Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 23. szám - A szabadalmi törvényjavaslat megvitatása

23. sz. Kereskedelmi Jog 511 2000 K tőkét stb. megfizessen ; ellenben M. F., M. S. és M. M. alperesekkel szemben a fenti sommás végzéa hatályon kívül helyezésével felperest keresetével elutasítja. Indokok: D. A. tanú vallomása szerint felperes a kereseti váltót az alperesek aláírásával ellátva s a váltó összegének kitüntetésével, egyébként azonban kitöhetlenül hozta el nevezett tanú ügyvédi irodájába s ott sajátkezüleg az intézvényezett nevét, lakhelyét s az ettől különböző fizetési helyet rávezetvén a váltóra, azt perlés czéljából tanúnak átadta. E tényállásból nyilvánvaló, hogy a váltón előforduló telepítés felperestől származik. Minthogy pedig a váltótörvény 93. § a értelmében a váltóbirtokos ellenkező megállapodás nélkül, a váltónak csak lényeges kellékeit jogosult utólagosan kitölteni, ezt a jogát pedig kimerítette már azzal, hogy a váltón az intézvényezett lakhelyét kitöltötte, mely a váltótörvény 3. §. 7. pontja értelmében ezúttal fizetési helynek tekintendő; minthogy továbbá a váltótörvény 24. § a értelmében az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely kijelölésére csak a kibocsátó jogosult, — kétségtelen, hogy felperesnek ez az eljárása, miután azt kimutatni meg sem kísérletté, hogy a telepítés alperesnek hozzájárulásával történt, — a váltótörvény 82. §-ában szabályozott bamisitás tekintete alá esik. Ebből folyóan alperesek csakis a váltónak a telepítés előtti tartalma szerint lévén felelősek : I., III. és IV. r. alpereseknek az a kifogása, hogy a kereseti váltót Magyarszántón kellett volna óvatoltatni, a váltótörvény 43. § ra való tekintettel alapos. A Kolozsvárott felvett óvás tehát most nevezett alperesekkel szemben a visszkereseti jog fentartására nem lévén alkalmas, felperes keresetét velük szemben ez okból elutasítani kellett. Ellenben II. r. alperessel mint elfogadóval szemben a váltó eredeti tartalma szerint a váltótörvény 44. § a szerint óvásra nem lévén szükség, az óvás szabálytalanságára fektetett kifogás önként elesik. Ugyanennek az alperesnek a váltó lejáratának megállapodásellenes kitöltésére s a váltó biztosítéki voltára fektetett kifogásai pedig figyelembe nem jöhettek azért, mivel felperes tagadásával szemben ezeket alperes tartozott volna bizonyítani, idevonatkozóan azonban még csak bizonyítást sem ajánlott fel. Minthogy pedig II. r. alperes a váltón látható aláírásának valódiságát beismerte, a minden lényeges kellékekkel biró váltó alapján a váltótörvény 23. § ára tekintettel, a kereseti követelés megfizetésére kötelezni kellett. (3974/1909.) A kolozsvári kir. ítélőtábla: Az elsöbiróság ítéletének azt a részét, melylyel a felperes a M. J., M. S. és M. M. elleni keresetével el lett utasítva, az Ítélet egyéb részeinek érintetlenül hagyása mellett helybenhagyja. Indokok: A váltónak meghamisítása feltételezi egy már létező tartalomnak jogellenes megváltoztatását. Az alpereseknek az a kifogása tehát, hogy általuk a fizetés helyére nézve kitöltetlenül kiállított váltó utólagosan, beleegyezés nélkül telepíttetett, nem irányul a váltónak meghamisítására, hanem ez a kifogás a váltó jogellenes kitöltésének tényére van alapitva : következően az elsöbiróság Ítéletének indokaiból mellőzni kellett a váltótörvény 82. §-ára való hivatkozást. Egyébként elfogadta a tábla az elsőbirósági Ítélet egyéb vonatkozó indokait annál inkább, mert az a váltóbirtokos, aki maga töltötte ki lényes kellékeire nézve a váltót és látta azt el utólag telepítési záradékkal, nem hivatkozhatik sikeresen arra, hogy ő jóhiszemű harmadik személy. Ezek után a többi kifogás tárgytalan lett. (1332/1909 ) M. kir. Cuiia: A másodbiróság ítéletét felhozott és felhívott indokainál fogva helybenhagyja. 342 Váltómegsemmisitési eljárásnak nincs helye a nem minden lényeges kellékkel ellátott váltó alapján. — (M. kir. Curia 2365/1Ö09. — 1909. október hó 6. — Az 1367/905. számú előző határozatban a Curia arra az álláspontra helyezkedett, hogy az összes kellékeket nélkülöző váltóürlap alapján is helye van a megsemmisítési eljárásnak.) A zilahi kir. törvényszék: A keresetnek helyt ad s arra kötelezi alperest, hogy a felperes által neki átadott 2000 K-ról kiállított, felperes elfogadói névaláírásával ellátott, egyébként kitöltetlen váltót felperesnek 15 nap alatt adja ki, ellenkező esetben pedig felperes biztosítása czéljából további 15 nap alatt s végrehajtás terhével 2500 K-t helyezzen bírói letétbe. Indokok : Nem vitás a peres felek között az, hogy felperes alperesnek tengerit adván el. a vételárra 2000 K előleget kapott alperestől, amely előleg fedezetéül egy 2000 K-ról kiállított, kelet és lejárat nélküli, saját névaláírásával ellátott váltót adott át alperesnek azon megállapodás mellett, hogy az üzlet lebonyolítása után ezt a váltót alperes visszaadni köteles ; nem vitás az sem, hogy a kérdéses vételi ügylet közöttük lebonyolittatott s felperes maga is elismeri, hogy a váltót kötelességében állana visszadni felperesnek, de mert a váltó elveszett, azt nem adhatja vissza. Minthogy azonban ő ugy a maga, mint a felperes jogainak megóvása végett a megsemmisítési eljárást a váltó elveszése után nyomban megindította s a kereseti váltó az 5418/908. sz. végzéssel meg is semmisittetett, nincs semmi czélja annak, hogy felperes a váltó kiadásárt pereljen és felperesnek nincs semmi jogi érdeke abban, hogy a váltó értékének birói letétbe helyezését követelje, miért is a kereset elutasítását kérte. A felek előadásai mellett a beszerzett megsemmitési iratokból tényként állapította meg a kir. törvényszék azt, hogy alperes a kereseti váltónak a Prts. 529. és következő §-ai alapján leendő megsemmisítését kérte, a kir. törvényszék azonban az eljárást az 1876. évi XXVII. t.-cz 77. §-a alapján indította meg s a kereseti vál-