Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 23. szám - A szabadalmi törvényjavaslat megvitatása

500 kereskedelmi társaságot nem illeti, hanem csupán X-nek egy más, külön üzletét. A váltó eredetileg is nem X és társa czégre, hanem X re volt intézvényezve, X által a társaság czógével lett elfogadva és csak azután lett felperes által az intózvóny megmegváltoztatásával mai alakjára átalalakitva. A berlini I. Landgericht, valamint a Kammergericht mindezek daczára alpereseket elmarasztalta. A Kammergericht Ítéletét azzal indokolja, hogy ha a váltón alapuló követelés magát a kereskedelmi társaságot nem is érinti, mindazonáltal nem forgott fenn akadály arra nézve, hogy X a váltó elfogadásánál a társaságot kötelezze. Ezen akarata az „X és társa" czimmel jelzett elfogadmányi nyilatkozatból állapítandó meg. Aki egy váltót olyan czógjegyzéssel fogad el, melynek jegyzésére fel van jogosítva, annak nem lehet ezzel más czólja, mint hogy a czéget kötelezze. Ha X a társaság czógével elfogadott váltót felperesnek visszaküldötte, ugy ezáltal külön kifejezett nyilatkozat nélkül is feljogosította felperest arra, hogy a váltó intézvényót az „és társa" szavak hozzátételével az elfogadványnyal összhangba hozza. 0 nem kívánhatta azt, hogy felperes a váltót oly alakban hagyja meg, mely alakban sem a társaság, sem X ellen váltójogi igényt nem érvényesíthetett volna. A Reichsgericht ezen ítéletet, mint törvényellenest megváltoztatta és a Kammergericht és Landgerichttel teljesen ellenkező jogi álláspontra helyezkedett. Szerinte az elfogadónak váltói kötelezettsége oly irásboli kötelezettség vállalás, mely csak a váltónak megfelelő aláírás által keletkezik. A nem intézvényezett elfogadványa az állandó gyakorlat szerint váltói kötelezettséget nem szül. A konkrét esetben a társaságnak semminemű váltójogi kötelezettsége nem állott elő, mert a váltó nem volt reá intézvényezve és a társaság czégével való aláírás mint az intézvényezett elfogadmányának együttjegyzóse sem érvényesíthető. Nincs ugyan kizárva, hogy egy eset különös körülményeiből levezethető volna az, hogy a nem intézvényezett váltója kötelező szándókkal ós az intézvényezésnek megfelelő megváltoztatására szóló hallgatólagos felhatalmazással iratik alá valaki által. Ilyen különös ténykörülményeket azonban a Kammergericht nem állapított meg. A Kammergericht hibásan vélekedik a bizonyítási teher tekintetében is, amely alperest terheli. — Megemlítendő, hogy a m. kir. Curia nemrégiben ugyanezen álláspontra helyezkedett egy a lapunkban is közölt határozata alkalmából. A pénzösszeg tulajdonának megszerzése. A Reichsgericht — miként a Berliner Tagblatt irja — a közel múltban akkép határozott, hogy az, a ki szívességi váltóinak beváltására a fedezésre köteles harmadik egyéntől pénzt kap, erre semminemű tulajdonjogot nem szerez, ugy hogy ezen harmadik az átadott pénzre vezetett végrehajtás esetén igénykeresettel sikerrel léphet fel. Az 23. sz. ítélet indokolása szerint a kérdéses jogviszonyra nem nyerhetnek alkalmazást azon jogszabályok, melyek az esetben érvényesek, ha az adós hitelezőjének tartozása kiegyenlítésére fizetést teljesít. A megbízott köteles a pénz felett megbízója utasítása értelmében rendelkezni. A megbízott ezen helyzete következtében ő a neki bizonyos meghatározott megbízás keresztülvitelére átadott pénzre tulajdonjogot nem szerez, — hacsak a feleknek más akarata ki nem világlik, — a pénz reá nézve teljesen idegen marad, a melyre nézve sikkasztást is követhet el. Arról, hogy felperesre nézve közömbös lett volna, vájjon alperes a megbízást felperes pénzével, avagy ezen pénz eltulajdonítása után saját anyagi eszközeivel fogja teljesíteni, nem lehet szó, miután alperes saját előadása szerint a váltó beváltására képtelen volt, s igy a megbízás keresztülvitelére saját anyagi eszközeit igénybe nem vehette s igy felperesnek nem volt oka a pénzre vonatkozó tulajdonjogát feladni. A jó erkölcs megsértése. A német polgári törvénykönyv 826. szakasza szerint az, a ki a jó erkölcsökbe ütköző módon másnak szándékosan kárt okoz, köteles ezen kárt megtóriteni. A gyakorlat annak megállapítása tárgyában, vájjon valamely cselekvési mód a jó erkölcsökbe ütközik-e, egyes esetekben nagyon ingadozó. A Reichsgericht legutóbb kimondotta, — amiként a „Das Recht" cz. folyóirat közli — miszerint nem forog fenn a jó erkölcsök megsértése az eladott árut gyártó vagy nagyban forgalomba hozó czég irányában, ha egy kiskereskedő egy áru eladásánál az áruhoz egy czédulát tesz, a melyben egy konkurrens áru ajánltatik. Alperes a vevőnek küldött malátakávóhoz egy czédulát mellékelt, a melyben koffeinmentes kávé volt ajánlva. Ez nem képezi a jó erkölcsök megsértését. Szabadságában áll a kereskedőnek áruit bármily módon ajánlani, csakis tisztességtelen eszközökkel nem szabad a versenyben küzdenie. Ez azonban a jelen esetben nem forog fenn. A kérdéses czédula nem tartalmaz a malátakávéról hamis adatokat, hanem csupán a koffeinmentes kávéra vonatkozó adatokat közöl. Hogy miért ne legyen szabad a szatócsnak konkurrensárut ajánlani vevői számára, különösen akkor, ha ezek már amúgy is bizonyos áru vételére elhatározták magukat, ez meg nem indokolható. IRODALOM. Oertmann, Dr. P. Bürgerl. Gesetzbuch 1. Buch: Alig. Teil. 2. Aufl. Lex. 8°. (S. XXIII. 305—726). Berlin 1908. (C. Hoymann) brosch. 20 M. Hellmann, Dr. F. Lehrbuch des deutschen Konkursrechts. gr. 8°. XX, 707. S. Berlin 1907. (O. Háring). 15 M. — Kötve 17 M. Kereskedelmi Jog