Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 17. szám - A magántisztviselők biztosításáról szóló német törvény

296 Kereskedelmi Jog zett járulékot. Ezért a törvény megengedi, hogy a pénztárak a nyugdíj é3 özvegyi nyugdíj és özvegyi járadék fizetési kötelezettségüket leszállíthassák. A biztosítottak nem kapják meg a törvényes járandóságukat és a pótpénztár által fizetni kötelezett összegeket, hanem a törvényest és a magánpénztári leszállított összegű járandóságaikat. Az alkalmazottak, mint eddig, ezután is fizetik a pótpénztárba a járulékokat s ezekből a befizetésekből a magánvállalat (ahol alkalmazva vannak) szolgáltatja be az alkalmazottak helyott az állami intézetbe a törvényes járulékokat (8%). A munkaadók is kötelesek a saját pótpénztárukba járulékokat fizetni, amely közel jár az állami biztosító intézetbe fizetendő összegnek legalább is a feléhez. Ez az előnyös változás azonnal észlelhető, különösen az állásváltoztatásnál. Nem veszti el ugyanis a befizetett járulékokat azért, mert a munkaadó tartozott a tisztviselő járulékait, a neki beszolgáltatott ö; szegből viszont beszolgáltatni az állami biztosító intézetbe sigy az állást változtató tisztviselő ugyanoly helyzetben van, mintha eddig is az állami biztosítóintézetbe fizette volna be a járulékokat. Ha oly vállalatba lép, ahol eddig nem volt pótpénztár s ezzel nyugdijalapra való fizetési kötelezettség, ugy a fizetéseit csakis és egyenesen az államiba fizeti. Hátránya csak az, hogy elveszti arra a részre való igényjogosultságát, melyet az államin (8°/o-on) felül fizetett. Nagy változást idézett elő a törvény még azáltal is, hogy a befizetési járulekot már nem a vállalat állapítja meg Németországban, hanem az állami intézet vagy bizottsága, az u. n. és fent is emiitett „Rentenausschüsse". A vitás kérdéseket pedig nem kell ezután a rendes bíróság elé vinni, hanem a választott bíróság dönt felettük. Ez azonban csak azokra a befizetésekre vonatkozik, mely az államiba szolgáltatandó be, azonban a vállalat pénztárába vonatkozó többletfizetés tekintetében továbbra sem ez illetékes. Ha egyes házipénztárakba történt befizetéseket önállóan kívánja a biztosított fentartani, ugy az állami és ez is fenállanak teljes egészükben. A nyilvános joggal felruházott pénztárak más elbírálás alá kerülnek az állami mellett, mert a követelt járulékfizetés nem szabad megállapodás tárgyát képezi, hanem az illetékes közigazgatási hatóság szabja ki, hogy mennyi számíttatik be az államiba s mennyi a saját pénztárukba. Az u. n. Ersatzkassen, létezését elismeri a törvény. 17. M. Az ilyen helyettesítő pénztáraknál történt fizetésekkel, az állami biztosítási kötelezettség alól szabadul a tisztviselő, tehát az államit helyettesíti. Ezeknek a helyettesítő pénztáraknak már 1911. deczember 5-ike előtt kellett létezniök a szövetségi tanács engedélyével, ugy, hogy 1913. január 1. után ilyent nem lehet létesíteni. Ugyanoly módon biztosittatnak a tisztviselők ennél, mint az állami biztosítópénztárnál. Ha a tisztviselő állásától megválik, nem veszti el jogosultságát, hanem belép az állami biztositóba, vagy ha egy más vállalatba lép, a hol a tisztviselők szintén ilyen helyettesítő pénztárakban vannak, ugy átlép ebbe és átviszi magával fizetéseit és jogait is. A szolgálatadók hozzájárulása az állami intézetbe való befizetésével kell egyenlőnek lennie. A biztosítottaknak ennél is kell közreműködést engedni, tagjait titkos szavazattal választják. A törvény intézkedik arról is, nehogy a törvény életbelépése után túl nagy legyen a felek megterheltetése, hogy az 1911. deczember 5. előtt megkötött életbiztosítási szerződés mentesítse a tisztviselőt az államiba való belépéstől. Erre a tisztviselőnek joga van akkor is, ha a szolgálatadó biztosította alkalmazottját s ő maga fizeti a biztosítási dijakat. További feltétele a biztosítási kötelezettség alól való szabadulásnak az, hogy legalább a dijak oly magasak legyenek, mint amilyen az állami biztosítási dij, ezzel az illető tisztviselő érdekét szolgálja, hogy kellő ellátása legyen öregségére és halálesetre családjának is. Ha pedig nem éri el az állami befizetési dijakat, a biztosítási kölelezettség alul csak ugy szabadul, ha életbiztosítási dijakat s igy az életbiztosítási összeget is felemeli az állami biztosítás arányában. A külföldi életbiztosító társulatnál való biztosítás csak ugy érvényes, hogyha Németországban fióktelepe van ennek. A dijak ilyetén való összehasonlítására csakis a biztosított által fizetett dijak vétetnek tekintetbe, tehát az, hogy a munkaadó mit fizet, figyelembe nem jön. A biztosítási kötelezettség külsőleg azért az életbiztosításnál is fennáll s a tényleges kötelezettség még igy is kitűnik abból, hogy a munkaadó a befizetések alól nem szabadul, ezt tartozik az állami biztosító intézetbe akkor is fizetni s a biztosított ennek fejében a saját biztosításán felül még a törvényes nyugdíj vagy özvegyének és gyermekeinek járó járadék felét kapja.