Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1910 / 3. szám - Foglalásmentes vagyonértékek felett kötött ügyletekről
Kereskedelmi Jog 57 8. sz. és ez pert kezd az adós ellen, ezen hitelezőnek és ha ez nem teszi a képviselőjének, sőt az adós valamely konkurrensének okvetlenül gondja lesz arra, hogy a megtámadásra vezető okokat a többi hitelezőkkel tudassa és őket törvényes csatlakozásra hivja fel. Erre, azt hiszem, mi szükség sincsen. Ezek a javaslatra vonatkozó észrevételeim és a midőn örömmel konstatálom, hogy dr. Schreyer Jakab ezen javaslat kidolgozásánál alapos jogi tudásának, nagy praxisának, tapasztalatainak és mélyreható tanulmányának nyújtotta kiváló, dicséretreméltó bizonyítékát, előbbre vivén ezen javaslatával jogszolgáltatásunkat és jogi irodalmunkat, kívánatosnak tartanám, hogy a javaslat mielőbb tárgyaltassék, hogy a csődön kivüli kényszeregyezség intézménye nálunk sürgősen meg is honosittassék. y Foglalásmentes vagyonértékek felett kötött ügyletekről. Irta: Dr. Gál Dezső, budapesti ügyvéd. A budapesti kir. ítélőtábla egyik felülvizsgálati tanácsa a napokban abban a kérdésben döntött, vájjon rendelkezhetik-e szabadon a köztisztviselő azon fizetése, illetve nyugdija fölött, amelyet a végrehajtási törvény foglalásmentesnek nyilvánít. A felülvizsgálati tanács megállapította, hogy a végrehajtási törvény a köztisztviselő fizetésének, illetve nyugdijának bizonyos részét azért vette ki a foglalás alól, hogy ezzel megélhetését lehetővé tegye s ehhez képest mindkét alsóbirósági egybehangzó ítélet megváltoztatásával érvénytelennek mondotta ki a köztisztviselő és hitelezője között létrejött azon szerződést melylyel a tisztviselő engedmény utján 2000 koronán aluli nyugdíj járandóságát adóssága fejében a hitelezőre átruházta, hogy utóbbi a nyugdíjból kielégítést szerezzen. A kir. tábla ezen feltűnést keltő határozatával ellenkezésbe jutott nemcsak a kir. Curia eddig elfoglalt álláspontjával, hanem ellenkezésbe jutott a gyakorlati élet követelményeivel és az általános magánjogi elvekkel is. A korábbi joggyakorlatból idézzük ugyanazon kir. ítélőtábla 1900. márczius 30-án kelt I. G. 28. számú határozatát: „Az 1881. LX. t.-cz. 55. §-a és 60. §-ának első bekezdése nem zárja ki, hogy a végrehajtást szenvedő köztisztviselő járandóságának a foglalástól fel- | tétlenül mentesített két harmad része felett szabadon ne rendelkezhessék s ennélfogva bele ne egyezhessék, hogy abból valamely adóssága kielégíttessék." Idézzük továbbá ugyancsak a budapesti ítélőtábla 1904. márczius 23-án I. G. 412/903. számú hasonló határozatát. „Ha a tisztviselő megengedi, hogy bármi néven nevezendő illetményéből bizonyos összeg valamely tartozásának törlesztésére levonassék, ez a kijelentés kiterjed a nyugdíjra is, mint amely megelőző hivatalos alkalmaztatása alapján nyert illetmény. Önjogu személy a tulajdonát képező tárgyakkal szabadon és korlátlanul rendelkezik, amiből egyszersmind következik, hogy az 1881. LX. t.-cz. 55. §. és 60. §-ának első bekezdése nem zárja ki, hogy végrehajtás esetében is a végrehajtást szenvedő köztisztviselő járandóságának a foglalástól feltétlenül mentesített kétharmad része felett szabadon rendelkezhessék és ennélfogva bele ne egyezhessék, hogy abból adóssága kielégíttessék". A magyar kir. Curia 1904. G. 364. számú határozatával ugyancsak kimondja, hogy: „az 1S81. LX. t.-cz. 55—59. §-aiban megállapított korlátok figyelmen kivül hagyásával szerződésileg lekötött fizetések tartozatlan fizetés czimén vissza nem követelhetők." A kir. tábla mostani ujabbi döntése kételyt hagy fenn arra nézve is, vájjon kizárólag csak a köztisztviselőt akarja-e a korlátlan szerződési szabadságtól eltiltani és szerződését, czedálását, amelyet foglalásmentes fizetésére vagy nyugdijára vonatkozólag köt, érvénytelennek tekinteni, vagy pedig ide vonja-e a magántisztviselő fizetését és nyugdiját is? A régi végrehajtási törvény, midőn a foglalás alól való mentességet a köztisztviselő fizetésére és nyugdijára nézve megállapította, a 60. §-ban hozzátette, hogy a végrehajtás korlátozására vonatkozólag megállapított intézkedésektől eltérő egyezmény, vagy a végrehajtást szenvedő részéről való lemondás hatálylyal nem bir. Ellenben a magántisztviselő fizetése és nyugdijára nézve a 60. §-nak megfelelő kijelentés a régi végrehajtási törvényből hiányzott. A Novella az egyenlősítés eszméjéből indulva ki, nemcsak egyforma mentességeket állítván fel a köz- és magántisztviselő fizetése és nyugdijára nézve, hanem egyúttal kimondotta, hogy a végrehajtás korlátozására vonatkozólag megállapított intézkedésektől eltérő