Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 3. szám - A sztrájkkérdés és a kollektív munkaszerződések

64 3. sz. csupán az a vagyon tekinthető, amely a bizonyos czélra szolgáló tartalékalaphoz csatoltatik és semmi körülmények között nem tekinthető tartaléknak az az összeg, amely a jövő év üzleti számlájára átvitetni rendeltetik. Minthogy ezek szerint az a megtámadott közgyűlési határozat, amely az 1904 évi nyereség 2180 kor. iránti részét a jövő évre átvinni határozta, nem tekinthető tartalék-alkotásnak és igy nem eshetik ennek az alapszabályilag megengedett levonásnak tekintete alá; és minthogy ezek szerint ez a határozat ellenkezik az alperes szövetkezet 15. §-ának azzal a rendelkezézésével, amely az évi nyereségnek az alapsza bályszerü levonások után fenmaradó részét a szövetkezeti tagok között felosztandónak nem rendeli: az 1. pont alatt idézett közgyűlési határozatot meg kellett semmisíteni. További megtámadott határozata az 1905. évi márczius 26-án megtartott közgyűlésnek az, amely szerint az alapszabályok 2. §-ának módosításával, a szövetkezet további 30 évre újra megalakultnak mondatott ki, amely határozatnak voltaképen az az értelme, hogy a bizonyos időre (1905. deczember 31-ig) megalakult időtartama további 30 ére meghosszabbíttatott. Nem vitás, hogy az alperes szövetkezet eredetileg a K. T. 225. §. 3. pontjának megfelelően előre megállapított időtartamra, azaz : 1905. évi deczember hó 31. napjáig bezárólag terjedő időre alakult meg ; és nem vitás, hogy a szövetkezetnek ez a tartama a tervezetben is igy volt megállapítva. A K. T. 247. § a értelmében a szövtkezet a törvényben kötelezőleg előirt feloszlás helyett további fenmaradását csakis egyhangúlag, vagyis valamennyi tag hozzájárulásával határozhatja el. De nem határozhatja el azt a szövetkezet közgyűlése, többségi határozattal. A keresk. törvénynek a szövetkezeti tagok egymásközti és harmadik személyek irányábani felelősségéről szóló rendelkezései már magukban véve indokolják annak a felfogásnak a helyességét, hogy a szövetkezet közgyűlésén a tagok többsége a szövetkezet tartamának lejártával a szövetkezet további fennállását nem határozhatja el, vagyis, hogy a szövetkezet közgyűlésén a tagok többsége nem kényszeritheti a kisebbséget a feloszlás helyett a szövetkezeit működésének folytatásába belenyugodni. A szövetkezeti tag ugyanis feloszlás esetében a K. T. 252 §-a szerint a szövetkezetnek a tartozások kielégítése után fenmaradó egész vagyonának az alapszabályok szerint ő reá eső részére tarthat igényt, a melyben kilépés esetén azért nem részesednék, mert a K. T. 247. §-a szerint a kivált tagoknak csak a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint reájuk eső üzletrészhez van igényük, de nem tarthatnak igényt a szövetkezet tartaléktőkéjére és más vagyonára. Ha tehát a szövetkezeti tagoknak a közgyűlésen jelen volt többsége, a kisebbséget is kötelező hatálylyal elhatározhatná a szövetkezetnek a K. T. 247. §-a szerint köteles feloszlása helyett, annak továbbra fennállását, akkor az ebbeli határozat implicite azt is maga után vonná, hogy a szövetkezetben továbbra is benn maradni nem kivánó tagok a törvény 252. §-a alapján szerzett joguktól megfosztva, kénytelenek volnának azzal a vagyonilletménynyel megelégedni, a melyet a törvény 237. §-a a szövetkezet tartama alatt kivált tagoknak biztosit. Felperes keresetének azonban az alperes szövetkezet, időtartamának meg nem engedett meghosszabbítása tárgyában hozott közgyűlési határozat megsemmisítése tekintetében, még abban az esetben is jogos alapja volna, ha az a felfogás meg nem állhatna, hogy a szövetkezetnek alapszabályilag meghatározott tartama közgyűlési határozattal, az ahhoz hozzá nem járult tagokra is kötelező hatálylyal semmi körülmények között meg nem hosszabbítható. Ugyanis kétségleien az, hogy a K. T. 240. §-a szerint a szövetkezetekre is alkalmazandó 179. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés szerint azokat az intézkedéseket, melyek az alapszabályokba a tervezetből vétettek át, a keresk. törvényben megjelölt eseteken kivül, közgyűlési határozattal sem lehet módosítani A jelen eset megbirálása szempontjából kérdés tárgyát kell, hogy képezze az, hogy azért mert a keresk. tőrvény tizedik czimébe a részvénytársaságok megalakulásánál a 150. §-ban kötelezőleg előirt tervezetnek az aláírási ivbe való felvétele, nincsen a szövetkezetekre is kiterjesztve, kell-e és lehet-e annak a körülménynek a szövetkezetekre is kiterjesztett 179. §. fentidézett rendelkezése szempontjáLól hatályt tulajdonítani, ha a szövetkezet alapitói, bár arra törvény szerint kötelezve nem voltak, felvették az aláírási ivbe a társaság tervezetét és igy egyebek között a szövetkezet tervezett fennállásának időtartamát is ? Minthogy az aláírási iv, a megalakulandó szövetkezet és az aláiró között ép ugy szabályozza a jogviszonyt, mint a részvénytársaságnál a részvényaláiró és a megalakulandó részvénytársaság között és minthogy a K. T. 179. §. fent idézett rendelkezésének czélja épen az, hogy a szerződés jellegével biró aláírási ivnek kikötései utóbb a társaság közgyűlése által a többségnek határozatával a hozzá nem járult kisebbségre is kötelezően meg ne változtassanak éi ennek folytán a határozathoz hozzá nem járult tagnak mint szerződő félnek esetleg már szerzett jogai ne érintessenek, nem forog fenn semmi ok, hogy a kereskedelmi törvénynek ezen a kisebbség védelmére megalkotott rendelkezése ne nyerjen alkalmazást a szövetkezeteknél is oly esetben, a melyben az alapítók, habár erre törvény szerint kötelezve nem voltak, a tervezetet felvették az aláírási ivbe. Minthogy pedig az alperes a felperesnek abbeli állítását, hogy az alperes szövetkezetnek időtartama már az aláírási ivben foglalt tervezetben meg volt határozva, nem vonta két-