Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 7. szám - A csődön kívüli kényszeregyezség kérdéséhez

138 Kereskedelmi Jog 7. sz. nem mindenkor a hó első napján adta postára s nem is minden hóban fizetett s nem is mindenkor egyenlő 60 korona részletet küldött, ennek daczára a felperes a részletfizetéseket minden fentartás nélkül elfogadta, egyúttal tehát arra, hogy alperes az 1909. évi július havi részletet nem július 1-én, hanem 2 án tette postára, a felperes, mint az alperesi havi részletfizetés kezdeményének megszüntető tényre annál kevésbé hivatkozhatik, mert nem nyert bizonyítást a perben, hogy az alperes által vállalt havi részletfizetési kötelezettség a hónap első napján kezdődik. Minthogy pedig az alperesnek jogában áll a K. T. 93. §-a alapján a jogellenes kitöltés tényéből váltójogi kifogást meríteni, minthogy továbbá az alperes a csatolt feladóvevények tanúsága szerint a létrejött megállapodás értelmében fizetni kötelezett havi 60 korona részletnek megfelelő összeget, vagyis 660 K-át felülhaladó összeget, vagyis összesen 850 korona összeget küldött a felperesnek, s azt a felperes minden fentartás nélkül elfogadta a létrejött megállapodással is, azzal szemben, hogy alperes a kereset beadásáig esedékes részletfizetéseket teljesítette, a felperes a kereseti váltókat lejárat és összeg tekintetében megállapodásellenesen töltötte ki, a felperes részén tehát a dolus éppen a jogellenes kitöltésben rejlik,* felperes tehát a kereseti váltók tartalmára nem állapíthatta váltójogi keresetét: minek alapján az alperesi kifogásnak helyt adni, a kibocsátott sommás végzés reá vonatkozó részének hatálytalanításával íelperest 0. F. elleni keresetével elutasítani kellett. (399/1910.) A kassai Tcir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét — megfelelő indokainál fogva s a II. rendű alperes felebbezésére vonatkozóan — még azért is helybenhagyja, mert a váltókötelezettek váltói kötelezettsége egymástól független és önálló lévén, a kötelezettség teljesítésére nézve létrejött megállapodásból folyóan, az egyik kötelezett fél részéről érvényesített kifogás hatálya a kifogással nem élő adóstársra ki nem terjed. (1577/1910.) M. Icir. Curia: A felebbezést — amennyiben az 0. S. nevében adatott be, visszautasítja és a másodbiróság ítéletét egyedül a felperes és 0. F. alperes felebbezése alapján vévén vizsgálat alá, azt helybenhagyja. Indokok: O. S. kifogásai jogerősen visszautasittatván, reá nézve a sommás végzés jogerőre emelkedett, minélfogva őt az elsőbiróság ítélete ellen felebbviteli jog meg nem illette és az ennek daczára beadott felebbezése már a másodbiróság részéről visszautasítandó lett volna. A másodbiróság Ítélete ellen beadott felebbezését tehát ugyanazon okból visszautasítani kellett. Csőd. 106. A csődtömegből visszaítélt gépnek vételárára megfizetett részletek a visszakövetelő ellen viszonkeresetileg megítélendők, de ebbe az értékcsökkenés czimén előállott veszteség beszámítandó. (M. kir. Curia 922/1910. — 1911. február 15.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét annyiban, amennyiben a viszonkeresetet visszautasította, — megváltoztatja s e tekintetben az elsőbiróság Ítéletének a visszkeresetnek helyt adó rendelkezését hagyja helybeu; a felperes részéről az alperesnek visszafizetendő tőke összegére nézve pedig a kir. Curia mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja akként, hogy ennek a tőkének összegét 5000 K ról 3500 K-ra leszállítja. Indokok: A csődtörvény 169. §-ának első bekezdése értelmében a visszakövetelési igény jogérvényes megállapítása esetében a visszakövetelt dolog, vagy annak értéke a tömeg részére netán megállapított ellenkövetelés kiegyenlítése ellenében adandó ki. A törvénynek ebből a rendelkezéséből következik, hogy a csődtömeg az ellene indított visszakövetelési perben ellenkövetelést támaszthat, azt, tehát viszonkeresettel is érvényesítheti, ami a fentartott tulajdonjogra alapított visszakövetelési igény érvényesítésénél a kifizetett vételárrészletekből a visszakövetelt dolog értékének megfelelő összeg tekintetében a követelés és ellenkövetelés természetszerű kapcsolatánál fogva sem tekinthető kizártnak s ezért a másodbiróság ítéletének e részben való megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletének a viszonkeresetre való jogosultságát megállapító rendelkezése hagyatott helyben. Az ügy érdemére vonatkozóan a kir. Curia is elfogadta a bírósági szakértőül alkalmazott K. H. szakértői véleményét annyival is inkább, mert ez a szakértő a visszakövetelési igény tárgyát képező gépeknek a közadós által való használatának az avulás arányában meghatározott összegét a gépek jelenlegi értékének meghatározásánál számításba vette; e szerint a szakvélemény szerint a kérdéses gépek tényleges értéke 5000 K-át és igy azok időközi elértéktelenitésének mérve a nem vitás perbeli tényállás szerint 8500 K-ban megállapított vételárhoz viszonyítva 3500 K-át tesz ki. Nem vitás a peres felek között, hogy a B) alatti kötlevélben megjelölt gépeknek 8500 K-ban meghatározott vételára fejében a köz-