Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 19-20. szám - Az olasz életbiztosítás állami monopóliuma

390 Kereskedelmi Jog 19—20. sz. tekintetében egyéb bizonyítékot fel sem ajánlott. A korábbi ajánlat visszautasításának elhallgatása nem feltétlenül, hanem csak abban az esetben szolgálhat alapul a biztosítási szerződés megtámadására, ha a biztositónak az ajánlat visszautasításának elhallgatása következtében a biztosítás elvállalására befolyással bíró objektív értelemben fontos körülmény nem jutott tudomására. Minthogy pedig a fentebbiek szerint semmi adat sincs arra, hogy a biztosított ajánlatának megtételekor a korábbi visszautasítás okául megjelölt és a biztosítás elvállalására befolyással bíró körülményről tudomással birt volna, a felperes jogelődje a törvényes közlési kötelezettségét nem sértette meg és igy az alperes részéről a szerződés érvényessége ellen felhozott kifogásnak jogszerű alapja nincsen. Váltó. 259. A kitöltött határozott lejárati nappal szemben a váltóadós nem élhet sikeresen azzal a kifogással, hogy a kereset idöelőtti. (M. kir. Curia 242/913. V. sz. — 1913. szept. 2.) A debreczeni kir. törvényszék, mint váltótörvényszék : A sommás végzést hatályában fentartva, alperest arra kötelezi, hogy kereseti 2100 K váltótőkét stb. fizessen meg. Indokok: Felperes nem vette tagadásba alperesnek azt a kifogásbeli tényállítását, mely szerint alperes a kereseti váltót adás-vételi ügyletből eredő fizetési kötelezettségének biztosításául a váltón kívül álló F. E. és Sz. G. debreczeni lakosoknak adta; beismerte továbbá felperes, hogy a váltón az elfogadás alkalmával a rendelvényes megnevezve nem volt, mely tényeket a váltó tartalmával egybevetve, nyilvánvalóan kitűnik, hogy felperes a váltót nem váltójogi átruházás, hanem puszta átadás utján szerezte és váltóbirtokosi minősége a rendelvény utólagos kitöltése által van legitimálva. Ennek folytán váltói alapügyletből az eredeti váltóbirtokosokkal szemben érvényesíthető kifogásokat a felperes a 92. §. értelmében tudni tartozván, az ily czimen előterjesztett kifogások bizonyítására a kir. törvényszék alperesnek alkalmat adott. Alperes ugyanis a kereseti váltó ellen azt vitatta, hogy a kereseti váltó érvényesítése a váltóbirtokos által tekintendő szerződési feltételektől volt függővé téve, melyeknek az eleget nem tett és ezért a kereset idő előtti. E kifogást azonban a kir. törvényszék alaptalannak találta, mert alperes nem tagadta, hogy a kereseti váltó lejárati idejének kitöltése az ő kezétől származik, sőt kifejezetten is beismerte, hogy a váltó átadásakor a lejárati nap ki volt töltve; mivel pedig az alperes az elfogadói felelősségét a V. T. 22. §-a szerint egyedül a fizetendő összeg tekintetében korlátozhatta volna, egyébként azonban a váltó tartalmához képest váltójogilag felelős, ennélfogva alperes a váltók nem kifogásolt tartalmával ellenkező lejárat iránti megállapodásra sikerrel nem hivatkozhatik. A debreczeni kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok : Felperes nem vonta ugyan kétségbe azt, hogy a kereseti váltó az alperes által mondott jogügyletből kifolyóan állíttatott ki és annak érvényesítése a vitatott feltételhez volt kötve és nem is állította, hogy a kérdéses feltételek már teljesítve vannak. Helyes továbbá a felhozott okokból az elsőbiróságnak az az álláspontja is, hogy az adott esetben felperes nem tekinthető olyan harmadik jóhiszemű személynek, akivel szemben alperes az eredeti váltó hitelező ellen megillető kifogásokat sikerrel nem érvényesítheti, mindazáltal nem volt figyelembe vehető alperesnek a kereset időelőttiségére fektetett kifogása azért, mert nem vitás az, hogy a kereseti váltót alperes lejáratra nézve kitöltve állította ki. Lejárattal ellátott váltót pedig a váltóbirtokos a lejáratkor jogosan perelhet és a behajtandó összeget a szerződő felek között fennforgó jogviszony végleges rendezéséig magánál biztositékképen megtarthatja, amiért is azt tekintetbe véve, hogy alperes nem vitatta, annál kevésbé bizonyította azt, hogy az eladók a szerződésben elvállalt kötelezettségek teljesítését megtagadták, vagy arra képtelenek, a kereset időelőttiségére alapított kifogásnak helyt adni nem lehet. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Csőd. 260. Az állagtulajdonos a haszonbérlő által jogtalanul kivágott fáknak a tömegbe befolyt értékét a csődtömegtől visszakövetelheti. (M. kir. Curia 315/1913. V. sz. — 1913. június 24.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét annyiban, amennyiben alperest 1995 kor. 03 f. tőke, ezután 1908. szept. 27-től számított 5°/o kamat és 1041 kor. 47 f. perköltség fizetésére kötelezte s az alperesi tömeggondnok járandóságát 395 koronában megállapította, helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja s felpereseket 1995 kor. 03 f. tőkét s kamatát felülhaladó követelésükkel elutasítja. Indokok: Haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan birtok utjain, illetve határában lévő akáczfasorok fái, — mint \zt a kir. ítélőtábla 1252/V. 1911. sz. alatt hozott feloldó végzésében már kimondotta, — kizárólag az állag gyümölcsének s ekként a haszonélvezőt megilletőknek nem tekinthetők, mert a haszonélvezet joga csak ama hasznok korlátlan élvezésére terjed ki, melyek az ingatlanból állagának sérelme nélkül szerezhetők, ebből pedig az következik,