Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A kereskedelmi üzlet fogalma

30 Kereskedelmi Jog Midőn a törvény a kereskedelmi üzletek fogalmával operál, kidomborítani kívánta azt, hogy a szóban forgó üzletek, mint gazdasági vagyonösszeségek jellege kereskedelmi, azaz haszonhajtó kell, hogy legyen. E tekintetben az osztrák javaslat határozottabb álláspontot foglal el, mely nem intézkedik a kereskedelmi üzletek átruházásáról, hanem: „Erwerbsunternehmen" átruházásáról beszél. Ezen „Erwerbsunternehmen" alatt kereseti, haszonhajtó foglalkozás értendő. Az üzletnek ez képezi a jellegzetes vonását. A kereskedelmi üzlet különválása a kereskedő egyéb vagyonától külső kifejezésre talál abban, hogy az üzletnek a kereskedő nevétől eltérő elnevezése is lehet. A czég ehhez képest a kereskedőnek az üzletre vonatkozó neve (K. T. §.), mely ugyan a czégvalódiság elvénél fogva rendesen a kereskedő polgári nevével azonos, de különválása azonnal szemünkbe ötlik, mihelyest a czég a polgári nevétől különböző lehet. A kereskedelmi üzlet kifelé, a nagyvilággal szemben, mint különleges vagyon (Sondervermögen) szerepel, mely bár jogi személyiséggel felruházva nincs, gazdaságilag elkülönül a kereskedő egyéb vagyonától,gkülönváltan fejlődik. A ,kereskedelmi üzlet" gazdasági fogalom, melyet a jog elismer. A kereskedelmi világ öszszeköttetést nem is tart fenn a kereskedő személyével, hanem a kereskedelmi üzlettel, ép igy a vevőközönség nem keresi fel a kereskedő személyét, hanem üzletét. A kereskedő-világban nem a kereskedő személye, hanem kereskedelmi üzlete játszik szerepet. Az üzlet a hitelezés alapja, az üzlet az összeköttetésbe lépő nagyközönség az üzlet tulajdonosát nem is ismeri, csakis magát az üzletet. A kávéház, vendéglő törzsközönsége sok esetben nem is tudja, hogy ki az üzlet tulajdonosa, hozzászokik az asztalához, ugy hogy az adás-vétel ezen törzsközönségre tekintettel történik, „a törzsközönség is eladatik." A fodrásznál, czipésznél is sok esetben igy vagyunk. Nem jogászilag a „kereskedelmi üzlet" kifejezése még más értelemben is használtatik, mint amely a törvény terminológiája szerint alatta értendő volna. Igy kereskedelmi „ügylet"-et is értünk alatta, (a német nyelvben nincs is más szó, mint „Handelsgescháft" ugy az üzletre, mint az „ügyletre"). Továbbá érthető az „üzlethelyiség", 2. iz. mely pedig az üzletnek csak egyik s hozzá nem is lényegesen alkatrésze. Az üzlethelyiség, tekintettel a vevőkörre, mely sok esetben a helyhez fűződik, az üzlet fontos eleme, de semmiesetre som oly kizárólagos elem, hogy az üzlethelyiséget az üzlettel azonosithatnók. Sok kereskedelmi üzletnek egyáltalán nincs is üzleti helyisége (ügynök, bizományos) és mégis kereskedelmi üzlete van, mert hiszen a vevőkör, üzleti titkok, üzleti chanceok, üzleti összeköttetések ezeknél épugy fenforognak, mint a helyiséggel bíróknál. A kereskedelmi üzlet külső jelentkezési formájában a helyiségen felül az áruraktár és felszerelés is szerepel. Ezek, valamint a követelések az üzletnek kevésbé értékes elemei, mert hiszen a rendes áron alul áru és felszerelés bármikor és bárhol volna szerezhető. A jogi értelemben vett kereskedelmi üzlet fogalma két alkatelemből áll: alanyi és tárgyi elemből. A kereskedelmi üzlet alanya a kereskedő, tárgya az üzlet, (a vagyonösszeség.) A kereskedelmi üzlet a kereskedőnek a kereskedelmi ügyletek fotytatására szánt vagyona, értve alatta a forgó tőkét, a kereskedelmi ügyletek folytatását lehetővé tevő alló tőkét és a testetlen vagyont. (Universitas rerum corporalium et incorporalium.) A kereskedelmi üzlet jelentvén a kereskedő üzletét, mindazon esetekben, midőn a kereskedelmi törvény valakit kereskedőnek tekint, ugy annak üzlete szükségszerüleg kereskedelmi üzlet. A kereskedő fogalma a K. T. szempontjából nem azonos a közfelfogás szerinti kereskedővel. Ennek határozott és világos kifejezést ad a K. T. 3. § a, midőn a „jelen törvény* értelmében kereskedőnek tekinti a kereskedelmi ügyletekkel saját nevében iparszerüleg foglalkozót. A kereskedő fogalmát a K. T. 3. §-ában megállapított anyagi feltételek kimerítik. Alaki feltételt a kereskedelmi törvény nem kiván. Nem kívánja jelesül sem azt, hogy a czégjegyzékbe bejegyeztessék, sem azt, hogy a kereskedelmi kamara, mint a kereskedők törvényes testületének tagja legyen. Kereskedőnek tekintendő ehhez képest szabó, czipész, asztalos, építész, kávés, vendéglős, gyógyszerész stb. Kereskedelmi üzletnek tekintendő tehát a kereskedelmi törvény és annak novelláris mó-