Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A csődön kivül köthető kényszeregyezség

í. sz. Kereskedelmi Jog 15 szában újólag hivatkozván az üzleti könyvekre, azok felmutatására ismét felhívta a felpereseket, a mire a felperesek csak azt válaszolták a végiratukban, hogy a felperesek könyveire történt hivatkozás czélt tévesztett, mert meg sem mondja alperes, hogy a per tárgyára nézve minő körülményt kiván bizonyítani, tehát ismét nem tagadják a felperesek, hogy a könyvek nincsenek a birtokukban. Mindeme körülményeknek az 1868. évi LIV. t.-czikk 159. §-ában foglaltakkal való egybevetése után a kir. törvényszék azt vette bizonyítottnak, hogy az alkalmi egyesület üzleti könyvei a felperesek birtokába kerültek s ekként azoknak a felmutatása az alperesnek módjában nem állott. Minthogy pedig a felperesek a kir. törvényszék ismételt felhívására sem az üzleti könyveket fel nem mutatták, sem másként nem bizonyították azt, a por elbírálása szempontjából első sorban döntő körülményt, hogy az alkalmi egyesület működése miben állott, hogy mi volt a tagok befektetése, minő kiadásai és bevételei voltak, hogy nyereséggel vagy veszteséggel járt-e annak működése és minthogy ennek a kérdésnek az elbírálása nélkül egymagában nem perdöntő az, hogy az alperes a kereseti összegeket behajtotta-e: a felperesek részéről e tekintetben kinált és az alperes által elfogadott töesküt azért mellőzte a kir. törvényszék, mert a fentiek szerint azt, hogy a felperesek a könyveket elvitték, ennek vélelmezett beismerése mellett nem az alperes tartozott bizonyítani. E mellett az álláspont mellett nem vár megoldásra az a kérdés, hogy az al kalmi egyesület megszüntetése a felperesek vagy az alperes személyében rejlő okokra, vagy azok szerződésellenes cselekményére vezethető e vissza és nem igényel eldöntést az a kérdés sem, hogy az alperes az alkalmi egyesület megszüntetése miatt valamely kárt szenvedett-e vagy sem. (15.162/1908.) A szegedi kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : A felperesek keresetüknek azt a ténybeli alapját, hogy az alperes 1906. évi október és november havában az alkalmi egyesü lést illető 1300 K-t felvett és ebből 1200 K-t magánál visszatartott, az alperes tagadásával szemben nem bizonyították. A G) és D) a. egyszerű másolatban csatolt, kelet és aláírás nélküli feljegyzések tartalmából nem állapithatók meg, hogy a C) a, „P.-nél 700" és .készpénz 551.11" és a D) a. „áruszámla készpénzszámla vasút 217" egyáltalán miféle értelemmel birnak és hogy ezeket az összegeket alperes vette volna fel. A felperes nem jelölvén meg, hogy a 700 K, 551 K 11 f. és 217 K-t ki, mikor és mi czimen fizette az alperes kezéhez, az 1300 K bevételezésére általánosságban határozatlan alakban, a döntő ténykörülmények nélkül kinált főeskü annál kevésbbé volt alkalmazható, mert ez összegek felvétele más módon, nevezetesen d fizető egyéneknek tanuként való kihallgatása utján, a vasúti pénztár által történt fizetés okirattal is bizonyítható. B M. és B. J.-né tanuknak ama vallomása, hogy az alperes előttük beismerte, hogy az alkalmi egyesülés tartama alatt (vagyis nem a felperesek által megjelölt időben, 1V;06. október és november hóban) 1300 K-t beszedett s azt a felpereseknek át nem adta, bizonyítékul határozatlansága és amiatt nem fogadható el, mert a tanuk egyike az I. r. felperesnek atyja, a II. r. felperesnek apósa, másrészt pedig I. r. felperesnek neje s ekként vallomásuk közeli érdekeltségük okából aggálytalannak nem tekinthető. De ez a tény valósága esetén sem szolgálhatna az alperes marasztalására alapul, mert az alperes a társasági szerződés szerint is csak a kiadások levonása után kezeinél maradt készpénzt tartozott a felpereseknek átszolgáltatni, azt azonban, hogy ilyen készpénzfelesleg alperes kezeinél maradt volna, a felperesek nem bizonyították. (409/1909.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Szövetkezet. 8. Ha a szövetkezet közgyűlési hirdetménye az alapszabályok szerint egy megjelölt lapban volt közzéteendő és az a lap időközben megszűnt, akkor a közzététel valamennyi tag kezéhez kézbesített hirdetmény utján eszközölhető megfelelően. (M. kir. Curia 610/1909. sz. — 1909. deczember 2.) M. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja, a „Szloga takarék és hitelszövetkezet" alperes czég által 1907. július hó 14-én megtartott rendkívüli közgyűlésen hozott összes határozatokat megsemmisíti. Indokok: A K. T. 225. §. 13. pontja a szövetkezetekre nézve elöirja, hogy az alapszabályokban a szövetkezet hirdetményeinek mikénti közzétételét meg kell állapítani. Abból a körülményből, hogy a keresk. törvény a hirdetmények közzététele módjának megállapításakor alapszabályszerü intézkedést követel, nyilvánvaló, hogy a megállapított módtól a társaság vonatkozó alapszabály módosítás nélkül el nem térhet, mivel abban az esetben a hirdetmények az érdekeltek figyelmét könnyen kikerülnék és igy a szövetkezeti tag saját mulasztása nélkül is, a törvényadta jogai érvényesítésében akadályozva volna. A jelen esetben az alapszabályok 16. § a rendelkezése szerint a rendes közgyűlés az ezt megelőzően 8 nappal a Budapesten megjelenő, a per adatai szerint a szövetkezeti tagok által ismert és általuk rendszerint olvasott és életviszonyaiknak megfelelő „Male Novine" cz. szerb nyelvű napilapban közzéteendő hirdetménynyel hívandó egybe, mely hirdetménybe egyúttal a közgyűlés tárgysorozata is felveendő. Az alapszabálynak