Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 19-20. szám - Az olasz életbiztosítás állami monopóliuma

386 Kereskedelmi Jog 19—20. sz. nek, ennek nem lehet és nem volna feltétlenül az a hatálya, hogy az alperesnek az alapításkor vállalt a részvény névértékének befizetésére irányuló kötelezettsége már ezáltal semmisnek tekintessék, mert az ilyen megtámadási perben hozott megsemmisítő Ítéletnek csak annyiban lehet a más részvényes szerzett jogait és vállalt kötelezettségeit megszüntető, avagy érvénytelenítő hatálya, amennyiben ezen más részvényessel szemben nem igazoltatnak olyan különleges jogviszonyok, amelyek a megsemmisítés daczára is azt eredményezik, hogy ennek a részvényesnek a jogai, illetve kötelezettségei fennállóknak tekintessenek; és mert az ilyen jogviszonyok fenn, vagy fenn nem állása külön megállapítást igényel. Ezért a másodbiróság végzését megváltoztatni és a felfüggesztés mellőzésével a másodbiróságot a pernek érdemben megvizsgálására annál inkább utasítani kellett, mert az alakuló közgyűlés vonatkozó határozatainak semmisége a jelen perben is vita tárgyává tétetvén, annak nincsen törvényes akadálya, hogy ez a kérdés a jelen perben elbiráltassék. Vétel. 256. Tiszta és pótlékmentes szeszélesztő iránti vétel esetében az élesztő keményítővel keverése a kereskedelmi csalás esetét állapítja meg, mely okból vevő a tényleges kárt az esetben is igényelheti, ha elhasználta az árut. (M. kir. Curia V. 866/913. sz. — 1913. június 3.) A pozsonyi kir. törvényszék, mint kereskedelmi biróság : Felperest keresetével elutasítja. A perköltségeket a peres felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Felperes keresetének jogalapja kártérítés. A keresetlevél szerint az alperes az A) a. megállapodástól eltérően felperesnek nem tiszta pótlékmentes szesz-élesztőt, hanem olyan élesztőt szállított, amelyben a C) a. tanuságaként 2 83%—3-4% és illetve 8'4%, tehát átlagosan 4"62% keményítő foglaltatott, ennek alapján felperes 1907. évi deczember 3-án kelt levelében az ügylettől elállott és kártérítést követelt. Felperes keresetében azt is felhozta, hogy az alperes ellen csalás miatt bűnvádi feljelentést is tett és igy a pozsonyi kir. Ítélőtáblának 2815/910. sz. iogerős megállapítása szerint a kereset a K. T. 350. §-ára alapitottnak is tekintendő, annyival is inkább, mert felperes perirataiban magánjogi csalás esetének fennforgását is vitatta. A kir. törvényszék a keresetet elutasitandónak találta, mert a pozsonyi kir. járásbíróságtól beszerzett 1907. Sp. IV. 636. számú periratok, valamint az ezen kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróságtól beszerzett VIII. 1908/66. irattári jelű iratok tanúságaként felperes jogerősen elmarasztaltatott, az alperes által neki szállított összes élesztő vételárában azon az alapon, mert az árut nem bocsátotta az alperes eladónak rendelkezésére. A kir. törvényszék ezenfelül a felperes kártérítési keresetét a K. T. 350. §-ának szempontjából is elbírálás tárgyává tette, azonban azt találta, hogy az alperes terhére magánjogi csalás meg nem állapitható. A pozsonyi kir. Ítélőtábla: Az első biróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperes kártérítési kötelezettségét felperes által igenyelhető elmaradt haszon tekintetében megállapítja. Indokok: A felperes tényleges kárának és elmaradt hasznának megtérítését követeli alperestől. Tényleges kárra irányuló igényét arra alapítja a felperes, hogy az alperes a szerződés megszegésével tiszta pótlékmentes szeszélesztő helyett keményítővel kevertet szállított részére. Elmaradt haszonhoz pedig azon az alapon tart igényt, hogy abban az esetben, ha az alperes szerződés szegése miatt nem kellett volna elállnia az ügylettől, a még nem szállított áru tekintetében ezen árunak minden kilogrammjánál 0"40 fillért nyert volna. Minthogy a pozsonvi járásbíróságtól beszerzett 1907. Sp. IV. 636. sz. és az ugyanottani kir. törvényszék, mint keresk. birísagtól beszerzett VIII. 1908/66. irattári jelű periratokból megállapithatólag a felperes az alperes által részére szállított árut az alperes rendelkezésére nem bocsátotta, de sőt azt el is használta, a felperes tényleges kárának megtérítését a kereskedelmi törvény 348. §-a alapján nem igényelheti, ha abból az elsőbiróság ítéletében vonatkozóan felhozott és ehelyütt elfogadott indokok szerint az alperes tagadásával szemben be is bizonyitotta, hogy a vizsgálat alá vetett 3 csomag áruban átlag 4 62°/o keményítő találtatott. Ezek szerint a tényleges kárt illetőleg az a kérdés volt elbírálandó, hogy fennforog-e jelenleg a felperes részéről vitatott magánjogi csalás esete, mivel ez esetben az alperes nem hivatkozhatik sikerrel a K. T. 346. és 349. §-ára. Különben a felperes érvényesítheti a K. T. 348. §-ban részére biztosított jogokat és valóságos kárának megtérítését követelheti, habár az árut mellőzve, annak az alperes rendelkezésére való bocsátását, el is használta. A véleményadásra felhívott szakértők megegyeznek abban, hogy oly esetben, midőn élesztőhöz 2—8°/o erejéig keményítő adatik, az csakis tudatos és szándékos keverés eredménye lehet. Ebből pedig okszerűen az következik, hogy az alperes rosszhiszeműen járt el, midőn felperes részére 3 ízben átlag 4-62°/o keményítővel kevert élesztőt szállított. Azt pedig, hogy nemcsak a megvizsgált 3 csomagban, de a többi küldeményben is volt keményítő, meg kellett állapítani, mivel ennek az ellenkezőjét az alperes meg sem kísérelte bizonyítani, holott