Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 3. szám - A sztrájkkérdés és a kollektív munkaszerződések

A kir. törvényszék ezt a keresetet a felperes jogviszonyainak biztosítására alperessel szemben szükségesnek találta, másrészt a felek az A) alatti szerződés 15. pontjában alperes szavatosságának birói megállapítását felperes jogainak megóvására feltétlenül is kikötötték, annak elbírálása pedig, hogy ezen kikötés érvényes-e vagy sem, nem ennek a pernek keretébe tartozik. Az A) alatti szerződés kiegészítő részét képező általános biztosítási feltételek 11. §-a értelmében a szerződő fél vagy örökösei csak a biztosítás tartama alatt beállott olyan szavatossági káresetből kifolyólag támaszthatnak igényt, amelynek bekövetkeztét a biztosított, a biztosítás megszűnte előtt vagy legalább 90 nappal a beszüntetés után szabályszerűen bejelentette. Ez a kikötés nem a félnek a K. T. 476. §-ában előirt bejelentését érinti, vagyis nem az esemény, t. i. a harmadik által támasztott kártérítési igény bejelentésének elmulasztásához fűzi az igény elvesztésének jogkövetkezményét, hanem a biztosítás tárgyát határozza meg, mert alperes kártérítési kötelezettségét bizonyos körre korlátozza. A feleknek a biztosítás tárgyára vonatkozó megállapodását pedig a K. T. 472. §-a értelmében érvényesnek kell tekinteni, érvényes tehát az a kikötés is, hogy alperes azokért a szavatossági káresetekért, amelyeknek bekövetkeztét a biztosított az előirt időben nem jelentette be, kártérítéssel nem tartozik. A nem vitás tényállás szerint, a szavatossági káreset, R. B. balesete 1902. február 6-án következett be, felperes pedig ezt a balesetet sem az A) alatti szerződés tartama alatt, sem a szerződésnek 1902. deczember 31-én történt megszűnte után 90 nappal, alperesnek, nem jelentette. Felperesnek tehát kártérítéshez igénye nincsen és igy keresetével el kellett utasítani. (105.040/904) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy megállapítja, hogy alperes az A) alatti ajánlatnak megtelelő biztosítási kötvény értelmében, annak korlátai között, szavatossággal tartozik felperesnek azért a kárért, mely felperest a R. B 1902. évi febr. 6. napján történt balesete következtében érheti és szavatossággal tartozik felperesnek a R. B. által indított kártérítési perben felperes ellen netán megítélendő és terhére megállapítható perbeli költség azon aránylagos részéért is, mely annak folytán merül fel hogy R B. 1895. évi balesetén kívül ennek 1902. évi február 6-iki balesete is per tárgyává tétetett. Indokok: Helyesen mondotta ki az elsőbiróság, hogy a jelen esetben megállapítási keresetnek helye van, mert mindaddig, mig a R. B. által felperes ellen megindított kártérítési per jogerős elintézést nem nyer és felperes kártérítési kötelezettsége R. B. szemben jogerősen meg nem állapittatik, ami pedig a per adatai szerint eddig meg nem történt, felperes az A) alatti ajánlatnak megfelelő kötvénynyel elvállalt biztosítás alapján alperest terhelő szavatossági kötelezettség teljesítését birói uton nem szorgalmazhatja jogviszonyainak alperessel szemben való biztosítása végett, tehát a keresetileg szorgalmazott birói megállapításra szüksége van. De téves az elsőbiróságnak az általános biztosítási feltételek 11. §-ának bekezdésére alapított jogi döntése. Mert a biztosítás tárgyát az általános biztosítási feltételeknek 1. §-a határozza meg, midőn kimondja, hogy a társaság a törvényes szavatosság következményei ellen biztosítást nyújt, azaz kötelezi magát a kötvényben meghatározott legmagasabb összegek erejéig megtéríteni azokat a kártalanításokat, melyeket a biztosított az i ajánlatban bevallott (gyáros) minőségében a j törvényes határozatok alapján egyes személyeknek megsérüléséért, elhalálozásáért vagy egészségháboritásáért nyújtani köteles. A 11. §. második bekezdése pedig, midőn kiköti, hogy a biztosítási szerződésnek bármely okból való megszűnése esetében a biztosított csakis a biztosítás tartama alatt beállott oly szavatossági káresetek miatt igényelheti az őt ért kár megtérítését, amely káresetek bekövetkeztét a biztosítási szerződés megszűnte előtt vagy legalább a megszűnést követő 90 nap alatt a társaságI nak bejelenti, nem a biztositásnak az 1. § ban már megállapított tárgyát határozza meg, hanem I a kikötött határidő alatt való bejelentés elI mulasztása miatt kívánja a biztosítási szerződésből eredő igény érvényesítését kizárni. Ugyanerre az eredményre kellene jutni akkor is, ha alperes a feltételek 12. §. második bekezdésében a biztosítás tárgyát kívánta volna meghatározni, mert a feltételek 1. §-nak rendelkezése folytán a 11. §-a második bekezdésének intézkedése az alperesre nézve legkedvezőbb esetben legalább is kétséget hagy fenn az iránt, hogy alperes az utóbbi helyen a biztosítás tárgyát korlátozza-e vagy csak kárbejelentési határidőt állapit meg, a kétséget fenhagyó, tehát homályos nyilatkozat pedig annak terhére magyarázandó, aki azt használta. Ily körülmények között azonban a feltételek 11. §. második bekezdésében foglalt kikötés érvénytelen, mert a biztosítási szerződésből származó jogok megszűnésének eseteit a törvény szabályozván, e részben a biztosítási feltételek ellenkező rendelkezései érvénynyel nem bírnak, már pedig a törvény a káreset kellő időben való bejelentésének elmulasztásához nem fűzi a kártérítési igény elvesztését, hanem csak a mulasztásból eredő hátrányokért való felelősséget (K. T. 176. § ) Minthogy pedig az nem vitás, hogy R. B. munkás a biztosítási idő tartama alatt felperes gyárában balesetet szenvedett s e miatt felperestől per utján kártérítést is követel, ez a szavatossági káreset tehát kétségtelenül olyan, melyért alperes a biztosítást felperessel szemben elvállalta s minthogy alperes oly okot, melynélfogva a biztosítás hatályát vesztelte, vagy felperesnek a biztosítási szerződésből eredő