Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - A szabadalmi törvény tervezetéről

70 Kereskedelmi Jog 3. sz Az emiitett körülmények következménye csupán az, hogy alperesnek a B) és C) a. okiratokkal szemben is bizonyítania lehet, hogy a tényleg elért nyeremény a számításai szerint kilátásba helyezett összeget nem éri el. Alperes erre vonatkozó bizonyítékul a B) a. okiratot csatolta be. Ez az okirat azonban csak alperes egy alkalmazottjának, az aktuáriusnak a biztosítási hivatal kiküldöttje előtt tett, s a nyereményrészesedés kiszámításának rendezésére vonatkozó vallomását tartalmazza, anélkül azonban, hogy az egyes számadatokra, a bevétel és kiadásokra bármi felvilágosítással szolgálna és anélkül, hogy a számadatok helyessége és azok jogos volta a vallomásból ellenőrizhető lenne. A vonatkozó számadatok előterjesztése és felülvizsgálata nélkül az aktuárius puszta nyilatkozata bizonyítéknak nem tekinthető. Ezek szerint alperes nem bizonyította, hogy a nyereményrészesedés az általa a valószínűségi táblázatok alapján kilátásba helyezett összeget el nem éri, s igy ennek ellenkezőjét kellett valónak elfogadni, s alperest ehhez képest az elismert és fent érintett díjtartalékon felül a B) és C) alatti okiratban kitüntetett 4644 K 50 f. nyereményrészesedés megfizetésére kellett kötelezni. (63222/1908.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Téves ugyan az elsőbiróságnak az az indoka, hogy a nyereség összegét alperes tartoznék bizonyítani, mert ennek bizonyítása a keresettel fellépő felperest terheli, mégis az elsőbiróság ítéletét helyben kellett hagyni vonatkozó többi indokai alapján és azért, mert felperes a dolog természeténél fogva követelhette azt, hogy alperes közölje vele azokat az adatokat, amelyek alapján a nyereségjutalék megállapittatott, hogy felperes az adatok helyességéről meggyőződést szerezhessen, ennek a kötelezettségének azonban alperes nem tett eleget, daczára annak, hogy a kir. ítélőtábla 2580/907. sz. a. hozott végzésével erre alperest felhívta, mert a póttárgyalás alkalmával B) alatt csatolt okiratok az elszámolás adatait nem foglalják magukban, ezek tartalmából tehát felperes az elszámolás adatairól, s illetve azok helyességéről meggyőződést nem szerezhetett és pedig annál kevésbé, mert New-York állam biztosítási felügyelője az 1908. évi február hó 20. napján kiállított okirat szerint nem arról tesz tanúságot, hogy az alperes társaság aktuáriusa által előadottakról személyesen meggyőződött, s illetve, hogy a számadásokat hivatalosan felülvizsgálva találta rendbenlevőknek, hanem csak azt bizonyítja, hogy az aktuárius eskü alatt tett kijelentései hitelt érdemelnek, mert alperes a Bj és C) alatt csatolt okiratokban foglalt becslést perbeli előadása szerint az addig tapasztalt eredmények alapján számította ki és nincs elfogadható adat arra nézve, hogy az alperes által kilátásba helyezett eredmény be nem következett, ennélfogva az elsőbiróság az alperes által fizetendő összeg megállapításánál helyesen vette alapul a B) és C) alatt csatolt okiratokban kitüntetett összeget. (799/1909.) M. kir. Curia: Előrebocsátva azt, hogy az elsőbiróság előtt elő nem fordult és csak a másodbiróság Ítélete elleni felebbezéshez csatolt ujabb bizonyítékot az 1881. évi LIX. t.-cz. 29. §-a értelmében figyelembe nem vehette, a másodbiróság ítéletét a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja. Váltó. -50. Ha az intézvényezett csödbejutott, az óvás a tömeggondnok vagy a bukott ellen joghatályosan egyaránt felvehető. (M. kir. Curia 800/1909. — 1910. január 12.) A brassói kir. törvényszék: A sommás végzést hatályában fentartja. Indokok: B. Zs. alperes azért támadja meg a keresetet, mert felperes a vele, mint kibocsátóval szemben a váltótörvény 41. §-a értelmében a visszkereseti jog fentartására szükséges óvást kellően fel nem vette, amennyiben az óvás felvételének idejében csőd alatt állott czégnél történt fizetés bemutatás nem szabályos, hanem a váltó fizetés végett érvényesen csak a csődtömeggondnoknál lett volna bemutatandó és az óvás is ott felveendő. A kir. törvényszék az alperesi kifogásokat figyelembe nem vehette. Az óvás szabálytalanságára fektetett kifogást a kir. törvényszék azért nem vette figyelembe, mert ha az intézvényezett csődbejut, a váltót a visszkereseti jog fentartása végett akár a bukottnál, akár a tömeggondnoknál*lehet fizetés végett jogosan bemutatni, a jelen esetben tehát a becsatolt óvás a váltóelfogadó és időközben a csőd alá jutott id. B. B. ellen, ennek lakásán, a váltóban kitett fizetési helyen szabályszerűen vétetvén fel, ez által B. Zs. alperes, mint kibocsátó irányában a váltói visszkereseti jog kellő módon fentartottnak veendő. (6613/909.) A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. (2010/1909). M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. 51. Aki váltókban fogadja el a fizetést, az a váltók leszámítolásával járó kamat és más költségeket ellenkező kikötés hiányában maga tartozik viselni. (M. kir. Curia 693/1909. — 1910. január 11.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy felperest leszállított.keresetével feltétlenül egészben elutasítja. Indokok: Az A) alatti számla 17. csoportbeli munkálatoknál előforduló szorzási hiba elismerése a keresetindítás után alperes által