Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - A belga uj részvényjogi törvény

11. Bt. Kereskedelmi Jog 221 a vasút mulasztását olyan körülmények nem mentik, amelyek előre nem láthatók, vagy el nem háríthatók. A jelen esetben alperes maga beismeri, hogy a podgyász 12 napi késéssel történt kiszolgáltatásának oka a podgyásznak Marienbad helyett Karlsbad felétévesen történt továbbítása volt. Ennek mentségéül azt hozza fel az alperes, hogy július hó első napjaiban, amikor jejen per tárgyát képező podgyász feladatott, a személyforgalom és az azzal járó podgyászfeladás a budapesti pályaudvarhoz, különösen a csehországi világíürdők felé óriási mérveket öltött, minélfogva ebben az időben egy-egy podgyászaak téves irányítása menthető. Ámde alperesnek az a védekezése el nem fogadható, mert épen a vasút által mentségére felhozott körülmény teszi kötelességévé a vasútnak, hogy a nagy podgyász-forgalom idején megfelelő számú és képességű személyzet alkalmazása által gondoskodjék a forgalom helyes lebonyolítása és az esetleg tévesen irányított podgyászok sürgős felkutatása iránt. A kir. törvényszék tehát ugy találta, hogy a jelen esetben, midőn a június 30-án feladott podgyász július 13 án jutott rendeltetési helyére, az alperes vasút ugy a podgyász irányítása, mint annak felkutatása körül vétkes gondatlansággal járt el, miért is felperesnek a vasúti üzletszabályzat 34. §., illetve 88. §-a értelmében teljes kártérítéssel tartozik. Felperes azonban még ebben az esetben is csak azt a tényleges kárát és elmaradt hasznát követelheti, a melyek podgyászának késedelmes megérkezésével okozati összetüggésben állanak, de semmiesetre sem követelheti azon kiadásainak megtérítését is, amelyek felperes egyéni álláspontjából kiindulva, a podgyász elkésése folytán merültek ugyan fel, de a melyek még ha felmerültek is, mint a megkésve érkezésnek nem szükségét képező folyományai, feleslegeseknek mutatkoznak. Ennélfogva a kir. törvényszék nem Ítélte meg felperesnek azon vélt kárát (kereset 1. és 2. télele), amelyet a miatt szenvedett, mert a fürdőn 12 napot felperes jogelődje és ennek neje hiába töltött el, mert ha való is az, hogy felperes jogelődje a podgyász megérkezése miatt 12 napig kúrát nem tartott, ennek közvetlen oka nem az alperes vétkes gondatlansága, hanem felperes jogelődjeinek túlzott magatartása. De nem volt megítélhető azoknak a fehérnemüeknek és ruháknak az ára sem (kereset 3. tétele), amelyeket felperes jogelődje podgyász késése miatt beszerzett, mert a ruhák és fehérnemüek felperes jogelődénél meg vannak, azo kat elhasználhatják, tehát a ruhafélékre tett kiadásokért ellenértéket kaptak. Végül felperes jogelődjének neje gyógykezeltetéseért fizetett 160 korona sem képez olyan kárt, amelyet felperes viselni tartozik, mert azt, hogy N. N.-né betegségének egyedüli oka az lett volna, hogy a megkésett podgyászban volt ruhák hiányában hült meg, kétségtelenül megállapítani egyáltalán nem lehet és mert fel nem tehető, hogy egy ilyen társadalmi állású úrnő, olyan hiányos ruhákban indult volna olyan nagy útra, amelyekben magát az uton is könnyen érhető meghűlés veszélyének kitette volna. Ellenben megítélendő volt a felperesnek az a 11 kor. 92 fill., a melyet egy marienbadi szállító czégnek a podgyász reklamálásáért fizetett, mert a dolog természetéből következik, hogy ez a kiadás tényleg felmerült, annak összege pedig egy-egy reklamálásért rendszerint járó összeget meg nem haladja; továbbá a marienbadi állomáshoz a podgyász reklamálása ügyében való egyszeri kimenetelnek bérkocsi dija (3 korona), mert az az állomáshoz egyszer történt kimenet indokolt, és mert a marienbadi világfürdőn vasúti állomáshoz való fuvardij köztudomás szerint nem tesz ki kevesebbet a felszámított 3 koronánál. A fuvardij többi követeléseinek része, mint teljesen felesleges kiadás nem volt megítélhető, mert a felperes jogelőde által a fentiek szerint megtett intézkedések alapján kétségtelen volt az, hogy az alperes vasút a podgyász előkerülése után kötelességszerűen nyomban értesíteni fogja erről a czimzettet és így a naponta való pályaudvarra kocsizásnak s evvel járó költségokozásnak semmi elfogadható indoka nem volt. A budapesti Jcir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja a benne felhozott indokok alapján és azért, mert a podgyásztulajdonosoknak azt a tényét, hogy azokat a ruhadarabokat, melyeket a podgyász késedelmes kiszolgáltatása következtében beszerezni kénytelenek voltak, nem bocsátották az alperes vaspályavállalat rendelkezésére akkor, midőn azokat a podgyász visszavétele folytán alperes terhére megtartani és tovább használni joguk már nem lehetett, sőt a rendelkezésre bocsátással később sem éltek, ugy kellett tekinteni, hogy nevezettek az említett ruhadarabokat maguknak megtartották, ezzel szemben pedig az azok beszerzésére fordított kiadások egészben való megtérítése, minthogy az nyilván az alperes terhére való jogosulatlan gazdagodásra vezetne, nem követelhető, hanem felperesnek legfeljebb ahoz a különbözethez volna joga, melylyel a kérdéses ruhadarabok a helyzet kényszerűsége folytán esetleg drágábban voltak a rendes áraknál beszerezhetők, és követelhette volna felperes annak az értékveszteségnek a megtérítését, melyet a ruhadarabok a podgyász előkerüléséig és kiszolgáltatásáig történt viselés következtében esetleg szenvedtek. Ilyen czimeken azonban felperes keresetet nem támasztott. Egyébiránt felperes perbeli előadásából, de az M. V. és I/i alatt csatolt számlák keltéből kitünőleg is a podgyásztulajdonosok a beszerzett ruhadarabokat legfeljebb két-két napon át viselhették, a podgyász kiszolgáltatása időpont-