Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A hiteljogi joggyakorlat 1909-ben [1. r.]

KERESKE Ml JOG A hiteltörvények (kereskedelmi, váltó-, csőd-, ipar-, szabadalmi jog stb.) minden ágára kiterjedi folyóirat SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V.« Arany János—v. 9. BZ. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY Dr. BENDER BÉLA KIB. OUSIAI BffiÓ. ÜGYVÉD. ELŐFIZETÉSI ÁR: EgéBZ éTTfl , . , KI Egyet szám : 1 K. Telefon : 80—OO. HETEDIK ÉVFOLYAM. — 1. SZ. MEGJELEN MINDEN HO 1-EN ÉS 15-SN. BUDAPEST, 1910. JANUÁR 1. y_A hiteljogi joggyakorlat 1909-ben. Irta: Grecsák Károly. A bíróságainknál mindjobban felismerhető az a törekvés, hogy Ítélkezésükben a megváltozott életviszonyok követelményei lehetőleg teljes mérvben érvényesüljenek, legjobban abban a joggyakorlatban domborodik ki, amely a hiteljog csoportjához tartozó ügyekben fejlődött ki. Az élet semmiféle más jogviszonylatokban nem mutat fel oly hamar és sokszor változó általános felfogásokat, mint azokban, amelyeket a hiteljog számtalan egymásba füzödő szálai megteremtenek. A kereskedelmi forgalom, a maga konjunktúráival, a maga váltakozó szokásaival, a maga erkölcseivel, a maga leleményességével, a maga rohamos fejlődésével a jogviszonyoknak számtalan oly alakzatát szüli és érleli meg, amelyeknek megbirálása egészen más szempont alá eshetett tegnap és egészen más szempont alá esik ma. Épen ezért mi sem volna veszedelmesebb a kereskedelmi forgalom jogbiztonsága szempontjából, mint egy oly megcsontosodott joggyakorlatnak makacs fentartása, amely teljesen elzárkózik a megváltozott, uj életviszonyok szem előtt nem téveszthető követelményeitől. Megnyugvással kell ezért vennünk, hogy hiteljogi joggyakorlatunk fejlődésében azt konstatálhatjuk, hogy ez a joggyakorlat lépést tart az élet folyton változó követelményeivel, és mindjobban igyekszik alkalmazkodni a gyakorlati élet mindennapi felfogásához. És itt különösen azt emelhetjük ki megnyugvással, hogy az elmúlt év joggyakorlata is ezen a téren mind inkább iparkodott kontaktusban maradni a kereskedelmi forgalom gyakorlati igényeivel, és ha egy vagy más esetben erről az irányról le is tért, ezt mindannyiszor csakis azért tette, mert a törvényhozás tételes intézkedései a jogviszonyok alakulatában ujabb állapotokat teremtettek. E részbeni állitásunk megerősítéséül elég reámutatnunk felsőbíróságaink és különösen a kir. Curiának amaz elvi jelentőségű határozataira, amelyeket e lapok hasábjain az elmúlt évben közzétettünk. Az uj cheque-törvénynek vonatkozó intézkedését juttatta a kir. Curia érvényre ama határozatában, amelyben kimondotta, hogy a hamis utalványra teljesített fizetés az utalványozott terhére esik akkor is, ha a szerződési megállapodás az volt, hogy az ilyen meghamisítás az utalványozó terhére esik, amely határozat ugyan ellentétbe helyezkedett pénzintézeteink legtöbbjének uralkodó felfogásával, azonban kétségtelenül helyesen alkalmazta a cheque-törvényen kivül álló jogviszonyokra is az idézett törvénynek vonatkozó rendelkezését már azért is, mert a felek jogállása és jogi helyzete ezekben a jogi viszonyokban ugyanaz, mint a cheque törvény által rendezni kívánt hasonló jogviszonyokban. A takarékbetéti könyvecske jogi természetének a meghatározásában is az elmúlt év joggyakorlata nagyban közeledett ahhoz az ugy mondhatni közfelfogáshoz, hogy a betéti könyvecskére az abban elismert betéti követelést mintegy megtestesíti és igy a forgalomban a valóságban készpénzt helyettesit. Előmutatóra szóló papírnak minősítette ugyanis a Curia egy adott esetben a takarékbetéti könyvecskét, amelyben az illető pénzintézetnek a könyvecskén feltüntetett alapszabályai szerint az intézet a betét összegét a könyvecske előmutatójának kifizetni köteles volt, és egy másik esetben csak azért kötelezte a könyvecske jóhiszemű harmadik birtokosát a takarékpénztár és a betevő közötti jogviszonyból folyó kifogások tűrésére, mert a takarékpénztár alapszabályaiban a fentihez hasonló intézkedés nem foglaltatott; egy harmadik esetben pedig az alapszabályszerűen kiállított betéti könyvecske ellenében a takarékpénztárra hárította a bizonyítási terhet abban