Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 5. szám - Az egységes nemzetközi váltójog

lessége is lett volna 2. alatti szerződésben kikötni, hogy a vasalásoknak felperes IVkdarász-u. gyárában való gyártását ellenőrizhesse, vagy ki kellett volna kötnie, hogy leiperes vz áruk szállítása alkalmával az áruknak saját gyárában történt elkészítését a kereskedelmi és iparkamara bizonyítványával igazolja, v°gv vé^ül a hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. t.-cz. II. fejezetének végrehajtása tárgyában ad 55.8< 0/1907. K. M. szám alatt kibooá'ott és 1907. évi október hó 1-én életbelépett utasítás 11. szakasza értelmében a felperestől megrendelt áruk hazai származásának megállapítása végett a nyilt megbízólevéllel biró ellenőrző közeg által a gyártást felperesnél ellenőriztetni. Mindezek figyelmen kivül hagyásával pedig alperes a szerződés kötésénél a köteles kereskedői gondosságot mulasztott el, s igy ha felperes az árukat tényleg nem Madarész-u. gyárában állított elő, ez csalásnak nem tekinthető. Az áruknak külföldről való hozatalával felperes megszegte volna ugyan a szerződést, annyiban, amenyiben a kikötöttől eltérő származású árut szállított, az eltérő származás is azonban csak minőség kellék, amelynek hiánya kifogás utján érvényesítendő. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Alperesnek 10.328 K iránt azon az alapon támogatott viszonkeresete, hogy az áruk külföldiek, alaptalan azért, mert bár az, hogy az áruk külföldi eredetűek, — beigazolás esetén — a szerződés feltételeibe ütköznék és a K. T. 350. § ában irt kereskeelmi csalás fogalmát is megállapítaná: azonban az alperes ezeket az árukat kifogás nélkül btvette, a hadügyi kincstárnak átadta s az ezeket szintén kifogás nélkül átvette, aminek folykán alperes ezeket felperesnek vissza nem adhatja ; de még ebből kára nem is származott és követelését nem is a hadügyi kincstár engedménye alapján érvényesiti; árleszállítást pedig nem igényelhet, mert az ez iránti jog a jelen esetben csak annak a különbözetnek a megtérítésére irányulhatna, amennyivel a szállított áru a hazainál kevesebbet ér, amit azonban alperes nem bizonyított. M. Tcir. Curia : A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja, mert alperes nem szolgáltatott alkalmas bizonyítékot arra, hogy a szállított áruk külföldiek voltak. Vasúti fuvarozás. 68. A kitöltetlenül átadott fuvarleveleken a helyes irányítás megjelölése nem a fuvarozó vasút, hanem a feladó kötelessége. (M. kir. Curia 638/912. — 1913. január 21.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltóiörvényszék: Felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A nem vitás tényállás szerint felperes feladott egy 282 ládát tartalmazó kocsirakomány közönséges csiszolatlan festetlen táblaüveget az A) alatti fuvarlevéllel G. L. czimére Tordára és 170 lida ugyan ilyen árut tártai mazó kocsirakomanyt B. A. czimére Budapestre. A vasúti kocsik összecserélése folytán a G. L.-nak pzóló áru B A nak Budapestre, ; az utóbbinak szóló pedig G. A.-nak Tordara küldetett. A czimzettek az elcserélt árut a C) ! és D) alatti fuvarlevelekkel egymásnak elküldötték. Nem vitás, hogy az átküldések folytán | 611 K 06 fillér fuvardijtöbblet merült fel, mely | felperes mint eladó terhére esett, továbbá, j hogy G. L.-nak Tordára szóló, de előbb Budaj pestre B. A.-nak küldött és ez által átvett, | majd Tordára küldött áru egy része a fuvarI levélben kijelölt átvevőhöz törötten érkezett. Nem vitás az sem, hogy a küldemények elcserélése akként történt, hogy a vasúti kocsik számai a fuvarlevélbe elcserélve iratlak, és hogy a számokat a fuvarlevelekbe K. M. váltóőr irta be. A Díjszabás I, rész 8. szakasz A—V. fejezete értelmében, de a felek nem vitás előadása szerint is a kereseti árukat a feladó volt köteles a vasúti kocsiba berakni. Oly áruk feladásánál pedig, melyek a feladó által rakandók be, az Ü. Sz. 52. § 6. pontja értelmében a kocsi számát a feladó tartozik az e czélra kijelölt helyre, tehát a fuvarlevél-mintának vastagon bekerített részébe bejegyezni. Az Ü Sz. 52. § 1. pontja szerint a feladó a fuvarlevélbe foglalt adatok és nyilatkozatok helyességeért felelős és viseli mindazon következményeket, melyek a helytelen, határozatlan vagy elégtelen nyilatkozatokból származnak. Ugyanezen szakasz III. póthatározmánya értelmében, ha a fuvarlevelet a feladó kívánságára kivételesen vasúti alkalmazott állítja ki, ugy ez a feladó megbízottjaként tekintetik. Ezek szerint a fenforgó esetben a kocsi számának a fuvarlevélbe irása a feladó felperes kötelessége lévén, a számok helytelen beírásának következményei felperest terhelik, még akkor is, ha kívánságára a vasút alkalmazottja töltötte is ki a fuvarlevélnek a feladó által kitöltendő rovatait. Felperes azt vitatta, hogy a fuvarleveleknek a kocsi száma tekintetében való kitöltése nem kivételesen, hanem rendszerint a vasúti alkalmazottak által történt, ugy hogy ez a terebesfejérpataki állomáson szokássá vált tovább, hogy a vasúti alkalmazottak nem engedték, hogy a kocsi számát a feladó jegyezze be a fuvarlevélbe. Az, hogy rendszerint és nem kivételesen