Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Uj letéti törvény Amerikában

12 Kereskedelmi Jo^ 1. sz. Ez a panasz nem bir megállható alappal. Mert a felebbezési bíróság a bizonyítás ki­egészítését a S. E. 156. § a értelmében jogo sult, de nem köteles elrendelni, mivel belátá­sától függ, vájjon a bizonyítás kiegészítésének szüksége fenforog-e, vagy sem? Már pedig a felebbezési bíróság kifejtette, hogy ténybeli meggyőződését a felek valódi akaratára nézve az alperes által ajánlott bizonyítás alkalmazása nélkül is képes tolt megalkotni és előadta a bizonyítás mellőzésére vonatkozó okokat is. További panasza alperesnek az, hogy a felebbezési bíróság jogszabálysértést követett el, a mikor megállapította, hogy alperes, mint az o—i fakereskedő részvénytársaság egyik igaz­gatója, a részvénytársaság czége alatt tulajdon­képen a felperessel versenyző vállalatot vezet, holott e ténymegállapításra semmiféle törvényes alap nincs, sőt alperes épen az ellenkezőt ki vánta bizonyítani. Ez a panasz is alaptalan. Mert a felebbezési bíróság a felek egyező előadása alapján azt állapította meg, hogy az 1909. márcz. l én 2000 drb. 50 koronás rész­vényre elosztott 100.000 K alaptőkével meg­alakult és 1909. decz. 22 én a czégjegyzékbe bevezetett o—i fakereskedő részvénytársaságnak igazgatósági tagjává és ügyvezető igazgatójává : az alperes vátásztatott meg, mely tisztét alperes jelenleg is betölti; továbbá a K) alatti alapí­tási tervezet, a B) alatti czégjegyzéki másolat, az E), F), G) alatti aláírási ivek, végre az 1) alatti alapján azt állapította meg a felebbezési biróság, hogy a részvénytársaság az 0—a és vidéke közönségének faszükségletét elégíti ki és faeladást detailban is folytat, hogy alperes részben a saját neve alatt, részben pedig a N. Gy. és Fia czég neve alatt összesen 800 drb. részvényt jegyzett és hogy kérkedett azzal, hogy ő a részvénytársaság létrejöttét és működését minden tudásával és vagyonával hathatósan támogatta és támogatja, mely tényekből vont következtetés utján állapította meg a felebbe­zési biróság azt a további tényt, hogy alperes, mint a részvénytársaság üzemét irányító ügy­vezető igazgató a részvénytársaság czége alatt tulajdonképen a felperessel versenyző vállalatot vezet, illetve ilyen vállalat keretében fejt ki jelentékeny versenyző kereskedői működést; nyilvánvaló tehát, hogy a megtámadott tény­állás alapjául szolgált ténykörülmények a feleb­bezési biróság Ítéletében fel vannak sorolva és az ítéletből az is kitűnik, hogy az alperes által bizonyítani kivánt arra a körülményre, hogy alperes a részvénytársaságnál detail eladással nem foglalkozik és ezt sikelsége miatt nem is teheti, a felebbezési biróság a bizonyítást azért nem rendelte el, mert e körülménynek a tény­állás megállapítása szempontjából fontosságot nem tulajdonított és mert ezek szerint a feleb­bezési biróság a megtámadott tényállást a S. E. 64. §-a szabályainak betartásával állapította meg; megjegyeztetvén, hogy a most kiemelt körülmény a per eldöntésére nézve nem lénye­ges azért, mert alperes a részvénytársaság al­kalmazottja utján is gyakorolhatja a fának ki­csinyben való eladását. Ugyancsak alaptalan alperesnek az a pa­nasza is, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett, mikor megállapította, hogy alperes a szerződésben arra kötelezte magát, hogy fa­kereskedést 0-n detailban űzni nem fog mind­addig, mig felperes vagy törvényes örökösei a fakereskedést be nem szüntetik ; mert a feleb­bazési biróság nem egyedül a szerződésről ki­állított okirat tartalmánál fogva, hanem egyéb ténybeli adatok alapján állapította meg azt, hogy a feleknek valódi akarata a szerződés megkötésénél mire irányul; minthogy pedig az, hogy mi volt a felek akarata, ténykérdés: a felebbezési biróság e tekintetben a bizonyítéko­kat szabadon mérlegelhette és ténybeli meg­győződését a per anyagából az okok előadása mellett belátásához képeit alkothatta meg, már pedig a felebbezési biróság az Ítéletben előadta azokat az okokat, a melyek ténybeli meggyő­ződését előidézték. Nem volt figyelembe vehető alperesnek az a kérelme, hogy a szerződés alapján e helyütt állapittassék meg, hogy közte es felpere? között milyen megállapodás jött létre, mert a S. E. 194. § a értelmében az ügy érdeme szempont­jából a felülvizsgálati biróság a tényállásnak önálló megállapításába nem bocsátkozhatik, ha­nem a felülvizsgálati eljárásnál a felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállás az irányadó és ez a tényállás a felhívott törvény­szakaszban kijelölt alapon csak megtámadha ó. Felperes felülvizsgálati kérelmében azon az alapon támadja meg a felebbezési biróság ítéletét, hogy a felebbezési bíró ág anyagi jog­szabá'yt sértett azzal, hogy felperest kereseté­vel abból az okból utas.totta el, hogy az annak alapját képező megállapodás a jó erkölcsökbe ütközik. Ez a panasz alapos. A felebbezési bíróságnak a S. E 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásnál is irány­adó tényállása szerint ugyanis megállapítást nyert, hogy az alperes által faüzletének fel­peres részére az A) és D) alatti szerződések szerint történt eladása alkalmával az A) alatti szerződésben foglalt ama megállapodás tekin­tetében, mely szerint alperes sem a saját neve alatt, sem N. Gy. és Fia czég alatt, sem sem­miféle más czég alatt sem mint czégtulajdonos, sem miíjt más közkereseti társaság tagja fa­kereskedést detailban 0—n űzni nem fog és amennyiben ezt mégis megtenné, tartozik fel­peresnek 10.000 K bírságot fizetni és hogy azon esetre, ha felperes vagy törvényes.; örö­kösei az üzletet beszüntetnék, alperesnek ' joga nyílik ahhoz, hogy újból detail üzletet folytat­hasson, a felek valódi akarata arra irányult

Next

/
Thumbnails
Contents