Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A washingtoni egyezmény és a szabadalom megvonása

246 Kereskedelmi Jog 13. sz. 5, gyalásokra való összehozása; oly lényeges működések, amelyek a szerződés létrejöttéhez szükséges előkészítő cselekményekbe beleszövődnek, ugy, hogy ha a megegyezés a szerződő felek között ennek következményeképpen jött létre: akkor az alkusz közvetítő tevékenysége be van fejezve és az alkuszdij esedékes.1) Állandó bírói gyakorlat szerint a közvetítési — alkusz — dij követelésének jogalapja az, hogy a közvetített ügylet a közvetítő tevékenységével oly okozati összefüggésben álljon, hogy maga az ügylet létrejötte az alkusz tevékenységének eredményeként legyen tekinthető és nem elég e tekintetben az, hogy a közvetítő a feleket összehozza.2) Már ebből a két legfelsőbb bírói határozatból is látjuk, hogy nem elegendő az, ha az alkusz a feleket összehozza, hanem ezen felül, de ezzel együtt, feltétele még az alkuszdij követelhetésónek az is, hogy az ügylet valóban létrejöjjön és pedig az alkusz tevékenysége következtében jöjjön létre. A K. T. 546. §. második bekezdése különben ki is mondja, hogy abban az esetben, ha az ügylet meg nem köttetett, vagy feltétlenné nem vált, a közbenjárásért alkuszdij nem követelhető. Az alkuszdij mennyisége szabad egyezkedés tárgya, szerződéses megállapodás hiányában a helyi szokás, ennek hiányában pedig szakértők véleménye az irányadó. A fentiekben, amennyiben czikkünk és terünk engedte, főbb vonalaiban ismertetni kívántuk a közvetítő kereskedők, az ügynökök és az alkuszok jogviszonyait. Gzélunk legfőképpen az volt, hogy rámutassunk arra, hogy az ügynök meg az alkusz nem egy, s igy egyenlő elbánásban nem részesülhetnek. Törvényhozásunk ólomlábakon jár, ügynökösködésből számosan élnek, jogviszonyaik helyes felismeréséhez számos csalók sikere fűződik: addig is mig róluk jogaik és kötelességeikről törvény rendelkezik, kívánatos, hogy érdekeiket a gyakorlat felismerje, mások érdekétől megkülönböztesse, és jogos érdekeiket meg is védje. 1) Curia 1912. nov. 7. 342/1912. Hiteljogi döntvénytar 1913. évfolyam 7. eset. 2) Curia 125/1911. Keresk. jog 1912. évfolyam, 19. lap. A washingtoni egyezmény és a szabadalom megvonása. Irta: dr. Kohn Jakab, budapesti ügyvéd. A szabadalom megvonása tekintetében az 1913. VIII. és XII. t.-cz megalkotása folytán a joghelyzet lényegesen megváltozott. A szabadalmi törvény 20. §-a a törvény fennállásának egész ideje alatt tulajdonképpen alkalmazásra nem talált, mert azt a nehéz apparátust, amely egy egész ország szükségletének meghatározásában és az ezzel összefüggő kérdések elbírálásában állott, eddig egy magánfólnek sem sikerült megmozgatni. Előfordult ugyan egy megvonási per, de az ítélettel befejezve nem lett. De nem is volt befejezhető. A washingtoni egyezmény a szabadalom megvonását lényegesen megkönnyítette azáltal, hogy a törvény 20. §-ának megváltoztatásával a megvonási eljárásnak u. 7i. előzetes eljárása megszűnik és ezáltal a megvonási per lefolytatása könnyebbé vált, ami a gyakorlatban annak idején ki is fog tudódni. Azonban sem a washingtoni egyezmény, sem az azt beczikkelyező törvény, sem pedig a miniszteri rendelet, amely az ezen törvény folytán kelt, a legfőbb dologról nem emlékezik meg, t. i. a legfontosabb átmeneti intézkedés, hogy mely szabadalmakra vonatkozik a washingtoni egyezménynek a szabadalom megvonását tárgyazó intézkedése, hiányzik. A kérdés a következő: Vonatkoztatható-e ezen uj törvények uj intézkedése azon szabadalmakra, amelyek a törvényt megelőzően már megadattak, vagy pedig a washingtoni egyezmény ezen uj megvonási intézkedése csakis azon szabadalmakra vonatkozik, amelyek ezen törvény életbelépte után meg fognak adatni ? Ezen kérdést kétféleképpen lehet mogoldani. Lehet arra hivatkozni, hogy aki egy szabadalomnak már tulajdonosa, azzal olyan jogokat szerzett, melyeket egy későbbi törvény tőle el nem vehet, de viszont arra az álláspontra is lehetne helyezkedni, hogy a szabadalom gyakorlásba vétele oly kötelessége a szabadalom tulajdonosának, amelynek teljesítésére nézve a szabadalom hatálya alatt érvényben levő mindenkori érvényes törvény irányadó. Ez a kérdés nem kicsinyelhető le azért, mert hiszen tudjuk, hogy mennyi gondot okozott az 1895: XXXVII. t.-cz. életbelépése előtti átmeneti időszak, amikor a császári nyilt pa-