Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1913 / 16. szám - Viszontkereset és beszámítás a tőzsdeeljárásban
292 ható az, hogy az F. alatti okirat az óvási határnap eltelte után állíttatott ki, sz akkor már elmulasztott óvás elengedésére vonatkozó abban foglalt nyilatkozat semmi esetre sem lehet alkalmas a már elenyészett visszkereseti jog fentartására. Csötl. 221. Ha a hitelező a vagyonbukott adósa ellen intézett keresetben nem a csődtömeg vagyonából kér kielégítést, a hitelező nincsen elzárva attól, hogy a közadóst személyesen idézze perbe. (M. kir. Curia 421/913. v. sz. — 1913. április 29.) A pozsonyi kir. ítélőtábla: Az elsöbiróság végzését megsemmisítő részében helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja és kimondja, hogy 12.258/912. sz. kereset alapján E. I. ellen sommás végzés ki nem bocsátható s ehhez képest a fenti számú keresettel folyamatban tett eljárást felperes és E. I., illetve ennek csődtömeggondnoka dr. N. I. között megszünteti. Indokok: A felperes által 12.258/912. sz. a. beadott keresetet az elsöbiróság E. L-re, illetve csődtömeggondnokára vonatkozó részében sommás végzés kibocsátásának mellőzésével visszautasitani tartozott volna, mert E. I. a kereset beadásakor csőd alatt állott s igy ellene olyan pert, melynek tárgyát a csődtömeghez tartozó javak képezik, a Cs. T. 8. §-a szerint indítani nem lehetett, felperes pedig a közadósnak oly vagyonát, mely csődtömegébe bevonva nincs, s melyből peres követelésének kielégítését czélozza, meg nem jelölt. Minthogy pedig lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha valamely hivatalból visszautasítandó keresetet elfogad, s annak alapján határozatot hoz, s minthogy nem helytálló felperesen a Cs. T. 153. §-ára való hivatkozása, mivel e §-ban a bejelentés alá nem eső igények érvényesítésének módjáról történik intézkedés, a felperes által peresített váltókövetelés pedig bejelentés alá esik, helyesen járt el az elsöbiróság, midőn a sommás végzést a közadósra vonatkozóan megsemmisítette. Felperes nem jelölte meg a közadósnak valamely oly vagyonát, mely a csődtömegbe bevonva nincs s melyből peres követelésének kielégítését czélozza, miért is meg kellett változtatni az elsöbiróság végzését, a sommás végzésnek kibocsátását elrendelő intézkedését illetőleg, s egyszersmind a 12.558/1912. számú 16 8Z. keresettel folyamatba tett eljárást felperes és E. I., illetve E. I. csődtömeggondnoka közt meg kellett szüntetni, mert felperes keresetét oly bíróság előtt indította, mely annak elbirálására nem illetékes. (1913. február 4. 119/913.) M. kir. Curia: A másodbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: Abban az esetben, ha a hitelező a vagyonbukott adósa ellen intézett keresetben nem a csődtömeg vagyonából kér kielégítést, a hitelező nincs elzárva attól, hogy a közadóst személyesen idézze perbe ; mert a Cs. T. 3. §-a szerint a közadós a csődnyitás hatályának kezdetével csakis a csődtömeghez tartozó vagyon felett vesziti el kezelési és rendelkezési jogát, és a 8. §. szerint a közadós ellen azok a perek nem indíthatók, melyeknek tárgyát a csődtömeghez tartozó javak képezik, és mert eszerint a közadósnak perbenállási képessége nincs érintve oly perekben, melyeknek tárgyát nem képezik a csődtömeghez tartozó javak. Minthogy azonban felperes a per folyama alatt a csődtömeg ellen kérte a követelést megítélni, helyesen rendelkezett a másodbiróság, miért is végzését az itt felhozott, s a benne foglalt indokai alapján helybenhagyni kellett. A tömeggondnok csupán a csődtömeg törvény szerinti képviselője, de nem képviselője a közadósnak, az az ellen ennek személyes perbeidézésével indított perekben (Curia G. 163/895. Grill Dtár V. 720.) A közadós ellen, annak a csődtömegbe nem vonható vagyonára kibocsátható sommás végzés nem kézbesíthető a tömeggondnoknak és ez utóbbi a csődtömegre joghatálylyal nem biró ilyen sommás végzés ellen kifogással nem élhet. (Hiteljogi Dtár. III. 157.) II. KÜLFÖLDI JOGGYAKORLAT. Vétel. 222. Egyedi vétel fenforgásához nem elégséges az, ha az eladó már a szerződés megkötésekor egy határozott dologra gondolt és erről a szerződéses megállapodások létesítése alkalmával említést is tett, hanem arra van szükség, hogy egy meghatározott dolog szállítása a szerződés lényeges alkatrésze legyen és pedig olyan értelemben, hogy egyedül és kizárólag csak a meghatározott dolog követelhető és szállítandó. (Reichsgericht. 1912. januárius 30 iki határozata. Jur. Wochenschrift. 1913. 4. sz. 340. 1.) Kereskedelmi Jog