Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 9. szám - A kereskedelmi üzlet átvevőjének felelőssége. [1. r.]

168 Kereskedelmi Jog 9 A felelősség szabályozásának ezen módjából nyilvánvaló, hogy a törvényhozó tisztán a hitelező érdekeinek megvédéséből indul ki, az üzlet átvevőjének pedig az átruházó részéről történt megtévesztés esetén védelmi eszközül csupán az átruházási jogügyletnek error vagy dolus alapján való érvénytelenítése marad hátra, mely érvénytelenítéssel kapcsolatban az ő felelőssége is megszűnik. A felelősség az .üzletből eredő kötelezettségek "-re terjed ki. E kötelezettségek alatt azonban nemcsak az árutartozások értendők, hanem kölcsön, lakbér-, adótartozás, tiltott cselekményből eredő tartozások, továbbá az előd azon tartozásai is, melyek őt ép az 1908: LVII. t.-cz. alapján terhelték, vagyis az üzlet vitelével cau3alis nexusban lévő tartozások mind ide sorozandók. A 2. §. az átvevő felelősségét a jó vagy rosszhiszemtől függetleníti az esetben, ha az átruházóval az ott felsorolt közeli rokonsági vagy sógorsági viszonyban van, vagy ha vele szemben a kötelezettségeket magára vállalta. A felelősség feltétlenségét az első esetben, az Indokolás szerint az teszi szükségessé, hogy csalárd üzletátruházásoki a éppen az ily közeli hozzátartozóknak van a legnagyobb hajlandóságuk, a feltétlen felelősség második esete pedig a K.' T. hatályon kivül helyezett 20. §-val homogén rendelkezést tartalmaz. Az egész törvény hatályosulásának mintegy biztositékát a 3. § ban foglalt rendelkezés képezi, mely szerint azt, „hogy forog-e fenn üzletátruházás, különösen, ha az üzlethez tartozó vagyon nem egészben vétetett át ... az eset összes körülményei szerint kell megítélni". A törvény ugyanis, mint fentebb jeleztem, az átvevő felelősségének elméleti igazolását az universalis successio gondolatára alapítja, midőn a kereskedelmi üzletet a maga aktíváival és passzíváival, mint szerves egészet fogja fel. Miután azonban a gyakorlatban az üzletátruházást könnyen oly jogi formába lehetne öltöztetni, hogy az singularis successió jellegével birna és így a törvény rendelkezései alá vonható nem volna, a törvény ennek elejét kívánja venni azáltal, hogy az üzletátruházás fenforgásának megállapítását a bírói szabad mérlegelésre bizza. Az Indokolás szerint „lehet, hogy esetleg minden, ami önmagában reális érték, az átruházóé marad s az átvevő csak az üzleti összeköttetésen alapuló értéket kapja: mégis valóságos üzletátruházás fog fenforogni, ha ehhez fűződik az üzlet folytatásának in concreto lehetősége pld., ha hozzáfüződik az üzleti clientela, ha hozzáfüződnek az üzlet összes úgynevezett chanceai stb." Midőn a törvény ezzel egy jogpolitikai szempontnak enged, egyben eltaszítja maga alól az elméleti alapot, az universalis successió gondolatát. Mert ha a kereskedelmi üzlet továbbvitele elegendő a felelősség megállapítására, itt universalis successióról, vagyis az aktívák és passivákból álló gazdaságilag és jogilag körülhatárolt vagyoni komplexumba, quasi czélvagyonba való belépésről többé szó nem lehet. Annak, hogy a törvény az üzlet tovább folytatása lehetőségének átruházását is az üzletátruházás fogalma alá vonja, egyben az a következménye, hogy az üzletátruházás fenforgásának megállapításához nem szükséges az, hogy egyben tulajdonátruházás is fenforogjon. Az üzlet tovább folytatásának lehetősége ugyanis nemcsak tulajdonátruházás, hanem bérbeadás és haszonélvezet nyújtása által is biztositható, minélfogva felelőslesztörvényünk alapján az üzlet bérlője és haszonélvezője is. A bérlő és haszonélvező felelőssége meg nem állapittatik, a hitelezők kijátszásának tág tere nyilik. Az üzlet tulajdonosa ugyanis az üzletaktivákat darabonkint értékes:theti, az üzletet magát pedig bérbeadhatja vagy arra másnak haszonélvezetet biztosithat, miáltal a hitelezők a kielégítési alaptól ismét elesnek. Lehetséges az is, hogy az üzleti felszerelés tulajdonjoga mást illet meg, mint aki az üzletet tényleg folytatja és ez utóbbi e fölszerelést esetleg csak bérben birja Ha már most az üzlet továbbvitelének lehetősége az üzleti felszerelés ujabbi bérlőjére átruháztatik, ennek felelőssége törvényünk alapján ugyancsak megállapítandó. A 3. §. azon szövegezése, melylyel egész általánosságban adatik meg a bírónak a szabad méltatás joga az üzletátruházás fenforgásának megállapítása tekintetében, a képviselőház igazságügyi bizottságától származik. A miniszteri javaslat értelmében ugyanis e szabad méltatás csupán azon esetre volt szorítva, ha az üzlethez tartozó vagyon nem egészben vétetett át. Ugyancsak a képviselőház igazságügyi bizottságától ered 3. §. ama rendelkezése, amely szerint „hogy forog-e fenn a 2. §.