Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 1. szám - Az ipartörvény a Magyar Jogászegyletben

Kereskedelmi Jog 21 helyben, mert a Gs. T. 103. § a alapján a tömeggondnok a tömeg érdekében tett kiadásának megtérítését és fáradozásának díjazását igényelheti; a dolog természetéből következik pedig, hogy a tömeg kimerülése folytán fedezetet nem nyert ily dijakat az időközben vagyonhoz jutott vagyonbukott, aki arra okot szolgáltatott, megtéríteni köteles. Vasút. 12. A vasúti alkalmazott elbocsátásának jogtalansága esetében a viselt állásba való visszahelyezés csakis a magánjogi következmények szempontjából mondható ki. (M. kir. Curia 652/1908. sz. — november 11.) M. kir. Curia: a másodbiróság Ítéletének azt a rendelkezését, amelylyel az alperesnek 1905. évi július hó 24. 26126. sz. a. hozott határozatát érvénytelennek nyilvánította és az alperest arra kötelezte, hogy felperest a létszámból történt törlése előtt viselt állásába helyezze vissza, helybenhagyja oly értelemben, hogy ez által a felperesnek ettől az állásától történt felfüggesztése nem érintetik; egyebekben azonban mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy felperesnek, mint felfüggesztett alkalmazottnak felfüggesztése tartamára az 1889. évi szeptember 30-án 6830. sz. a. illetményszabályzat 38. szakaszában meghatározott illetményekhez van csak joga s ebből folyóan alperest csupán arra kötelezi, hogy felperesnek 1905. június 1-töl kezdve a szolgálattól való felfüggesztése tartamára havi 30 korona fizetést és 1905. augusztus 1-től kezdve évnegyedenként 37 korona 50 fillér lakbért és pedig a lejárt részleteket a mindenkori esedékességtől számított 5% késedelmi kamattal egy összegben 15 nap alatt fizesse meg ; ezen felüli keresetével pedig a felperest elutasítja. Indokok: Ítéletének e részben megfelelő indokolásában a másodbiróság helyesen állapítván meg azt, hogy a felperesnek szolgálatból való elbocsátása jog'alánul történt és hogy ezért az alperes által 1905. évi július hó 24-én 26126. sz. a. hozott az a határozat, amelylyel felperesnek a szolgálatból való törlése rendeltetett el: érvénytelen, — e részbeni Ítéleti rendelkezését a kir. Curia is helybenhagyta. Igaz ugyan, hogy ebben a perben a felperes jogtalan elbocsáthatásának csupán magánjogi következményei állapithatók meg, de azért mégis helye van annak, hogy alperes arra is köteleztessék, hogy felperest a nála viselt állásába helyezze vissza, mert csakis ennek a visszahelyezésnek következménye az, hogy alperes a felperest megillető javadalmazás kiszolgáltatására is köteleztessek — fenmaradván ezzel szemben alperesnek az a joga, hogy felperestől a szolgálati rendtartásnak megfelelő szolgálattétel teljesítését követelje és érintetlenül maradván az alperesnek felperest viselt állásától fe'függesztő intézkedése, miért is a Curia ily értelemben a másodbiróság Ítéletének azt a rendelkezését is helybenhagyta, amelylyel alperest arra kötelezte, hogy felperest is törlés előtt i iselt állásába helyezze vissza. Az ezen állásba való visszahelyezés magánjogi következményeinek megállapítása, vagyis az azzal egybekötött javadalmazás megítélése kérdésében azonban, — minthogy a perben nem vilás, amennyiben azt maga felperes már keresetében elismerte, hogy alperes a felperest az alperes szolgálatában viselt állásától felfüggesztette, és az állásától felfüggesztett alkalmazottnak az 1899. évi szeptember 30 án 6830. sz. a. kibocsátott illetményszabályzat 36. § a értelmében fizetésének csak feléhez és egész lakbéréhez van jogos igénye, ennélfogva a felperes javadalmazásának mennyisége kérdésében mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni kellett. Ipari baleset. 13. Léghuzamból származott csontszu nem tekinthető oly baleseti sérülésnek, amelyért a munkaadó felelős. (M. kir. Curia 1309/1908. — 1908. október 1.) A budapesti kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Feltéve, hogy felperesnek kereseti ama állításai, hogy ő alperes gyárában a helyiség hideg, léghuzamos volta miatt valóban oly lábbajt (csontszút) szerzett, amely az ő állítólagos teljes munkaképtelenségét idézte elő : a kir. törvényszék alperes kártérítési kötelezettségét megállapíthatónak nem találta. Ugyanis eltekintve attól, hogy a csontszú, amely felperes lábának állítólagos amputálását tette szükségessé, köztudomásszerüleg hülés folytán rendszerint nem támadhat, hanem az legfeljebb erős ütés, vágás, szúrás, zúzódás, szóval külső erőszak folytán állhat elő, esetleg fertőzésnek lehet a következménye: a kir. törvényszék különösen nem tartotta alperest kártérítésre kötelezhetőnek, mert jogszabály, hogy a kár vagy ba'eset elhárítására a káros vagy sérült maga is köteles megtenni mindazt, amit megtenni módjában áll. Felperes önmaga azt adta elő és válaszirata szerint tanukkal kívánta bizonyítani, hogy ő alperes gyárában a keresetben előadott időtartamban, ameddig alkalmaztatása tartott, állandóan ugyanazon helyen volt alkalmazva s hogy több ízben panaszkodott amiatt, hogy a nagy hideg és huzat miatt dolgozni is alig bir és hogy ezen panaszaira ismételten azt a választ kapta, hogy csak legyen türelemmel, majd áthelyezik a gyárnak egy más, kevésbbé exponált helyére, amit azonban nem tettek. Felperes ezen előadásából nyilvánvaló, hogy őneki arról, miszerint az azon helyen való foglalkozás, amelyet előadott, egészségére káros befolyással birhat, tudomása volt, ennélfogva az esetleg