Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 5. szám - Az egységes nemzetközi váltójog

100 Kereskedelmi Jog 5 sz. ként pedig az 1868. évi LIV. t.-cz. 41. § a rendelkezése értelmében elveszett okiratok megsemmisítése a folyamodó fél személyes bírósága előtt eszközlendö. M. kir. Curia: Mindkét elsőbiróság végzését a megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíti, folyamodó kérelmét birói illetékesség hiánya miatt vissz-utasítja és ehhez képest utasítja az elsőbiróságot, hogy a hozzá benyújtott kérvényt és mellékleteit a folyamodónak adja vissza. Indokok : Az 1868. évi LIV. t.-cz. 41. és 529. §-aiban megállapított birói illetékesség csak azoknak az okiratoknak megsemmisítése végett kérelmezett eljárásra bír hatálylyal, a melyekre nézve későbbi törvényekben eltérő intézkedés nem foglaltatik. Ily eltérő intézkedés van az 1881. évi XXXIII. t. ez.-ben a körforgalom tárgyát képező értékpapírokra, amely törvénynek 2. § a szerint az i y értékpapírok megsemmisítése, kivételével az állami értékpapíroknak és a horvát-szlavonországi földtehermentesitési kötvényeknek, melyekre nézve a megsemmisítést kizárólag a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényssék. illetve a zágrábi kir. törvényszéknél lehet kérni, annál a törvényszéknél kérelmezendő, amely — tekintettel a kiállító székhelyére, vagy telepére — a kereskedelmi ügyek elintézésére illetf kes. TeUntve tehát, hogy a M. J H. B. budapesti bej. czég áHal kibocsájtott konverzionális nyeremény-kötvény, — melynek megsemmisítését folyamodó kérelmezi, — az 1881. évi XXXIII. t.-cz. 1. §-a értelmében közforgalom tárgyát képező értékpapír, annak megsemmisítése tehát a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék elé tartozik: szért a temesvári kir. törvényszék nyilván túllépte illetékességét és hatáskörét. Szabálytalanul járt el ennélfogva a másodbíróság is, midőn a kir. törvényszék végzését érdemileg bírálta felül. Csőd 7.1. A csődtörvény 30. §-ának rendelkezésére sikerrel nem hivatkozhatik az a hitelező, aki a visszkereset alatt álló kötelezett teljes vagyontalanságát tudva, rosszhiszeműen fogadta el a fizetést. (M. kir. Curia 520/912. — 1913. január 31.) *) A budapesti kir. törvényszék : Vb. M. F. és társa czégnek azt a jogcselekményét, melylyel alperesnek a „B. L tptár r.-t." utján 1908. évi június hó 15-én a válaszirathoz B) alatt csatolt váltóra 1000 koronát, 1908. évi szeptember hó 15 én pedig a válaszirathoz C) és D) alatt csatolt váltókra ugyancsak 1000 koro*) Lásd „Különféle" rovatunkat az előző számban. nát fizetett, a csődhitelezökkel szemben hatálytalannak mondja ki s ennek folyományaként kötelezi alperest, hogy felperesnek 2000 kor. tőkét, 1000 kor. után 1908. évi június 15 tői, 1000 kor. után pedig 1908. szept. 15-től számítandó 5% kamatával együtt, továbbá perköl séget fizessen. Alperest viszonkeresetével a kir. törvényszék elutasítja. Indokok: Nem vitás a felek között az, hogy vb. czég 1907. november 4-én fizetéseit megszüntetvén, hitelezőivel, ezek közt felperessel is egyezkedett és felperessel 50%-ra kiegyezett ugy, hogy annak egyes részleteire a vb. saját elfogadványaival és M. I. kibocsátói aláírásával ellátott váltókat adott át fedezetül. Ilyen egyezségi váltók voltak a válaszirathoz B), C), D) alatt mellékelt váltók is, amelyekre a keresetben megtámadott fizettsek történtek. Alperes tagadásba vette, hogy ő a vb. fizetésképtelenségéről tudott, hogy a fizetésképtelenség az egyes fizetések eszközlése alkalmával is, egészen a csőd beálltáig folyton fennállott, végül azt is tagadta, hogy ezeket a megtámadott fizetéseket a vb. czég teljesítette s hogy ő erről tudott. E tagadások azonban részben czáfolatot nyertek a lefolytatott bizonyítás során, más részük pedig kellő alappal nem is bírt. B. L. tanúnak a S. E. T. 64. §-a szerint mérlegelt vallomásából a, kir. törvényszék tényként állapította meg azt, hogy a megtámadott fizetéseket a B), D) alatt váltókra a vb. C7ég teljesítette. De hogy e fizetéseket vb. czég eszközölte és hogy erről alperes tudott vagy legalább is tudnia kellett, az megállapítható abból a tényből is, hogy e fizetéseket a B. L tptár r.-t. teljesítette, amely pénzintézet a váltókon telepesként volt megjelölve. Már pedig a telepes a váltótörvény szerint az elfogadó megbízottja lévén, az ez által eszközölt fizetést ugy kell tekinteni, mintha azt az elfogadó a jelen esetben vb. czég teljesítette volna. Egyébként az, hogy alperes tudta-e vagy sem, hogy ki fizet, az elfogadó e vagy a kibocsátó, mellékes is, mert neki a telepes által történt fizetést el kellett fogadnia és e fizetés megtámadhatóságához elég annak tényként való megállapítása, hogy a fizetéseket az elfogadó eszközölte, ami pedig a .fentieken kivül még abból is megállapítható, hogy a váltók a tömeggondnok kezében vannak, azaz azok fizetés után a vb. czég birtokába jutottak vissza. Vb. czégnek a váltók adásakor és attól fogva a csőd beálltáig folyton fennállott fizetésképtelensége, valamint alperesnek erről való tudomása megállapítható az alábbiakból: Abból a tényből magábó1, hogy alperes követelése jelentékeny részének elengedésével szintén kiegyezett s az egyességi 50%-nak részletekben való fizetése fedezetéül a fent