Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 3. szám - A közös bérszabályszerzödés jogi természetéről

3. sz. Kereskedelmi Jog 59 Ciég. 32. A bejegyzést kérőnek az a joga, hogy az utódlást a czégben toldatként feltüntethesse, független attól, hogy az előd czége be volt-e jegyezve (Budapesti kir. ítélőtábla 3066. 1908. sz. — 1908. deczember 30.) A budapesti kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság végzését helybenhagyja. Indokok : A 4378/19?8. sz. jegyzőkönyv szerint a folyamodók M J gép- és ekegyá'át átvette és az utóbbi beleegyezett abba, hogy a folyamodók az üzletet „ezelőtt M J., jelenleg D. F. és Társa gép- é? ekegyára" czég alatt folytat hassák. E szerint a folyamodók részéről a czégbe felvenni kivánt toldat, a folyamodók üzletének közelebbi megjelölésére szolgál és igy a K. T. 11 §. 2. bekezdése értelmében a czégbe felvehető. Nem gátolja ezt az a körülmény, hogy M. J. czége nem volt bejegyezve, mert ebből a K. T. 12. §-a érielmében csak az következnék, hogy a folyamodók a „M. J." czég bejegyzését nem kivinhatnák, de nem következik belőle, hogy ki volna zárva ama való és az üzlet közelebbi megjelölésére alkalmas körülménynek a czégben toldatként való feltüntetése, hogy a folyamodók az üzletet M. J.-től szerezték meg. Nem gátolja a toldbt bejegyzését az sem, hogy a K. T. 16. §-a értelmében a törvény által megadott jo^ok csak a bejegyzett kereskedőt illetik meg, mert nem M. J.-nek, hanem a folyamodóknak joga az, hogyczégükbe az üzlet közelebbi megjelölésére szolgáló toldatot felvehessenek, e jog gyakorlását tehát nem zárja ki, hogy M. J. a be nem jegyzett czéget át nem ruházhatta De különben lehetnek oly esetek is, a mikor az üzlet az átruházás előtt a kisipar körét nem haladta tul és igy nem volt bejegyzendő, az átruházás után pedig a kisipar körét tulhaladóvá és igy bejegyzendővé válik, már pedig ily esetek lehetőségéből is az következik, hogy a bejegyzést kérőnek az a joga, hogy az utódlást a czégben toldatként feltüntethesse, független attól, hogy az előd czége be volt-e jegyezve. Ezek alapján az elsőbiróság végzését helyben kellett hagyni. Közkereseti társaság. 33. A közkereseti társaság azon tagja, a ki a társaság fennállása alatt fizetésre tarthat igényt, erre nézve a társaság hitelezőjének tekintendő s igy az esetleges üzleti veszteségekre való tekintet nélkül követelheti a fizetést. (M. kir. Curia 342/190=*. sz. — 1903. deczember 10 ) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : II. és III. r. alperesek egyetemleg kötelesek 13600 K tőkét stb. felperesnek megfizetni. Indokok: Felperes az A) alatti társasági szerződés 10. pontjában részére kikötött havi 800 K fizetést követelt 1906. évi május hó 1-től jelen per befejezéséig. A felhivott szerződés 10. pontja szerint felperest, mint az I. r. alperesi közkereseti társaság tagját, ez utóbbitól 800 K havi javadalmazás illeti. Alpereseknek az a kifogása, hogy ez a havi fizetés felperes részére csak Párisban való tartózkodásának idejére köttetett ki. alaptalan, mert e fizetés az A) alatti szerződésben annak tiz évi tartamára tekintet nélkül felperes tartózkodási helyére van megállapítva ; és mert a szerződésnek eme világos rendelkezésével szemben az állítólag egyidejűleg létrejött az a szóbeli megállapodás, hogy a fizetés csak a párisi tartózkodási idejére jár, nem a szerződés kiegészítésére vagy értelmezésére szolgálván, hanem az írásbeli szerződéssel egyenesen ellentétben állván, az írásbeli szerződéssel szemben érvénytelen, miért is az arra nézve felajánlott tanú és eskü bizonyítást mellőzni kellett. Azt pedig alperesek nem is állították, hogy ily szóbeli megállapodás az A) alatti szerződés megkötése utáni időben jött volna létre. Alperesek továbbá azzal védekeztek, hogy a jelen perben követelt fizetés azért nem jár, mert felperes szerződéses kötelezettségeit nem teljesítette és 1906. évi május elseje óta a közös czég érdekében nem dolgozott. Az A) alatti szerződés egész tartalmának egybevetéséből, de különösen abból, hogy felperes és alperesek a felperes saját találmányának értékesítése végett társultak, hogy továbbá a budapesti üzlet vezetése G. M. és G. V. társasági tagok kötelezettségévé tétetett, míg felperes munkaköre a szerződés 8. pontja szerint csak általánossábban határozatott meg akképen, hogy ő minden tevékenységét kizárólag a czég és a vállalat javára fordítani és különösen a vasbetonépilés terén általa eszközölt minden újítást, javítást vagy ujabb találmányát a czég nevére szabadalmaztatni s annak tulajdonába átbocsátani köteles: kétségtelenül megállapítható, hogy a felperes részére az idézett szerződés 10. pontjába fizetés czimén kikötött havi 800 K javadalmazás nem valamely szabatosan meghatározott munkakör ellenértékéül, hanem annak fejében köteleztetett le felperes javára, hogy a találmányának értékesítésére alakult közkereseti társaságban legjobb tudása és belátása szerint a maga részéről is közrehasson a társasági czél elérésére. Ebből következik — amint ezt a m. kir. Curia 690/V- 1905. sz. ítéletével megállapította — hogy a felperes ré-