né összes örökösei, tehát felperes is, gyámja képviseletében beleegyeztek abba. hogy a kérdéses özv. T. F.-né tulajdonát