Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Szocziális szempontok a versenytilalomban

7 azonban ily czélja nem szabad hogy legyen. Az egy évre való korlátozás sem mentség ; mert egy év teljesen elegendő, hogy tönkre tegye az alkalmazottat vagy rossz u'ra terelje, ha ilyképea munkanélkül volna. Kívánatos tehát közérdekből is, hogy az üzletek saját érdekükben ejtsék el a kisebb alkalmazottakkal szemben való versenytilalmat, például egy bizonyos évi fizetésen alul, amely azonban tul alacsony ne legyen. A versenytilalmi kikötés, mint ez az eset mutatja, tényleg alkalmasnak látszik arra, hogy valamely czégnek alkalmazottai a szolgálati szerződés megszüntetésének lehetőségétől annyira el vannak zárva, hogy állapotuk veszedelmesen kezd hasonlítani ahhoz a teljes személyi lekötöttséghez, amelynek a középkorban a jobbágyság, vagy a költözködési szabadság megvonása volt a neve. A szerződési szabadságnak ilyen mérvű határtalansága különösen az alsóbbrendű, tehát vagyonilag és intelligencziában is gyengébb alkalmazottakra nézve sokszor végzetes lehet. így áll a dolog akkor, ha a szóbanlevő esetet általánosítjuk és annak visszás konzekvencziáiból abszolút érvényű tételeket akarunk levonni. Erre azonban, legalább egyelőre, semmi okot sem láthat az elfogulatlan biráló. Mert a panaszos czég érdekének teljesen megfelel olyan ítélet, mely in integrum restituciót mondana ki és az alkalmazottat tilalmas helyének elhagyására kötelezi. Természetes, hogy a kártérítés kérdése ezzel még nincs elintézve. Kára van a panaszosnak és a panaszlottnak is. A panaszos azonban nem igényelhet kártérítést, mert ő a hibás abban, hogy az alkalmazottnak a szóbanforgó érdekeltségről tudomása nem volt. Ellenben, mert ebben vétkes, — hiszen közölhette volna szerződőtársával, az alkalmazottal, hogy a verseny czégnél érdekelve van, — kártérítésre kötelezendő az alkalmazott javára. Arról tehát, hogy a versenytilalom intézménye egy és más irányban kiépítésre szorul, helyes beszélni. Olyan radikális reform azonban, amilyet a szélső német irányzat sürget, legalább is korai, esetleg azonban veszedelmes is volna. De hát hol a megnyugtató megoldás ? Mert, hogy valami rendezésnek okvetlenül jönnie kell, az tagadhatatlan. Keressük a megoldás szempontjait. Feltétlenül liberális szellemben kell ezt az anyagot kezelni. Ezt a gazdasági szabadságnak eszméje hozza magával. Abban a pillanatban, amikor a munkabérszerződés talaján két, jogilag teljesen egyenlő fél áll egymással szemben és a munkás munkaerejével szabadon rendelkezik és megvan az állás változtatására való joga (amely utóbbiból következik a versenytilalom aktualitásának beállása is), kell, hogy a munkás erőkifejtésének, az alkalmazott lekötésének kénytelen korlátait a lehető legkisebb térre szorítsuk. Az alkalmazottnak helyzetét tehát csak addig a határig szabad megnehezíteni, ameddig a mi termelési formáink jogos érdekei okvetlenül megkövetelik. És tényleg ugy is van, hogy a kulturjogok kivétel nélkül csak a szolgálati viszony tényleges tartamára állítják fel a versenytilalom törvényi parancsát, illetve tilalmát. Ezen tul nem megy egy európai jogrendszer sem. Egyik-másik a szolgálati viszony megszűnése után is fentartja az ipari titok normáját, de csak abban az esetben, hogyha rosszhiszemű és szándékos volt a titoksértés, haszonlesésből történt, vagy kárositási szándékból. Ezek a momentumok döntenek az egyezségi versenytilalom kérdésében is. Az egyéni szabadságnak és a szabad kereseti tevékenységnek határtalan és korlátlan megkötését erkölcstelen, meg nem engedhető szabályozásnak nevezik mindenütt. Ez az egyik szempont, a másik a tőke gazdasági rendeltetését védi és könnyíti meg. Az a szempont t. i., amely a szolgálati viszonyt kivételesen birálja el, nemcsak a polgári jog terén, hanem büntetőjogilag is. Az a felfogás, amely specziális szolgálati deliktumokat ismer a büntetőtörvénykönyvben, mely védi a szolgálati viszonyban bennrejtő bizalomnak védtelen mezítelenségét, azt a gyöngeséget, amelyet a gyár, az üzlet sánczaiba befogadott idegen, ha lelkiismeretlen és rosszhiszemű, kenyéradójának ártalmára felhasználhat. E mellé sorakozik azután a termelő tőke rendeltetésének közvetlen megvédelmezésére irányuló szempont. Azok a büntetőjogi §-ok, melyek kifejezetten üldözik a sztrájkok egyes fázisait és minden erre szolgáló eszközt, hogy kiegészítsék a sztrájkegyezségek magánjogi érvénytelenségéről szóló szabályokat. Az előbbi csoporthoz sorakoznak ezenkívül azok a büntetőjogi elemek, melyek a szolgálati viszony fenforgása esetén a vagyoni deliktumok legnagyobb részéből inditványi bűncselekményt alkotnak, a munkaadónak kezébe adják a vád