Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 9. szám - A kereskedelmi üzlet átvevőjének felelőssége. [1. r.]

9. sz. kiszámítási mód teljesen téves és helytelen s igy a teljesítés mellett követelhető valóságos kár megállapítására nem is vezethet. Az azonban, hogy a szerződési árnak a késedelem beálltakor érvényes piaczi árral való összehasonlítása a teljesítés mellett követelhető kár kiszámitásáának nem képezheti helyes alapját, nem zárja ki sem azt, teljesítés mellett követelhető kár az, adott esetben meg is van, sem azt, hogy ennek megállapításánál a helyes kiszámítási módot egyszerűen mellőzzük. A bírói gyakorlatban pedig igy van. Ha valaki a teljesítés mellett követelhető kárát ugy számítja ki, hogy ennél a szerződési ár és a késedelem beálltakor jegyzett piaczi ár közt való különbözetet veszi alapul: egyszerűen el lesz utasítva daczára annak, hogy, ha a helyes kárfelszámitási módot alkalmazta volna, a kár tényleg megállapítható lenne az adott esetben ; el lesz pedig utasítva azért, mert nem teljesítés miatti kárt- és a nem teljesítés mellett követelhető kárt követelte és el lesz utasítva anélkül, hogy mód nyújtatnék annak a kérdésnek tisztába hozatalára, vájjon a késedelem beáltakor érvényes piaczi ár nagyobb volt-e, mint a tényleges teljesítés idejére irányadó ár, tehát mód nyújtatnék a helyes felszámítás alkalmazására, vagyis : el lesz utasítva csupán azért, mert kárát, mely valóban megvan, nem helyesen számította fel. A lényeget pedig tulajdonkép az képezi, hogy van-e kár, és nem az, hogy helyes-e a kárszámitási mód : elvégre arra nézve, aki tényleg kárt szenved, tisztán a kár szempontjából teljesen mellékes az, hogy teljesítési késedelemből vagy nem teljesítésből ered-e az ő kára s igy vagy ugy kell e azt helyesen kiszámítani. Tény, hogy kára van s ezt követeli. Hogy ennek a kárnak a felszámításában tévedett, az igen indokolt mentségre talál abban, hogy a teljesítési késedelemből származó kár a nem teljesítés miatt követelhető kárral majdnem ugyanazonos s az utóbbitól csak a kárkiszámitás időpontjaira nézve tér el. Nem látszik tehát helyesnek az a bírói gyakorlat, amely anélkül, hogy a kár helyes alapon való felszámítására módot nyújtana : a rideg elutasítás álláspontjára helyezkedik s a teljesítés mellett a követelt kárt csak amiatt mellőzi, mert az a nem teljesítés miatti kárra irányadó elvek szerint van kiszá mitva, figyelmen kivülhagyva azt a lényeget, hogy van-e az adott esetben tényleg kár vagy nincs. Ez a birói gyakorlat egy perből kettőt 165 csinál és ha helytelen a felek emiitett kárfelszámitása, alig lehet egyébnek minősíteni az azzal szemben érvényesülő birói gyakorlatot is. A kereskedelmi üzlet átvevőjének felelőssége. Irta: Dr. Richter Viktor, pozsonyi ügyvéd. Törvényhozásunk a kereskedelmi üzlet átruházásáról szóló 1908. évi LVII. törv.-czikk megalkotásával a kereskedelmi hitelérdekeknek nyújtott hathatós jogvédelem tekintetében a külföld legislatiókat megelőzve, bizonyos tekintetben úttörő feladatot teljesített. Azzal ugyanis, hogy e törvény a kereskedelmi üzlet átvevőjének de lege fennálló felelősségét állapítja meg az átruházónak az üzletből eredő kötelezettségeiért és igy őt az átruházó törvényes készfizető kezesévé teszi, szakit a külföldön uralkodó azon felfogással, amely szerint az üzlet átvevőjének felelőssége azon oknál fogva nem állapitható meg, mert ez a felelősség jogilag nem indokolható. A kereskedelmi üzletek átruházásával kapcsolatos gyakorlati visszaélések ugyan Németországban és Ausztriában is oly tendencziáju theoriát és bírósági praxist érleltek, amely az üzlet átvevőjének felelősségét nemcsak kereskedelmi törvényünk 20. § ában provideált arra az esetre szorítja, ha az átadó kötelezettségeit az átvevő kifejezetten magára vállalja, hanem bizonyos korlátokon belül az esetben is magára vállalja, ha az üzleti aktívákat átvette. E felfogás szerint az üzleti aktiviták egy egységes gazdasági érdeket szolgáló egészet képeznek és igy ezek értéke erejéig ez aktívák átvevője szavatol az üzleti passzívákért is. Igy például Hellwig a német ptkv. 419. §-ra alapítja az üzlet aktivitái átvevőjének felelősségét. E § szerint az, aki szerződés alapján másnak vagyonát átveszi, az átadó hitelezőinek az átvett vagyon értéke erejéig szavatol. (Übernimmt jemand durch Vertrag das Vermögen eines andern, so können dessen Gláubiger unbeschadet der Fortdauer der Haftung des bisherigen Schuldners, von dem Abschlusse des Vertrages an ihre zu dieser Zeit bestehenden Ansprüche auch gegen den Übernehmer geltend machen. Die Haftung des Übernehmers beschránkt sich auf den Bestand des übernommenen Vermögens und die ihm aus dem Vertragé zustehenden Ansprüche . . .) Kereskedelmi Jog