Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Dr. Schreyer Jakabnak A csődön kivül köthető kényszeregyezségről szóló törvénytervezetéről [1. r.]

32 Kereskedelmi Jog 2. 8Z. csátjuk, hogy a védjegytörvény ezt megengedi. (12. §.) Az egyest megillető név, mint ius individuale ép oly erős, mint a védjegyhez való jog s az által, hogy valaki saját neve alatt hasonló üzletet folytat, annak lehetnek következményei a kereskedelmi jog szempontjából, t. i., hogy eltérő megjelölés nélkül nem fogják a czéget bejegyezni, lehetnek a tisztességtelen verseny szempontjából, de a védjegyjog bármily sokat is foglalkozik vele, a bajon nem segíthet. Sőt még az utóbbi sem tilthatja el a megtévesztő név használatát, csupán kimondhatja, hogy az illető köteles nevét valami megkülönböztető jelzővel "ellátva használni. Egy eset azonban van mégis, midőn a védjegytörvény is beleszólhat az ilyen illoyalis konkurrencziába s ez azon gyakori eset, midőn valaki direkt egy oly nevet vesz föl, (pl. magyarosítás utján), vagy egy strohmannal társul, kinek neve egy elismert védjegytulajdonos nevével azonos. így történt, hogy egy Kaufmann nevü magyarosította magát Brázayra s elkezdett sósborszeszt gyártani. Vagy, hogy valaki összeállt egy svábbal, ki magát Törleire magyarositotta s Törlei József és társa czég alatt üzletet nyitott s u. n. pityi pezsgőt gyártott. Ezen esetekben azonban már a védjegytörvény is oltalmat nyújt, mert ezek in fraudem legis alakultak s minthogy eredetük törvénytelen, mert rosszhiszemű volC azért is árujelzéseik sem részesülnek oltalomban. Ezen esetekben a biró eltilthatja az árujelzés használatát. A legklasszikusabb okfejtéseket a homonymia terén a franczia judikatura szolgáltatja, melyre bőséges alkalmat nyújt a világhírű pezsgő, likőrés selyemí;yáraknak(Mumm, Vve Cliquot, Benedictine, Chartreuse, stb.) óriási küzdelme a tisztességtelen kon'iurrenczia ellen. Ép ezen fraudolosus esetek miatt több kongresszuson felmerült az eszme a homonymia kérdését a védjegytörvény keretén belül megoldani s nálunk különösen dr. Deutsch Izidor nemcsak itthon, de a hamburgi kongresszuson is óriási matéria feldolgozásával küzdött amellett, de sikertelenül. Ma tehát az összes törvényhozások egyöntetű álláspontja az, hogy e kérdés megoldása a tisztességtelen verseny elleni törvénybe tartozik. Az igazi jogállam kritériuma, hogy a bíráskodás a közigazgatástól el legyen választva. A hol a kettő egy kézben van, ott a sebzett fél rend szerint az igazság marad. Ezt akarja megvalósítani az uj tervezet. Mig ma a védjegylajstromozás a kereskedelmi és iparkamarák kezébe van letéve, amelyeknek legfőbb hatósága a kereskedelmi miniszter, a védjegytörlési, az elsőbbségi, tehát par excellence birói kérdések elbírálása szintén a kereskedelmi miniszter jurisdikeziója alá tartozik. A tervezet a lajstromozást kiveszi a kamarák hatásköréből és felállítja a szabadalmi hivatal védjegyoszíályát, mely két fokon 1. a bejelentési és 2. a birói osztályban intézi el az ügyeket. Szükségessé tette ezt nemcsak fenti szempont, de a judikatura egységessége s a nemzetközi Unióba való bélépés, mely kötelességünkké tette, hogy a szabadalmi, védjegy és mintaügyek egységesen kezeltessenek. Mint legfőbb hatóságot a javaslat a közigazgatási bíróság iparjogvédelmi tanácsát állítja fel. Ezt azonban nem akczeptálhatjuk, mint ahogy a szabadalmi törvényjavaslat megvitatásáná' az összes szakkörök egyhangúlag elvetették ezen ideát. A közigazgatási bíróság inkább közigazgatási ügyekkel foglalkozik, mig a védjegytörvényben inkább magán és kereskedelmi jogi kérdések döntendők el. Mint legfőbb bíróság akár a kir. Guria, akár az állandósított szabadalmi tanács fogadható csak el. (Folytatjuk.) Dr Schreyer Jakabnak .,A csődön kívül kötheti kényszer-egyezségről" szóló törvénytervezetéről. Irta: Dr. Weisz Ignácz, brassói ügyvéd. Az 1881. évi csődtörvény, minden hiányai és félszeg intézkedései mellett, majdnem 30 éve, hogy fennáll, élő bizonyságául annak, hogy mert a rossz törvények is hosszú életűek lehetnek, nagyon óvatosnak kellene lenni minden uj törvény alkotásnál és hogy, mert az élet folytonos fluktuácziói között a jogi viszonyok is folytonos átalakulásoknak vannak alávetve, a törvényhozó faktoroknak folylon éber figyelemmel kellene kisérni az életet és kellő időben megragadni az alkalmat arra, hogy a rossz, t. i. a be nem vált, vagy a viszonyoknak már meg nem felelő törvényeket ujakkal pótolják. A rossz, elavult, vagy a viszonyoknak már meg nem felelő törvényeknek az eliminálása elsősorban a törvényhozó feladata és amíg ez uj törvényt nem hoz, addig a régi törvény, ha még oly rossz is — alkalmazásban marad, És ez nagy baj. Mert amíg nálunk egy rossz,