Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 1. szám - Az automobilismus

Kereskedelmi Jog 1. sz. és hosszabb idő után nyomtalanul elenyészhető adatokat beszerezhesse Elismerjük azt is, hogy ugyanezekből az okokból szükséges a biztosítási szerződésen alapuló igények tekintetében a közönséges elévülésnél lényegesen rövidebbet statuálni. Ezekből kettő következik. Egyrészt az, hogy a baleset megtörténte lehetőleg mielőbb bejelentendő és másrészt az, hogy a balesetet szenvedettnek igénye a törvényben megszabott rövid elévülési idő alatt érvényesítendő Ha azonban a testi épségében megkárosodott biztosított a baleset tényét a biztosítónak azonnal bejelentette, nem lehet őt ehárni attól, hogy szerződéses igényeit az elévülési időn belül érvényesíthesse. Igaz ugyan, hogy mentül később állanak be a balesetnek következményei, annál nehezebb ezeknek a következményeknek a balesettel való kapcsolatát, azzal való okozati öszszefüggését vagy annak az ellenkezőjét megállapítani, ez a körülmény azonban csak az eredményes bizonyítást nehezíti meg, de nem szolgálhat okul arra, hogy a biztosító a felelősség alól ezen az alapon szabaduljon. Az automobilismus. Irta : Dr. Róth Pál, budapesti ügyvéd. A nyugatibb államokban, különösen Francziaországban, Németországban és Ausztriában egy évtized óta élénk csatározás folyik az automobilismus terén az érdekelt körökben, egyrészt a törvényhozások és a judikatura, másrészt az automobiltulajdonosok, ezek szakszervezetei, az aulomobilgyárosok és kereskedők közt. Tevékeny részt vesznek továbbá ezen küzdelmekben a biztosító társaságok, melyeket az automobilismus a szavatossági biztosítás révén szintén igen közelről érdekel. Nálunk ezen a téren az első lövés most dördült el és erős kihatással volt az érdekelt körökre; mindenki tudja, vagy legalább érzi, hogy nyomában nálunk is erős küzdelem fog kifejlődni. A kir. Curia 1908. szeptember 22 én kelt 575. sz. elvi jelentőségű Ítéletével kimondotta, hogy: „Az automobil tulajdonosa csak akkor szabadul a (kártérítési, szavatossági) felelősség alul, ha ő bizonyítja, hogy a sérült hibája okozta a balesetet." ítéletét a kir. Curia lényegében azzal indokolja, hogy az általános magánjogi elvek és joghasonlatosság alapján az automobilismusra ugyanazon felelősségi elvek alkalmazandók, mint a veszélyes iparokra. Ezekről az elvekről sokat nem kell beszélnünk Általános magánjogi elvek, melyek e kérdésre vonatkozásokban alkalmazhatók volnának, nálunk egyszerűen nem léteznek, a joghasonlatosságra pedig alapul csak a vasutak kártérítési felelősségére vonatkozó 1874: XVIII. t. cz. szolgál, mely elveit az 187i-iki német szavatossági törvényben kodifikált Gefáhrdungsprincip, vagy Veranlassungsprincipre alapította, amelynél a vasútnak, bányatuladonosnak stb. kell bizonyítani, hogy a balesetet a sérült hibája vagy véletlenség idézte elő. A német szavatossági törvény recipiálta továbbá a franczia Gode civil 1384. § ában megállapított elvet, amelynél fogva a munkaadó felelőssé tétetik alkalmazottjainak cselekményeiért — tehát joghasonlatosság utján az automobiltulajdonos chauffeurja által okozott balesetekért. A kir. Curia tehát Ítéletét nem magyar jogforrásokra és nem általános magánjogi elvekre alapitja, hanem ezekre a különleges külföldi jogforrásokra, a szavatossági törvényekre. Az automobilismus terén meghozott ezen Ítéletre az impulsust nyilván az 1908. augusztus 9-én megalkotott osztrák automobiltörvény adta meg, mely az automobillulajdonos szavatosságát olyan értelemben állapítja meg, amint az a kir. Curia Ítéletében kifejezést nyer. Csakhogy az osztrák automobiltörvény csupán a luxus-automobilokra vonatkozik és az abban kimondott szavatossági elvek alkalmazást nem nyernek az olyan automobilokra, amelyek óránkint 25 kilométer maximalis menetsebességet meg nem haladnak. Mig tehát az osztrák automobiltörvény csak a luxus-automobilok és illetve a túlzott gyorshajtás ellen irányul és az autó mobilipart az üzleti és stratégiai czélokra szolgáló automobilokra fogja terelni, addig a szóban forgó curiai ítélet alkalmas arra, hogy a magyar automobilipart és kereskedelmet csirájában megfojtsa. Bíróságainknak, melyek hivatva lesznek a közel jövőben a szükségképpen bekövetkező magyar automobiltörvény alapjait lerakni vagy egyöntetű joggyakorlatuk által a magyar automobilismust irányítani, nem szabad szem elől téveszteniök, hogy a vasutaknál, gyári iparnál stb. alkalmazott szavatossági elveket az automobiltulajdonosokra sablonosán alkalmazni nem lehet, mert az egyes automobiltulajdonos nem bírja el a kártérítési kötelezettségnek azt a terjedelmét, mint egy vasúti vagy más nagy