Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A csődön kivül köthető kényszeregyezség törvénytervezetének jogorvoslati rendszere

7 nak minden olyan cselekedete, melylyel mérle­gébe, vagyon kimutatásába és hitelezői jegyzé­kébe hamis, a valóságnak meg nem felelő adatokat csempész, büntetés alá esik, mely minden bűnsegédére is kiterjedjen. Különösen a vagyonfelügyelő és az esetleges hitelezői bizottság bizalmi köre oly nagy, nyilatkozataik­nak tüzetes tömegleltározás és felszámolás hiá­nyában oly döntő súlya van, hogy ezeknek az adóssal való összejátszása ellen a legerélyeseb­ben kell védekezni. Még csak egy kérdést óhajtanék érinteni. A fizetésképtelenséggel az anyagi csőd áll be és az egyezségi eljárás csak rövid átmenet, mely vagy az anyagi csőd megszüntetéséhez, vagy az alaki csőd megnyitásához vezet. A csőd nem csupán az adós vagyonjogi, hanem személyi viszonyaira is kihat, képtelenné teszi számos állás viselé­sére és számos jog gyakorlatára. Bekövetkez­zék-e ez a capitis deminutio annál az adósnál is, ki egyezség megkísérlése végett fizetésképte­lenségét jelentette be ? A franczia törvény rész­ben igenlőleg válaszol; szerinte az az adós, aki a liquidation judiciaire-t igénybe veszi, válasz­tás alá eső tisztséget nem viselhet és ha visel, arról lemondottnak tekintendő. A társadalmi felfogás is ezt az álláspontot látszik igazolni. Köztudomású, hogy a fizetésképtelen adóstól, még ha nem is jutott csődbe, elvárják, hogy első sorban tiszteleti és bizalmi állásairól le­köszönni siessen. A köztudatba átment a fize­tésképtelenség állapotának közbizalmi állásokkal való összeférhetlensége. Mindamellett vagy talán épen ezért nem tartom szükségesnek, hogy a tervezet ebben az irányban kiegészittessék. Ezt bátran fenn lehet hagyni a társadalom önmagát szabályozó mű­ködésének, annak az érzékeny erőnek, mely nemcsak sebez, de gyógyít is, nemcsak büntet, de rehabilitál is. A réhabilitation épugy, mint a discharge, az erkölcsi felmentés ép ugy, mint az anyagi benfoglaltatik abban az egyezségben, mely nem rejtett utakon, hanem nyíltan, a törvény­szabta eljárás szerint és a bíróság felügyeleté­vel jön létre. Elismerem, hogy ennek az intéz­ménynek nemcsak pártolói, hanem ellenzői is vannak és ezt természetesnek találom, mert nincs vagy legalább nagyon ritka az az ujitás, melynek nem kell bizonyos kisebb-nagyobb ellentállást legyőznie. Midőn az adós megölését kiszorította testének megcsonkítása, midőn ennek helyébe az adósnak rabszolgaságra való vetése lépett, midőn ennek enyhitéseképen az adós­fogság hozatott be, midőn ezt is eltörölték, midőn a csődületi perek helyét a bejelentés és felszámolás foglalta el, midőn a csődeljárás be­fogadta a kényszeregyezséget és a megtámadási jogot, midőn az utóbbi az actio Paulianától független uj jogalapokra helyezkedett, mindez nem ment végbe heves ellenzés nélkül. Ez az ellenzés nem hiányzott a csődön kivüli kény­szeregyezséggel szemben sem, de ennek elle­nére Francziaország, Belgium, Németalföld, Svájcz, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Dánia, Norvégia és más államok magukévá tet­ték az intézményt és annak üdvös hatásai sehol sem maradtak el. Ha valahol, ugy nálunk van­nak meg előfeltételei ennek az újításnak és nálunk szembetűnő annak szükségessége. Ahol oly nehéz a csődöt megnyittatni és oly nehéz azt befejezni, ahol oly kevés a vagyon és oly sok a költség, ahol oly kíméletlen a hitelezők érdekversenye a csőd előtt és oly nagy közö­nyük a csőd alatt, ahol rosszhiszemű adós oly könnyen játszhatja ki hitelezőit és a becsületes adó3 egyezkedését oly könnyen hiúsíthatja meg egyetlen hitelező rosszindulata, ott örömmel kell üdvözölni oly intézményt, mely ezen bajok elhárítására vagy legalább jelentékeny csökken­tésére alkalmas és mely nemcsak vagyont ment meg a nemzet közgazdasága részére, hanem dolgozó embereket is a társadalom számára. KÜLÖNFÉLÉK. A váltói kötelem önállósága elvének a konzekvencziája az a gyakorlati jelentőségében rend­kívüli fontos határozat, melyet a Curia a közelmúlt napokban hozott. Az adott esetben a váltóbirtokos az elfogadónak a váltó lejárta után egy évi fizetési halasztást adott és ujabb elfogadványt is vett az elfogadótól, a melyen az alapváltón kötelezettséget vállalt forgatónak az aláírása nem volt rajta. A váltó­birtokos az alapváltó lejárta után azt fizetés hiánya miatt megóvatoltatván, annak alapján a forgató ellen visszkeresettel lépett fel, a ki azzal a kifogás­sal élt, hogy a váltóbirtokosnak visszkereseti joga megszűnt az által, hogy az elfogadónak egy évi időhalasztást adott ós ujabb váltót is vett tőle, vagy legalább is időelőtti. A Curia ezeket a kifo­gásokat nem vette figyelembe és a forgatót az alap­váltó alapján marasztalta azzal az indokolással, hogy az elfogadónak, habár ujabb váltó vétele mellett, adott halasztás nem tekinthető a váltótartozás oly

Next

/
Thumbnails
Contents