Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 5. szám - Az egységes nemzetközi váltójog

94 mert az alperes is beállott a perbe az által, hogy a felebbezéshez csatolt okirat szerint B. E ügyvédet az ő képviseletével megbízta. M. kir. Curia: A semmiségi panasznak helyt nem ad. Indokok: A másodbirósági Ítélet helyesen állapította meg azt. ho^y az alperes czégtulajdonosa St. M. a Fiúméban, illetve Susákban „M. St." czég alatt folytatott üzlete vezetésével fiát, ifj. St. M.-t bizta meg a K. T. 43. §-ában a kereskedelmi meghatalmazottra nézve megállapított hatáskörrel. Ifj. St. M. tehát a jelen per tárgyát képező vételi ügylet megkötésénél a czégtulajdonos megbízásából járt el és így kiskorúságának daczára, az általa, mint kereskedelmi meghatalmazott által a reá ruházott hatáskörben megkötött ez az ügylet a megbízóra. — tehát az alperes czégre, — kötelező volt, mert a megbízó nem veheti igénybe a maga részére a különböző fennálló törvényeknek a kiskorúnak érdekeit védő különös rendelkezéseit, amelyek a kiskorúnak csak önállóan, — de nem egyúttal megbízotti minőségben tett intézkedéseire is, — vonatkoznak. Főnök és alkalmazott. 62. Az 1^84:: XVIi. t.-cz. 104. §-a értelmében az iparos a segédnek a munkából való kilépése alkalmával kérelmére a szerződési viszony megszűntéről és a segéd magaviseletéről az igazságnak megfelelő külön bizonyítványt tartozik kiadni. Ebből a rendelkezésből tehát az következik ugyan, hogy a segéd használhatóságát illetőleg a munkaadó a bizonyítványban dicsérő nyilatkozatot tenni nem köteles, ha ily nyilatkozatra ok nincsen. Ámde a főnök által a segéd részére kiállított bizonyítványban arra történvén utalás, hogy a felperes által felelősség mellett átvett áruban hiány mutatkozott, s hogy mivel az üzletben többszöri bet jréses lopás követtetett el: a hiány honnan származását illetőleg bírói nyomozás van folyamatban, ennek a megjegyzésnek pedig a törvény fent idézett rendelkezését tartva szem előtt, — a bizonyítványban helye nem lehetett, alperes kártérítési kötelezettsége megállapittatott. (A budapesti kir. ítélőtábla, mint felülvizsgálati biróság 1912. G. 554/3. — 1912. decz. 19.) Utazó 63. A szokás és az ügylet természete s azt hozza magával, hogy a nagyobb javadalrmzásu kereskedelmi alkalmazott évi fizetését havi részletekben kapja meg. Az alkalmazott, kinek havi fizetéséből a főnök negyedrészt két hétig visszatart, a felmondás nélküli kilépésre jogosult. Szerződésszegő a főnök, ha erre szerződött utazóját nem utaztatja és részére vasúti bérletjegyet nem vált. (M. kir. Curia 647/912. — 1912. decz. 13.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi biróság: Kötelezi alperest 300 K tőkét stb. Mperdsnek fizetni. Ezt meghaladó kereseti követelésével a kirtörvényszék felperest elutasítja és a perköltségeket a felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Alperes a B) a. csatolt nem kifogásolt szerződéssel felperest kereskedelmi utazónak alkalmazta 4800 K évi fizetéssel és 400 K évi jutalomdíj mellett; azonkívül köteles volt alperes egy magyar államvasuti bérletjegyet felperes részére váltani. Az alkalmaztatás ideje három évben állapíttatott meg azzal, hogy alperesnek már IV2 év után jogában állott felperesnek 3 hónapra felmondani. Felperes 1908. deczember 1-én állását elfoglalta, 1909. január 14-ikén pedig azt felmondás nélkül elhagyta. A D) a. csatolt, alpereshez intézett levelében felperes a szolgálatból való távozását azzal indokolja, hogy deczemberi fizetéséből 100 K-t alperes visszatart és hogy őt (felperest) utazásra nem küldi. A jelen perben felperes a távozás indokául ugyan azt is felhozza, hogy a vasúti bérletjegyet és az alperes által ígért 500 K költözködési előleget nem kapta meg. Min'hogy azonban ezt az állásának elhagyása alkalmával a felmondás nélküli távozás okául föl nem hozta és így ezzel utólag már nem állhat elő, ezt a két körülményt mint döntőt a kir. törvényszék figyelmen kivül hagyta. Alperes beismerte, hogy felperesnek decz. fizetése fejében még 100 K-val tartozik. Ennek daczára azonban nem lehetett megállapítani az alperes szerződés szegésének oly esetét, mely felperest a szolgálatnak az 1884. évi XVII t.-cz. 95. §. b) pontja alapján való felmondás nélküli elhagyásra jogosítaná. Mert bár meg lehet állapítani a főnök szerződésszegését akkor, ha az alkalmazottjának fizetését tervszerűen hosszabb (1—2 hónap) időn át ok nélkül visszatartja, de nem lehet megállapítani akkor, ha mint a jelen esetben csupán fizetésének egy csekély hányadáról, egy negyedrészéről van szó, amelyet a főnök két hétig nem fizetett ki. Nem lehetett megállapítani annál kevésbé, mert a B) a. szerződés az évi megállapított fizetésnek havi részletekben való pontos elosztását kötelezőleg elő nem irja, és így a szokás által meghatározott havi részletek pontos be nem tartása a szerződés lényeges megszegését nem képezi. De nem képezi a szerződés megszegését az sem, hogy alperes felperest, kit utazónak szerződtetett, az első hat héten át útra nem küldte. Mert felperesnek a szerződés értelmében az általa kötött ügyletek után jutalékra igénye nem lévén, őt azáltal, hogy utazásra alkalma nem volt, sem anyagi, sem erkölcsi kár nem érte.