Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 24. szám - A váltó utólagos telepítése a leszámítolási forgalomban. [2. r.]

Kereskedelmi Jog 24. az. miként való kitöltésére? Nem fekszik-e sokkal közelebb az a föltevés, hogy a váltóadós azért nem töltötte ki a lényeges kellékek egyikétmásikát, mert a hitelező csakis ilyen formában, kitöltési jogának korlátlan fentartásával volt hajlandó a váltót escomptálni! És vájjon össze lehet-e egyeztetni a judikatura által a jóhiszemű harmadik váltóbirtokosra rótt azt a kötelezettséget, hogy fizetési hely gyanánt az intézvényezett valóságos lakhelyét kell kitüntetnie, a váltónak, mint forgalomra szánt értékpapírnak jogi természetével és különösen a bianco-váltó forgathatóságával? A legképtelenebb helyzetek állhatnak és állanak elő a „valóságos" lakhely kérdése körül. Mi legyen a fizetési helye annak a váltónak, amelynek intézvényezettje a váltó kelte előtt elhalt? (Véletlenül vagy szándékosan egy időközben elhalt emberre is lehet intézvényezni váltót anélkül, hogy ez a váltót érvénytelenné tenné; az elfogadás pedig nem lényeges váltói kellék, teljesen el is maradhat). Hát ha az intézvényezett a váltó kelte és lejárata közötti időben háromszor változtatott lakhelyet? Az első, az utolsó, vagy talán az elfogadáskori lakhelye lesz az irányadó ? Hogyan lehet azt meghatározni, hogy az intézvényezett mikor fogadta el a váltót? Mert tudjuk, hogy az elfogadást keltezni nem szokás. Emellett az álláspont mellett a fizetés helyére és az intézvényezett lakhelyére nézve kitöltetlen az a váltó, amelynek a Pesti magy. keresk. bank a kibocsátója és a Magy. ált, hitelbank a forgatója, teljesen értéktelen, ha intézvényezettül pl. „Nagy András" van a váltón megnevezve és a váltóbirtokos nem képes kinyomozni, hogy az ország különböző helyein lakó néhány ezer Nagy András nevü egyén közül, melyikre kívánták intézni a váltót, mert képtelen lesz azt megtámadhatlan fizetési helylyel ellátni. Vizsgáljuk meg végül a tipus kérdését. Az elmélet és gyakorlat különös sulylyal hangoztatja, hogy a váltó tipikus formája a telepitetlen váltó, föl kell tehát tenni, hogy a váltókötelezettek kifejezett akaratkijelentés hiányában is ilyen váltó létesítését czélozták.20) 20 Nagy. id. m. 482. és 485. 1. „A törvény abból indul ki, hogy aki váltónak szánt okiratot aláír anélkül, hogy az a váltó összes kellékeivel birna, arról az vélelmeztetik hogy a váltóbirtokosnak meghatalmazást adott a hiánvzó kellékek utólagos pótlására. . . . Föltehető, hogy ha nincs is kitéve a fizetési hely, illetve az intézvényezett lakhelye, a meghatalmazás nem irányult arra, Hogy a lipcsei és a nürnbergi konferencziák idejében, sőt még a mi váltótörvényünk keletkezésekor is, a telepitetlen váltó volt a forgalomban leginkább elterjedve, az lehetséges, de most, a XX. század pénzintézeli forgalmában tipus gyanánt a telepitetlen váltót állítani oda, mindenesetre erős anachronismus. VI. A gyakorlati élet alkalmazkodni igyekezett ehhez a bírói felfogáshoz is és hogy eleget tegyen a telepítésbe való kifejezett beleegyezés iránti kívánságnak, a leszámítolási forgalomban szokásossá vált olyan tartalmú nyilatkozatokat íratni alá a váltókötelezettekkel, amelynél fogva az illetők a leszámítolandó váltók tetszés szerinti telepítésébe beleegyeznek. Különösen kisebb vidéki takarékpénztáraknak azért volt szükségük ilyen tartalmú nyilatkozatra, mert kellő pénzkészlettel nem rendelkezvén, váltóik egy részét több nagyobb pénzintézetnél visszleszámitoltatják, ezek a visszleszámitoló intézetek pedig gyakran kikötik, hogy az általuk reescomptált váltók hozzájuk telepíttessenek. A leszámítoló kisebb bank tehát egyelőre nem tudja meghatározni, hogy a leszámítolt váltó saját tárczájában fog-e maradni s ennélfogva saját magához lesz-e telepítendő, avagy visszleszámitolás következtében a reescomptot nyújtó valamelyik nagyobb intézethez fog-e telepíttetni. A gyakorlatban ez semmiféle zavarra nem ad okot, mert az adósok a leszámítoló pénzintézettel maradnak érintkezésben, amely az intézvényezettek értesítése utján gondoskodik arról, hogy a visszleszámitoló intézethez telepitett váltók is nála rendeztethessenek. Bírói gyakorlatunk azonban ezt az eljárást is törvényellenesnek találta s az 1906. évi május hó 2-án kelt 493/v. 1905. sz. határozatában21) és azóta számtalan esetben, legutóbb az 1909. évi október hó 5-ikén kelt 506/v. 909. sz. határozatában22) is kimondotta, hogy az ilyen általánosan tartott nyilatkozat érvénytelen és az annak alapján teljesített utólagos telepítés joghatálylyal nem bír. A 493/v. 1905. számú, valamint az ezt követő határozatok indokai a következők : •,/ .Minthogy a váltótörvény 3. §-ának 7-ik pontja értelmében a váltónak csak egy fizetési hogy a váltó az elfogadó lakhelyétől különböző helyre telepíttessék. A kitöltésre adott meghatalmazás csak a rendesen szokásos módon való kitöltés értelmében vélelmezhető. 21) Dt. IV. foly. 5. köt. 191. lap. 22) Keresk. Jog. VI. évf. 460. lap.