Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 3. szám - A sztrájkkérdés és a kollektív munkaszerződések

72 Kereskedelmi Jog sitása miatt indított iparkihágási ügyben a vá­ros tanácsa részéről 1905. évi decz. hó 29-én 12,892/905. kih. sz. a. hozott, az elsőfokú iparha­tósági ítélete t részben helyesbítő másodfokú Ítéle­tet, mely vádlottat az 1884.: XVII. t.-cz. 51. §-ába, ütköző kihágás miatt az 1878. évi V. t.-cz. 92. §-ának alkalmazás mellett az 1901.: XX. t.-cz 23. § ában jelzett czélokra fordítandó 100 kor. pénzbüntetéssel, illetve megfelelő elzárással bünteti s ezenfelül az 1884. XVII. t. cz. 51. §-a alapján 100 korona engedélydtjnak megfizeté­sére kötelezi, marasztalt részéről a törvényes határidőben beadott felebbezés következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági Ítéletet annak megjegyzése mellett, hogy a pénzbüntetés kiszabása az utóbb idézett törvény 158. §-ának d) pontja alapján történt, a felhozott indoknál fogva azzal a kiegészítéssel hagyom helyben, hogy vádlottat az 1884. évi XVII. t.-cz. 51 §-a alapján az említett árusítás tartama alatt befolyt vételár lO°/o-ának megfizetésére is kötelezem. Panaszlottnak az a védekezése, hogy a vég­eladást üzletfeloszlatás czéljából hirdette, illetve eszközölte s így mulasztása legfeljebb az ipar­törvény 52. §-ába ütközik, e §-nak pedig a tör­vényben büntető szankcziója nincsen, nem volt figyelembe vehető, mert minden végeladás, árve­rés, vagy más, tömeges és gyors eladásra ingerlő módon történő eladásnak hatósági engedély nélkül való megkezdése az idézett törvény 51. §-ának általános rendelkezéseibe ütközik, még az esetben is, ha az 52. §-ban megjelölt esetek valamelyike fenforog. Pénzügyi határozat. 4. Ha egy és ugyanazon sommás váltókereset alapján az al­peresek elmarasztalása egy és ugyna2on bíróság által egy részt sommás végzéssel, másrészt pedig rendes tárgyalás mellett hozott ítélettel történik: ez esetben a határozati illeték csak egyszer követelhető. (M. kir. közig, bíróság 15785/b05. P. számú határozata.) A magyar kir. közigazgatási bíróság : A panasz­nak helyt ad s a panaszos által az 1905. évi febr. hó 27-ik napján felvett jegyzőkönyvön lerótt 5 K. illetéknek visszatérítését elrendeli. Indokok: A bélyeg ós illetéki törvények és szabá­lyok kiegészitő részét képező illetéki díjjegyzék 48. tételéhez fűzött 4-ik jegyzetnek utolsó bekez­dése szerint: ha több kötelezettnek elmarasztalása egy és ugyanazon bíróság által különböző Ítéletekkel történik s az elmarasztalás egy és ugyanazon kere­setre vonatkozik, ez esetben az Ítéleti illeték csak egyszer követelhető. A csatolva levő bírósági iratok­ból kitetszik, hogy F. M. képviseletében panaszos, a ni—i kir. törvény széknél mint váltó bíróságnál az 1905. évi január hó 12-ik napján 462/v. 905. szám 3. sz. alatt igtatott váltókeresetével azt kérte, hogy M. K. elsőrendű és M. S. T. másodrendű alperesnek sommás végzés utján hagyassék meg az, hogy a kereseti 130 K. váltótőkét és járulókait, nemkülönben a költségeket 3 nap alatt, végrehajtás terhe mellett egyetemlegesen fizessék meg, továbbá, hogy özv. H. J.-né, mint kiskorú H. I.-nak t. és t. gyámanyja, harmadrendű alperes, e per jegyzőkönyvi tárgyalására kitűzendő határnapra beidéztessék s a tárgyalás be­fejeztével a fenti összeg ós járulékai, valamint a költségek megfizetésére az örökhagyóról (néhai H. J.-ról) képviseltjére háramlott vagyonérték erejéig, az első és másodrendű alperessel egyetemleg, marasztaltassék. Az emiitett váltókereseten az illetéki díjjegyzék 48. tétele 1. jegyzetének alapján be­szolgáltatott állandó határozati bélyegilletékben 4 K. felragasztva látható. Kitetszik továbbá a csatolt bírósági iratokból az, hogy a nevezett kir. törvény­szók, mint váltóbiróság 675/v. 905. számú sommás végzésével első és másodrendű alpereseket a kereset­beli kórelemnek megfelelően marasztalja, kiemelvén azt, hogy a sommás végzés illetéke fejében 4 K. bélyegjegyekben lerovatott. Egyidejűleg harmad­rendű alperessel, nemkülönben az elhunyt H. J. netán létező ismeretlen örököseivel szemben, a kereset jegyzőkönyvi tárgyalására, határnapul az 1905. évi február hó 27-ik napját tűzte ki. Az ilyképen ugyan e váltókereset alapján kitűzött tárgyalási határnapon, vagyis az 1905. évi február hó 27-ik napján felvett jegyzőkönyvön, panaszos a jegyzőkönyvi bélyegen kivül 5 K. ítéleti bélyeget is lerótt. Ez az a bélyeg, amelynek visszetéritósót panaszos alapkérvényóben és panaszában igényeli. Ennek a tárgyalási jegyző­könyvnek alapján a m—i kir. törvényszék, mint váltóbiróság 2228/v. 905. számú Ítéletében a 462/v. 905. szám alatt beadott, tehát a sommás végzésnek is alapul szolgált váltókeresetre való határozott hivatkozással, harmadrendű alperest, a keresetbeli kórelemnek megfelelően, a sommás végzésben már is marasztalt első és illetve másodrendű alperessel egyetemlegesen, szintén marasztalta. Nem szenved kétséget az előadottakból, hogy ebben az esetben több kötelezettnek elmarasztalása egy ós ugyan­azon bíróság által, bár különböző ítéletekkel, de egy és ugyanazon keresetre vonatkozólag törtónt, minek következtében, tekintettel az illetéki dijjegyzók 48. tótele 4-ik jegyzetének az előbbiekben hivatkozott utolsó bekezdésére, nemkülönben tekintettel arra, hogy a tartozatlanul lerótt bélyegilleték vissza­térítése a lerovástól számított 3 éven belül kéretett (lásd 1883 : XLIV. t.-cz. 90. §. utolsó előtti be­kezdését és a magyar kir. közigazgatási bíróság pénzügyi osztálya által alkotott 25. számú döntvényt) — a jelen Ítélet rendelkező részében foglaltakhoz képest határozni kellett.

Next

/
Thumbnails
Contents