Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A védjegyről. [1. r.]

2 sz. gukban véve önállóan oltalom alatt nem állanak, nem is nyer arra, mint külön és önálló alkotó részre a védjegytulajdonos jogi oltalmat, a miért is bármely ábrás védjegybe bizonyos árunemek elnevezésére általánosan használt és a forgalomban szokásos kifejezések is felvehetők a nélkül, hogy ez a védjegy törlésére okul szolgálhatna, másrészt a nélkül, hogy ezen mindenki által szabadon használható árujelzésre a védjegy tulajdonos kizárólagos jogot nyerhetne. Ott, a hol a figurális ábrák és oltalomké pes szavak vannak egy védjegybe egyesítve, az egyik vevő a többiek felett kiemelkedő képet, a másik pedig a jellegzetes szavakat fogja megjegyezni, minélfogva az ilyen összetett védjegyek is összeütközésbe jöhetnek hasonlóság tekintetében ugy az ábrás védjegyekkel, mint a szóvédjegyekkel. Áttérve a szóvédjegyek megválasztásánál követendő eljárásra, előre is jeleznünk kell, hogy a szóvédjegyek tekintetében a modern forgalmi törvényhozás egyik legfinomabb fejleményével, intézményével állunk szemben. A szóvédjegy a nyelvet mint közvetítő organizmust veszi segítségül arra, hogy bizonyos egyéni érdekeknek szolgáljon. Ezek az érdekek az egyéni tulajdon és kereskedelmi forgalom szabad biztosításában kulminálnak. A szóvédjegy-oltalom meghonosításának az ábrás védjegyekben foglalt szavak oltalma által nyújtott védelmen túlmenő czéljai vannak. A íorgalmi élet súlyosan érezte a szóvédjegy-oltalom hiányát, mely a kiviteli alaktól függetlenül és az azokkal kombinált ábrái elemekre való tekintet nélkül, vagyis hangzás és bizonyos esetekben értelem szerint is oltalmat nyújt. A forgalomban azt a szerepet, a melyet a védjegy van hivatva betölteni, a legtöbb esetben sokkal hatályosabban, nagyobb terjedelemben és sikeresebben töltheti be egy-egy szó, mint egy ábra. A szóvédjegyeknél mindenkor a szóhangzás, bizonyos tekintetekben azonban az optikai megjelenés és értelem is, mint egyenrangú tényezők, külön-külön és teljes mértékben részesülnek oltalomban. A legelemibb védjegyjogi tétel, hogy a kereskedelmi forgalomban bizonyos árunemek megjelölésére általánosan használatos megjelölések mindenki használatára szabadon álljanak. Ily általános elnevezések a tárgyak nevei: (szappan, créme, paszta, kenőcs, impregnált Kereskedelmi Jog vászon stb.); továbbá mindazok a megjelölések, a melyeknek a forgalmi körök az áru minőségére (tulajdonságaira, tartalmára, tartósságára, összetételére stb.), illetve rendeltetésére utaló jelentményt tulajdonítanak („Autonapht", „Engine", .Desinfektor", .Standard", „Hygiea", „Profilactic", „Energofon", „Eisenfilz", .Purgamenta*, „Nerolin", „Bársony-créme", ,Cinquantin"); úgyszintén mindazok a megjelölések, a melyek egy bizonyos vállalatból, illetve helyről való származásukra utaló jelentőségüket elvesztették, s a fogyasztók tudatában mint bizonyos árufaj általános megjelölései, szabad árunevei jelentkeznek („Cresolinum"); végül a forgalom által nélkülözhetetlen, illetőleg az általános használatba átment kereskedői megjelölések, a melyeknek a forgalmi körök nem tulajdonítanak olyan ismertető jelet, a mely valamely árunak bizonyos üzleti telepből való eredetére utalna, hanem az illető árunak előnyös mivoltát, vagy olcsóságát juttatják kifejezésre. („Reklám0, „Jubileum", .Honi" „Perfekt", „Praktikus*, „Csoda"). Ide sorolhatjuk még a közforgalomba átment, a legkülönbözőbb árunemek finomabb és legfinomabb minőségének általános megjelölését, a mely megjelölések azáltal, hogy a fogyasztók egy bizonyos körére is kívánnak utalni, minőségjelző természettel birnak („Munkás", .Fejedelmi", ,Király", „Bán", .Príma", „Superior", „Uri", stb.) (Folyt, köv.) KÜLÖNFÉLÉK. Az indokok elleni felebbezést a birói gyakorlat most már állandóan megengedi abban az esetben, ha azok valamely határozat jellegével biró kijelentést tartalmaznak. A bíróságok ezen állásfoglalásából azonban az is következik, hogy az ilyen megengedett felebbezós elmulasztása esetében, az indokokban foglalt határozat jellegével biró kijelentés a nem felebbező fél ellen jogerőssé lesz. így például jogerőssé lesz a keresetet más okból elutasító ítéletnek az a megállapítása, hogy valamely követelés el nem évült és az elutasító ítéletben megnyugodó alperes a felsőbíróságnak esetleges megváltoztató marasztaló ítéletét meg nem támadhatja többé azon az alapon, hogy a keresetet el kellett volna utasítani, mert a követelés elévült. Egy adott esetben a Curia ujabban ugyanezt az álláspontot foglalta el abban a kérdésben is. hogy a felek között vitás volt vételügylet létezik-e vagy