Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - A kiadó csődje

44 bonyodalom elkerülésével, visszanyeri szabad rendelkezési jogát. Csupán az nem köthető ki, hogy csőd tényleges beállása esetén, a tömeggondnok és a munka tulajdonosának jogai és kötelezettségei máskép alakuljanak, mint azokat a törvény előírja. Tehát, ha a csőd nem szünteti meg ipso factc- a szerződést, akkor megkezdődik a törvény alkalmazása. Viszont nem lehet olyan messzire mennünk, hogy a törvény által nem szabályozott esetekre a szerződő feleknek mozgási szabadságot ne engedjünk. Azaz a tömeggondnok is köteles betartani olyan pontozatokat, melyekre nézve nincs választási szabadsága s melyek a csőd esetén is megtartják teljes érvényüket. így például ide tartozik a kiadói szerződésben történt az a kikötés is, hogy csőd esetén a tömegnek nem lesz joga ujabb kiadást rendezni vagy azt más nyelvre lefordítva kiadni, bár ez a kiadónak magának biztosítva volt. Ez a megállapodás önként érthetőleg respektálandó s a tömeggondnok, bármilyen kedvező volna is, egyébként a tömegre az ujabb kiadás, attól tartózkodni köteles. III. Érdekes lesz talán záradékul, bár a kiadó csődjével beálló jogállapotot csak futólag vizsgáltuk meg, ismertetni Kippner fentebb idézett értekezéséből azt az esetet, midőn a tömeggondnok, bármennyire szeretne is szabadulni a kiadói szerződéstől, quasi kényszerítve van arra, hogy attól el ne álljon, nehogy ezáltal a tömegnek esetleg igen érzékeny kárt okozzon, viszont a szerzőre nézve a tömeggondnokkal való ügyletlebonyolitás akkor is kívánatos, ha egyébként könnyen találna más kiadóra. Ez az elég gyakran előfordulható eset akkor történhetik meg, ha a kiadó csődje a munka teljes elkészülte után áll be. A kész példányok már megvannak és leltározva természetesen a tömegbe kerülnek. Eladni őket mégis csak akkor szabad, ha a tömeggondnok az ügyletbe belépett, de ha a belépés nem mutatkozik nyereségesnek, pl. nincs kilátás a kelendőségre és magas a tiszteletdíj, az eladás nem eszközölhető. E látszólagos lehetetlenség oka az, hogy akkor nyomban felléphetne a szerző és kártérítést követelhetne, hiszen a tömegnek kiadói, tehát értékesítési joga a szerződéstől való visszalépés folytán megszűnt. Nem segít ezen az sem, ha a szerződést átengedjük a vagyonbukottnak, mert a többszörözött példányok már 3 BZ. bent vannak a csődtömegben s ott érték gyanánt szerepelnek. Ezt az értékét pedig a hitelezők bajosan engednék ki kezeik közül. E dilemmából csak ugy .lehetne szabadulni, ha a szerző saját maga venné meg a tömegtől leltári értékben a többszörözött munkát. De hátha erre nem hajlandó ? Azonban menjünk tovább. Ha pl. könyvről van szó, vájjon nem adhatja-e el a tömeggondnok a kész példányokat legalább makulatúra gyanánt, mint anyagot? Erre is nemmel kell válaszolnunk, mert kiadói jog nélkül még ajándék által sem szabad neki a munkát forgalomba hozni, annál kevésbé pénzért, bármilyen csekély legyen is az eladási ár. Nincs más hátra, mint a könyvet megfosztani ebbeli jellegétől, tehát felapritni, ivekre szétszedni stb. s ekképen értékesíteni. Ha az ily módon eladott munka egyes iveit valaki megint összeállítja s azt forgalomba hozza, azért természetesen a tömeggondnok már nem lesz felelős s a munka tulajdonosa csak a forgalomba hozó ellen léphet fel kártérítési igénynyel. Minthogy azonban ez reánézve akárhányszor nem sok sikerrel járna, mert az ilyenre képes forgalomba hozó rendszerint nem vagyonos, neki is jobb lesz, ha a tömeggondnokkal valamikép, bár az eredetinél lényegesen kedvezőtlenebb módon is, fentartja az ügyletet, mert ezáltal a most vázolt eshetőségtől megszabadul. A tömeggondnok is lehetőleg igyekezni fog méltányos feltételeket szabni, mert különben ki van téve annak hogy az esetleg igen nagy költséggel előállított példányokat potom áron elvesztegesse. E kölcsönös éidek aztán lehetőleg mindkét félre nézve rendszerint egyaránt méltányos kikötéseket fog eredményezni. Az egyezségre jutás különösen a szerzőre nézve kívánatos, mert, ha a tömeggondnokkal nem sikerül kiegyezkednie, bejelentheti ugyan kárát mint csődhitelező, de eltekintve attól, hogy előreláthatólag csak kisebb vagy nagyobb hányadmegtéritésben részesül, mindenesetre elveszíti azokat az imponderábiliákat, melyek a kiadó csődjének épen sajátos jellegét kölcsönzik s amelyek miatt — mint czikkünk elején emiitettük — a kiadó és egyéb vagyonbukottak csődje között kívánatosnak látszik némely külföldi joghoz hasonlóan különbségeket felállítani. A mai jogállapot, mint kimutattuk, határozott visszaesés a múlttal szemben, már pedig nekünk nem rosszabbodásra, hanem javulásra, de jelen esetben legalább is a status quo ante fenntarKereskedelmi Jog