Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A polgári törvénykönyv uj tervezetének a kötelmi jogra vonatkozó részéről

226 Kereskedelmi Jog pitja meg a 712. §. az ott tárgyalt esetben a szerződés megkötéséből eredő kárra vonatko­zólag. Kimondja, hogy ha a gyámság alá nem helyezett teljeskoru elmebeteg oly valakivel kötött szerződést, aki elmebaját véletlenül fel nem ismerte, vagy ha kiskorú elmebeteg ily személlyel oly szerződést kötött, amelyre nézve a kiskorú törvényes képviselőjének beleegye­zésére nem szorul, az elmebeteg, ha elmebaja miatt a szerződés a 710. §. első bekezdése alapján megdől, a másik félnek a szerződés megkötéséből eredő kárt az 1486. §. korlátai között megtéríteni köteles. Nem szükséges különösen hangsúlyoznom, hogy a jóhiszemű forgalmat mily nagy mérték­ben veszélyezteti, ha egy visszterhes szerződés az egyik félnek lappangó, a másik félre nézve fel nem ismerhető elmebaja miatt utólag sem­misnek bizonyul és az annak alapján tett köl­csönös teljesítések mind megdőlnek. Az angol jog ily esetben, ha az elmebeteg nem volt gondnokság alá helyezve és a másik fél a bajt nem ismerhette fel, a szerződés érvényét egy­általán nem engedi érinteni. A szerkesztő-bi­zottság azt tartotta, hogy a 921. és 1486. §-ok konzekvencziája a 712. §-ban foglalt megoldást javasolja. Az 1488. §-t a II. T. továbbá arra is fel­használta, hogy az állattartónak az állat okozta károkért való felelősségét, mely az I. T. 1780. §-a szerint korlátolt, bizonyos feltételek alatt ezen méltányossági felelősség mértékére leszál­lítsa. Az 1484. §. elvként szintén kimondja, hogy aki állatot tart, az felel a kárért, amelyet az állat másnak okoz.. Hozzáteszi azonban a má­sodik bekezdésben, hogy ha a kárt oly házi­állat okozta, amely az állattartó hivatásának, keresetmódjának, vagy háztartásának czéljára szolgál és ha minden intézkedés meg volt téve, amely köztapasztalat szerint az ilyen állat tar­tásával járó veszélyek elhárítására szükséges, az állattartó csak az 1486. §-hoz képest — csak amennyiben a méltányosság megkívánja — köteles a kárt megtéríteni. Ugyané szabály kiter­jesztésének más eseteit az 1495. §. mutatja. A most emiitett esetekben a méltányosság irányadó nemcsak arra nézve, hogy lehet-e egyál­talán kártérítést követelni, hanem a kártérítési kö­telezettség tartalmára és terjedelmére nézve is. A kártéritési kötelezettséglegalis tartalmaazonban a II. T.-ben egyéb tekintetben is némileg módosult. 12 sz. Egyrészt enyhült a felelősség, amennyiben a kárté­rítés1 kötelezettség a rendkívüli kárra, mely bár szintén ciusalis kapcsolalban van a kötelezett­séget megállapító körülménnyel, de abból mégis csak valamely előre nem látható körülmény vétlen közrehatása esetében állott elő, csak ugy terjed ki, ha az adóst szándékosság vagy súlyos gondatlanság terheli. (882. §. második bekezdése.) Másrészt szigorúbb lett annyiban, amennyiben a károsult vagyoni kára fejében nemcsak akkor követelhet megfelelő pénz­beli kártérítést, - elégtételt — ha a kártérí­tésre kötelezett szándékosan, hanem akkor is, ha súlyos gondatlanságból sértette meg köteles­ségét és követett el tiltott cselekményt. (885. §. első bekezdése). A tervezetben szabályozott szerződések közül különösen kettő ment át az uj szövegben lényegesebb változáson: a szolgálati szerződés és a társaság. A szolgálati szerződést tárgyazó fejezet át­dolgozásánál a szerkesztő-bizottság igyekezett felhasználni a legutóbbi magyar jogászgyülés tanácskozásainak eredményeit. Azon uj rendelkezések közül, amelyekkel a II. T. a munkavállalónak a munkabérhez való jogát biztosítani kívánja, felemlithetők: az 1302. §. 1. bekezdésének az a sza­bálya, hogy a munkabér mindenesetre lejár a szolgálati viszony megszűntével; az 1303. §., mely arról gondoskodik, hogy a munkavállaló készpénzben meghatározott munkabérét készpénzben is kapja meg; az 1304. §., amely a munkavállaló bérkö­vetelésével szemben a munkaadó beszámítási és visszatartási jogát korlátolja; az 1305. § , amely a bérvesztési záradékra a 836. §. szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő; az 1307. §., mely oly esetben, midőn a munkavállaló a szolgálatokat egészben, vagy részben harmadik személlyel végezteti, a mun­kaadó azonban a munkavállaló és a harmadik közötti viszonyból bármi által, nevezetesen a harmadiknak kiválasztása, munkakörének kije­lölése, vagy a felügyelet gyakorlása által káro­sodik, a munkaadót a harmadiknak a munka­vállalatból járó munkabérért készfizető kezes­ként felelteti. 1 Más rendelkezések, igy különösen az 1312. és 1314. § okban foglaltak, a munkavállalót a

Next

/
Thumbnails
Contents