Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 17. szám - A magántisztviselők biztosításáról szóló német törvény

294 Kereskedelmi Jog 17 8Z. toznak az üzemet vezető igázgatók az ipari éi bányavállalatoknál, a kereskedelmi vállalatok vezető tiszviselöi és nagybirtokok jószágigazgatói. 2. Üzemi hivatalnokok, akik tehát vezetői vagy felügyelői állással vannak megbízva. E szakasz alá tartoznak a birtokintézők, felügyelők, prokuristák, disponensek, mérnökök, vegyészek, technikusok, népbankok pénztárosai, biztosítóintézet felügyelői stb. 3. Művezetők. 4. Más alkalmazottak. Ezek alá tartoznak a középszerű alkalmaztatásu tisztviselők, akik tudományos, technikai vagy kereskedelmi képzettséggel birnak, ugy a kezelési, mint a felügyelői állásokban. 5. Irodai alkalmazottak, amennyiben nem végeznek alsóbb rendű munkát. Tehát e szakaszba nem tartoznak a tanonczok s azok, akikről pl. az 1907. évi XIX. magyar törvényczikk az 1. §-ban rendelkezik. 6. Kereskedelmi alkalmazottak, akik kereskedői szolgálatot teljesítenek, tehát nem a szolga, kifutó, őr, csomagoló, kocsis, pinczér stb. foglalkozásúak. 7. Gyógyszertári segédek, akik gyógyszerészi oklevéllel birnak, vagy erre való tanulmányukat folytatják. 8. Színházak vagy zenekarok tagjai. 9. Tanítók és nevelők, akik megfelelő szellemi képzettséggel birnak és elméleti oktatást nyújtanak és ha ezek valamely intézetben nincsenek alkalmazva. 10. Végezetül a tengeri kereskedelmi hajóalkalmazottak, u. m. kapitányok, tisztek, kezelőtisztek, tekintet nélkül az előképzettségre, de csak ugy, ha ez főfoglalkozásuk. A most felsoroltak biztosításra kötelezettségüknek feltételeit képezi, hogy tizenhatodik életévüket betöltötték legyen, de viszont, ha szolgálatba még hatvanadik életének betöltése előtt léptek. A biztosítási kényszer tekintetében kimondja a törvény, hogy mindegy, vájjon a vállalat külföldi vállalattal összefügg, vagy a német földön alkalmazott tisztviselő hivatalánál fogva külföldön lakik. Nincs különbség a biztosítás tekintetében, hogy a tisztviselő milyen nemű s milyen a családi állása. Ha azonban a vállalat hasznában közösen részesednek a családtagok, természetesen, nem mint a tulajdonos tisztviselői, hanem mint társtulajdonosok szerepelnek. Ha valaki szolgálatra nem képes, pl. nyomorék, a biztosítási kötelezettséget kizárja. Biztosításra kötelezett az a tisztviselő, aki ellenszolgáltatásért működik, ez lehet fizetés, bér, nyereségjutalék, anyagi szolgáltatás, jutalék is. A teljes ellátás ellenében teljesített szolgálat esetében nincs biztosítási kötelezettség. A biztosított évi jövedelme az évi 5000 márkát tul nem haladhatja, ezen íelüli jövedelemnél biztosítási kötelezettség az illetőre nézve nem áll fenn. A biztosítottra nézve a törvény szerint elvül szolgál, hogy önálló egyén nem, csakis függő viszonyban álló egyének biztosithatók. A biztosítási kötelezettség csakis a főfoglalkozásokra terjed ki, de viszont, ha valaki állandóan, bár ritkán és fizetés ellenében teljesít valahol szolgálatot, bizonyos mértékben szintén biztosításra kötelezett lehet. Biztosítási kötelezettség alól mentesek: állami és köztisztviselők, vagy olyanok, akik vasúti, posta, távírda szolgálatot teljesítenek, tehát az állam magánvállalatainál vannak alkalmazva, katonai szolgálatot teljesítők, orvosok, fogorvosok és állatorvosok. A biztosítási kötelezettség alól felmenti a törvény azokat, akik már akár a munkásbiztositási törvény alapján mint tanitó vagy nevelő nyilvános intézetben voltak alkalmazva, s mint ilyenek, már részesülnek ellátásban és özvegye, mint árvái részére már nyugdij vagy járadék biztosíttatott. Hogy a nyugdíj mérve van olyan agy, hogy az illető szabaduljon e törvény kötelezettsége alól, ezt egy (az u. n. Rentenausschuss nevü) bizottság állapítja meg. Azok is mentesek a kötelezettség alól, akik a törvény életbe lépése alkalmával 55. életévüket betöltötték és mentesítésüket kívánják. A biztosítási jogosultságra nézve a rokkantsági törvény mintájára van továbbiztositás és önbiztositás. Az előbbiről szó van akkor, ha az eddig biztosításra kötelezett, bármely okból a kötelezettség alól szabadul, vagy a kötelezett évi jövedelme a biztositható tisztviselő jövedelmi maximumát túlhaladja s ekkor önként fizeti tovább a járulékokat. Az önbiztositás ellenben az, amikor valaki, aki nem kötelezett, önként belép, magát biztosítja és fizeti a köteles járulékokat. A német magántisztviselők biztosításáról szóló törvény ezt általában nem ismeri és éppen azt hangsúlyoztam egyik czikkemben, hogy a nyugdíjra már igényt tartó