Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 17. szám - A mozgófénykép-színházak. [Rövid ismertetés]

306 Kereskedelmi Jog 17. sz. mert ezek a nyomtatványok is csak arra valók voltak, hogy felperesnek a külföldi üzletszerzést megkönnyitsék, de azok a felperes megbízási körére vonatkozólag mit sem tartalmaznak, sőt abból, hogy azokban a felperes nincs megnevezve sem, azt kell következtetni, hogy azokat az alperes általában más ügynökök használatára is készítette, tehát azok nem kizárólagosan a felperes részére készültek. Ami már most a felperes által felhívott tanukat illeti, ezek nemcsak, hogy nem bizonyították, hanem egyenesen megczáfolták, a megbízás terjedelmére s feltételeire nézve a felperes által előadottakat. E tanuk szerint maga a felperes is kijelentette, hogy más czégek áruinak eladásával is fog iiiföldi útjában foglalkozni. Ilyen határozott kijelentések után állíttatott ki a felperes részére az 5. alatti proviziólevél, amelynek kiállítása előtt a felperes által kívánt, az eladási megbízást magában foglaló szerződés kiállítását alperes felperesnek megtagadta. Minthogy ekként nem nyert bizonyítást az, hogy felperes az alperes társaság igazgatósága részéről az 5. alatti provizióslevélben foglalt szélesebb körű eladási megbízást kapott volna, helyesen vette alapul az elsöbiróíág a peres felek közötti vitás jogviszony elbírálásánál az 5. alatti megállapodást és helyesen mondta ki annak alapján, hogy a felperesnek az alperes társasággal szemben fennálló jogviszonya az ügyleteket közvetítő ügynök tekintete alá esik és igy felperes az alperestől csakis azon ügyletek után jogosult a megállapított províziót követelni, amelyek az ő közvetítésével megköttettek és hogy felperes azért, mert alperes az általa közvetített eladási ügyleteket el nem ogadta, alperessel szemben kártérítési igényt ámasztani nem jogosult. A felperesnek imént körülirt ügynöki jogkörére nézve mi befolyással sincs az a körülmény, hogy a felperes működési köre nem a belföldre, hanem Francziaországra, Szicziliára és Afrikára s igy külföldre, sőt más világrészre is terjedt ki, mert az ügynöknek a K. T. kilenczedik fejezetében megáliapitott jogai és kö telezettségei szempontjából nincs különbség a tekintetben, hogy az ügynöki tevékenység belföldön avagy külföldön folytattatik. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét annyiban, amennyiben a másodbiróság a felperest keresetével a jutalék czimén támasztott követelésre vonatkozóan elutasította, helybenhagyja; egyebekben ellenben azt az ítéletet az elsöbiróság ítéletére is kiterjedő hatálylyal megváltoztatja és kimondja, hogy a felperes az általa vagylagosan Tcövetélt utazási költségek tekintetében az alsóbiróságok Ítéletében kifejtett okokból keresetével el nem utasítható. Ezekhez képest a kir. Curia az alsóbiróságok ítéletét a perbáli s a febbbezési költségekről intézkedő részben hatályon kivül helyezi s a kir. törvényszéket utasítja, hogy a netán szükséges további bizonyítási eljárás foganatosítása után hozzon a 47. sz. a. csatolt kimutatásban felszámított utazási költségek megtérítése tárgyában a perbeli s a felebbezési költségekre is kiterjedő uj határozatot. Indokok: Helyesen fejtették ki az alsóbiróságok ítéleteikben azt, hogy a felperes az alperestől nyert megbízása alapján az általa annak részére közvetített, de az alperes által el nem fogadott ügyletek után az 5. alatti okiratban kikötött jutalékra jogos igényt nem tarthat, ebben a tekintetben tehát a másod bíróság ítélete az abban kifejteit, vonatkozó indokoknál fogva helyben volt hagyandó. A felperesnek az ügyszerzési jutalék iránt támasztott igényével való elutasítása azonban a fenforgó esetben nem foszthatja meg őt attól, hogy az 5. alattiban megjelölt ügyletek létesítése czéljából teljesített utazásaival szükségszerűen felmerült költségeit az alperessel szemben ne érvényesíthesse. A peres felek mindegyike részéről tanuként felhívott H. K. vallomása szerint ugyanis vele, mint az alperesi társaság igazgatóságának akkori tagjával F. J. igazgató az 1907. év folyamán azt közölte, hogy ő, a neki F. J.-nek a íelperes által előterjesztett eladási árakkal nagyon meg van elégedve, a felperest már ki is küldötte Francziaországba, sőt annak közbenjöttével már el is adott 100 waggon fát; az 1907. márczius havától 1908. évi október haváig az alperesnél irodafőnökként alkalmazva volt, teljesen érdektelen R. R. tanú pedig azt vallotta, hogy a peres felek között az volt a megállapodás, hogy az alperes a neki, a felperes által küldött megrendeléseket a vevő bonitása és az eladási ár szempontjából felülvizsgálhatja, hogy a megrendeléseket ezekből a szempontból ugy a tanú, mint F. J. igazgató tényleg meg is vizsgálták s azokat megfelelőknek találták. Ezeknek a vallomásoknak, úgyszintén annak a kürülménynek mérlegeléséből, hogy a nem vitás perbeli tényállás szerint az alperes nyomtatott franczia szövegű szerződési mintákat és czimkártyákat is adott felperes rendelkezésére, s hogy a becsatolt levelek tartalma szerint próbawaggonok küldését is ismételten igérte neki, valónak fogadandó el az, hogy az alperes a keresetben megjelölt faeladási ügyleteknek közvetítésére vonatkozóan a felperesnek megbízást adott. Magának az 5. alattinak abból a rendelkezéséből, hogy a felperest megillető jutaléknak lJz része 10.000 K maximális összeg erejéig az általa az 1908. évben Dél Francziaországban, Szicziliában és a franczia területű Észak-Afrikában közvetített ügyleteknek megkötése után azonnal, a hátralék pedig a számlaösszeg befolyta után fizetendő ki a felperesnek, kétségtelen, hogy a szerződő felek egyező akarata nagyobb