Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - Észrevételek a magyar polgári törvénykönyv második tervezetének kötelmi jogi részére. [2. r.]

KERESKEDELMI JOG A hiteltörvények (kereskedelmi, váltó-, csőd-, ipar-, szabadalmi jog stb.) minden ágára kiterjedő folyóirat. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, V., Visegrádi-utcza 14. Telefon : 71-65. FŐSZERKESZTŐ I GRECSÁK KÁROLY KIR. CURIAI BIRÓ. SZERKESZTŐK: Dr. KUNCZ ÖDÖN ÉS Dr. SZENTÉ LAJOS EGYETEMI M. TANÁR ÜGYVÉD, FELELŐS SZERKESZTŐ. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre .... 20 K. Félévre 10 K. Egyes szám ára 1 K. TIZEDIK ÉVFOLYAM. 21. SZ. MEGJELEN MINDEN HÖ 1-ÉN ES 15-ÉN. BUDAPEST, 1913. NOVEMBERI. Észrevételek a magyar polgári törvénykönyv második tervezetének kötelmi jogi részére.*) Irta : Bubla Ferencz, budapesti kir. Ítélőtáblai tanácselnök. 32. Az 1001. §. utolsó bekezdésében foglalt ez a rendelkezés: „a jelen törvény alapján bekövetkező átszállást nem lehet a volt hitelező hátrányára érvényesíteni" homályos és fölösleges, az első tervezetben ez nem is fordul elő. Ezt a bekezdést teljesen elhagynám, mert értelme nem világos és mert arra, hogy a volt hitelező által már megszerzett jogokat a törvény alapján később bekövetkező átszállás nem érinti, nincs szükség külön rendelkezésre. Ha pedig a szóban forgó rendelkezésnek más az értelme, ezt másképp és világosan kell kifejezni. A német törvényben nem is találtam ilyen rendelkezést. (Német törv. 412. §.) Ez a rendelkezés ugy ahogy van, nézetem szerint semmi körülmények között nem maradhat meg, mert a közhasználatra szánt polgári törvénykönyvben enigmaszerü rendelkezéseknek nincs helye. 33. Az 1013. §. második bekezdésének azt a rendelkezését, hogy az adós akaratkijelentése hiányában az egy időben lejáró követelések közül első sorban a kevésbbé biztosított, azután az adósra nézve terhesebb követelés törlesztésére fordítandó a teljesített szolgáltatás, eddigi gyakorlatunknak megfelelően akként változtatnám meg, hogy: „első sorban az adósra nézve terhesebb, azután a kevésbé biztosított követelés kerüljön törlesztésre", mert a tervezetnek czélba vett rendelkezése a mi viszonyaink között túlságosan súlyos az adósra, aki a fizetés teljesítésénél rendszerint az évtizedek óta ál*) Lásd előző közleményt f. évi október 1-i számunkban. landóan fennálló joggyakorlat által már szentesitett abból a feltevésből indul ki, hogy a fizetéssel legsúlyosabb kötelezettsége alól szabadul és mert a hitelező érdekeit a tervezet egyéb rendelkezései különben is eléggé, talán nagyon is megvédik. Nem látok tehát okot a mi viszonyaink között, különösen az adósok kizsákmányolását czélzó hitelezőkkel szemben számos esetben üdvösnek bizonyult, eddigi joggyakorlattal ellenkező szabály felállítására és nem térit el a nézetemtől a német törvény ellenkező rendelkezése sem. (Német törv. 366. §.) 34. Az 1026. §. harmadik bekezdését a helyes értelemnek megfelelően ekként szövegezném : „A letevőt az értesítésig megillető visszavonási jogot nem lehet lefoglalni". A tervezet szórendje kételyekre adhat jogot, a rendelkezést különben helyesnek tartom. 35. Az 1029. §. első bekezdésében meghatározott 32 év helyébe 20 évet tennék, mert ennyi a tervezet szerint a czélba vett általános elévülési idő (1050. §.) és mert nem látok okot arra, hogy a fennforgó esetben a hitelezőt a kincstárral szemben megillető követelési jog megszűnésére hosszabb határidőt szabjunk. 36. Az 1037. §-ba e szavak helyébe: „az adóst ugy kell tekinteni, mint aki a beszámítás jogáról lemondott" ezt tenném: „beszámításnak nincs helye", mert egyszerűbben és teljesen világosan és megfelelően ez fejezi ki az itt szóbanforgó jogszabályt, mely a beszámítást ki akarja zárni arra az esetre, ha a szolgáltatás tárgya meghatározott czélra fordítandó. 37. Az 1052. §. első bekezdésének 1. pontját ekként kezdeném : „kereskedőknek és", mert nyilvánvaló, hogy az itt meghatározott rövid