Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 18. szám - Az ügynöki jutalékról

íö Kereskedelmi Jog 315 járatával az esedékes részmennyiség átvételére akarja szorítani, ugy a vevő r< ndelkezésének elmaradása esetén az eladó minden egyes hónap lejártával óvással köteles élni, melyben értesiti vevőjét, hogy az elmúlt hónapra esedékes részmennyiség azonnali átvételét kívánja. Ha azonban a malom óvással élt, akkor már le is járatta azon részmennyiség „szerződésszerű" (?) határidejét és köteles már most keresetét 30 napon belül benyújtani, vagyis 6 havi részletszállitásra eladott lisztmennyiség körüli jogának fentartása czéljábcl 6 keresettel, vagy a legjobb esetben egy keresettel és 5 kereset kiterjesztési kérvénnyel élni. Talán még élesebben kifejezésre jut e viszszásság gabonanemüek successiv szállításra történő adásvételénél. Kívánatos tehát, hogy a gabona és lisztkereskedelem megszabaduljon ettől a tehertől, melyet a 69. §. szigorú és helytelen magyarázata reá ró és a tőzsdebiróság joggyakorlata, melyet éppen a gyakorlati élethez való alkalmazkodása tesz annyira értékessé, a 69. §. valóságos szellemével állandó összhangba hozassék. Az ügynöki jutalékról.*) Irta . Dr. Szenté Lajos. Az ügynök tevékenységének, fáradozásának jutalmát a provízióban kapja. A provizió rendszerint az ügynök által közvetített ügyletek értékösszegének egy hányada, perczentje, pénzben kifejezve.1) Ez a normális díjazás. Miként azonban nem mindenki ügynök, aki közvetítői fáradozásáért províziót kap, másrészt nem is minden ügynök lesz provízióval, vagy csak provízióval díjazva.2) Xémely ügynök pl. fix fizetést is huz házától, másik tantiémet kap nem az egyes ügyletek által elért üzleti eredményből, hanem az egész üzleti nyereség után; ismét más esetben egy fix összeget kap üzleti rezsijéhez és azonkívül províziót. Lehet a provizió egy minimális összegben is megállapítva, vagy viszont a provizió egy minimális üzleti eredménytől függővé téve. Az *) Részlet szerzőnek ,Törvénytervezet a kereskedelmi üg\nősökről" czimü tanulmányából. A Tervezet szövege megjelent a Kereskedelmi Jog 1912. június 1. számában. x) Kurt Jacusiel: Das Recht der Agenten L 47. oldal. 2) Immenvahr: Das Recht der Handelsagenten. Breslau 1900, 127. o'.dal. II ügynök, amennyiben a provizió létrejöttének feltételei beállottak, követelheti provízióját, akár meg lett az neki igérve, akár nem, az neki — más megállapodás hiányában — ex lége jár. Jár ez neki akkor is, ha az ügynöki viszonyból folyó egyéb kötelességeinek nem is tett volna pontosan eleget. (Pl. hanyag értesítések stb.) Míg egyrészt az ügynök nem követelhet províziót, ha még oly hűen teljesítette is kötelességét, de eredményt nem ért el, viszont jár neki provizió akkor is, ha hanyag volt, de üzleti eredményeket elért. Az ügynöknek jutalék jár minden az ő közbenjárása mellett létrejött és teljesítésbe ment üzlet után. (Tervezet 6. §. 1. bek.) Az iránt nincs eltérés, hogy csak oly ügyletek után követelhet az ügynök províziót, a melyeket ő közvetített. Kivétel van ezen szabály alól a rayon ügynököknél, vagy az utórendeléseknél s az u. n. direkt üzleteknél, mely utóbbiak után azonban az ügynököt provizió csak külön megállapodás, vagy külön szokás alapján illeti meg. Nem oly egyszerű azonban a második feltétel. A Tervezet, hasonlóan a német K. T. 88. § ához, a provizió létrejöttét az ügylet teljesedésbe menésétől is teszi függővé. Oly ügyletek után, melyek megköttettek ugyan, de teljesedésbe nem mentek (kivéve a később érintendő eseteket) az ügynök nem követelhet jutalékot. Pl. eladással megbízott ügynök, ha a vételár nem folyt be. Mindenesetre már most hangsúlyozni kell, hogy e tétel nem tekinthető apodiktikus helyességünek, vagy ellenmondást nem türőnek. Sőt tán éppen e kérdés körül folytak és folynak a legnagyobb viták, mint a hogy a kérdés fontossága azt meg is érdemli. Igen nagy különbség van ugyanis a között, vájjon az ügynök provizió iránti igénye már létrejött-e akkor, midőn az ügyletet megkötötte, vagy csak akkor, ha az áru el is küldetett és a vételár már befolyt. A két fázis: az eladás és a vételár befolyta között még hosszú idő, sőt gyakran éppen a vevő katasztrófája is szokott bekövetkezni, mely azután vételárat és províziót egyaránt illuzóriussá tesz. A régebbi német szokás szerint a provízió már az ügylet létrejöttekor követelhető volt.3) Idővel azonban a kereskedelmi szokás mind3) Entscheidungen d. R. 0. H. G. 6. S. 142; 14. S. 249. u. 426 ; Ehrenberg: Yersicherungsrecht l. 221.