Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1910 / 4. szám - Védjegyjogunk reformjáról. 2. [r.]
83 Kérdés azonban, hogy ha valaki szóval (oralement) azt állítja, hogy az általa eladott áru a kért, de másnak kizárólagos használati jogát képező védjegygyei van ellátva, védjegybitorlás-e ez? Vagyis: létezik-e az árun alkalmazott, tehát testet öltött védjegyen kivül egy testetlen, szóbeli védjegy, u. n. marque parlée ? (Pouillet: id. m. 212. old) Mi azt hisszük, hogy az ily szóbeli védjegysértés tulajdonképpen nem egyéb, mint a tisztességtelen verseny egy faja, esetleg csalás, de nem védjegybitorlás. A Tervezet 71. §-a szerint ezentúl védjegybitorlási ügyekben végső fokon a kir. Curia fog dönteni. Ez helyes. Csakhogy a Tervezet megállt a fél uton, kimondván, hogy a törvényszéki ítélet megtámadható: „a büniádi eljárási szabályoknak megfelelő jogorvoslattal11. Ez pedig a Bp. 556. §. 2. bekezdése s a Bp. 441. §-ával egybevetve annyit jelent, hogy a törvényszéki ítélet csupán a jogeqység érdekében volna megtámadható perorvoslattal. Ezen §-ból a homályt ki kell küszöbölni s ki kell mondani, hogy a felek a másodfokú ítélet ellen a Bp.-ban tartalmazott minden korlát nélkül élhetnek felebbezéssel. Az együttes védjegyek. A Tervezetnek kétségtelenül legérdekesebb ujitása az együttes védjegyek intézményének behozatala. Mindjárt hozzátehetjük, hogy mi az okokat, melyek azok behozatalát a magyar ipar s mezőgazdaság érdekében (Tokaj, Kalotaszeg !) kívánatossá teszik, teljesen aláírjuk. Sok helyütt megkísérelték már behozni ez intézményt, de annyira elüt a védjegyjog alapelveitől, hogy idáig teljes egészében még sehol sem hatolt keresztül. A francúa irodalomban Pouillet (id. m. 84.. pont) elismeri a kollektív védjegyek jogosságát: „Une marque peut étre la propriété de plusieurs personnes á la fois, en dehors mérne de toute association." Kóklernál olvassuk (id. m. 44. s k. old.), hogy a középkorban az egy czéhhez tartozóknak kötelességük volt védjegyet alkalmazni, hogy a czéh ellenőrzése annál hatályosabb legyen. Egy más helyütt azonban Kohler az ily kollektív védjegyek jogosultságát oly értelemben, mint azt a Tervezetben látjuk, nem ismeri el. (L. 221. s köv. old.) Szerinte az egyeseket megillető védjegyek csupán az egyéni jog védelme alatt állanak (mint pl. a név) és csupán külön törvények által részesülhetnek fokozott védeelmben. „Daher stehen die Zeichen von Gildgenossen nur unter dem Schutze des Individualrechts, eben so wie die usuellen Zeichen, welche die Fabrikanten einer bestimmten Stadt, einer bestimmten Gegend u. s. \v. characterisieren : auch diese Lokalzeichen sind dem Markenrechte nicht zugánglich, sie können nur durch Specialgesetze über den gewöhnlichen Individualschutz erhoben werden." Egész más azonban Kohler véleménye a regionalis védjegyekről, melyek jogosságának ő egyik legklasszikusabb szószólója. (Id. m. 108. s. köv. old.) Szerinte nem is ütközik nehézségbe ily együttes védjegyek statuálása, csupán a kártérítési igény (mely a környék egyes érdekelt iparosait vagy gazdáit megilletné) érvényesítése mutat nehézségeket. A Tervezet több külföldi törvényre is hivatkozik, mint a melyek az együttes védjegyek intézményét már behozták. Az anqol „Merchandise Marks Act 1887." III. pont ut. bek. azonban csak annyit mond, hogy a védjegyek tekintetében az a körülmény, hogy egy védjegy egy kereskedő vagy testület tulajdona-e, nem tesz különbséget s utóbbi ugyanazon repressaliákkal élhet, mint az egyéni védjegytulajdonos. Az angol törvény a regionális védjegyeket nem ismeri. Megfordítva a svá'czi törvény. (Bundesgesetz betrefíend den Schutz der Fabrik- und Handelsmarken, der Herkunfts bezeichnungen vom 26. Sept. 1890.) A II. rész. (Herkunftsbezeichnungen) a regionális védjegyekről intézkedik, kimondván, hogy ha valamely hely lakói ugyanazon s arra a környékre hírnevet biztosiott árukat állítanak elő, jogosítva vannak azok azon hely nevét áruik megjelölésére használni. Másrészt pedig, hogy csakis az ott termelt vagy előállított árukon használhatják ezen megjelöést. (Art. 18, 19.) Minden közelebbi szabályozás azonban hiányzik. Több nemzetközi kongresszuson is tárgyaltatott e kérdés. Legújabban a „Deutscher Vérein zum Schutz des gewerblichen Eigentums" az 1908. június havában tartott Lipcsei kongreszszusán tárgyalták e kérdést s az a határozat hozatott, hogy: jogképes egyesületek, ha a kebelükbe tartozó iparüzők részére bizonyos védjegy kizárólagos használatát biztosítani kívánják, azt belajstromoztathatják. Ily esetben nem kell azt bizonyítani, hogy az illető a védjegyet saját üzeméből származó áruhoz hasz-