Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám - Társasági vagyonbetét és uj tag belépése utáni illeték

KERESKEDELMI JOG A hiteltörvények (kereskedelmi, váltó-, csőd-, ipar-, szabadalmi jog stb.) minden ágára kiterjedő folyóirat SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., Arany János—a. 9. az. FŐSZERKESZTŐ! FELELŐS SZERKESZTŐt GRECSÁK KÁROLY Dr. BENDER BÉLA EXE. CUEIAI BIBÖ. ÜGYVÉD. ELŐFIZETÉSI AHI B«6aa tm , . » K. Bfryw Hám t 1 K. Ttltfsii tO 06» NEGYEDIK ÉVFOLYAM. — 2. SZ. MEGJELEN MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-EN. BUDAPEST, 1907. JANUÁR 15. v Társasági vagyonbetét és uj tag belépése A utáni illeték. Irta: dr. Fraenkel Sándor budapesti ügyvéd. Az illetéki díjszabás 89. tételének I. B. 6) pontja szerint a társasági szerződéseknél „minden egyéb társulatoknál a kikötött vagyonbetétek után" a II. fokozat szerinti illeték jár. Ezen általános szabály mellett külön szabályozás alá esik azon eset, ha a társasági szerződés által valamely ingatlan dolog tulajdona, haszonvételi vagy haszonélvezeti szolgalma ruháztatik át a társaságra, mert az ingatlan értéke után külön illeték jár és csak világosság kedvéért jegyezzük meg, hogy például az ingatlanra vonatkozó ezen dologbaní jogok szerzéséhez az illetékjog szempontjából irásos szerződés nem is kell, mert az illetékszabályok 1. §. A) 1. pontja szerint ezen illeték a jogügylet után jár, akár állíttatott ki róla okirat, akár nem ; ugy hogy valamely ingatlannak társasági volta vagy haszonélvezeti vagy haszonvételi szolgalmának a társaságra való átruházása telekkönyvi bejegyzés nélkül is illeték alá eshetik, ha a vonatkozó jogügylet egyébként, úgynevezett facta concludentia révén, például az ingatlan értékének a társaság vagyonmérlegébe történt beállítása stb. által nyilvánvalóvá lesz. Az „egyéb társulatok* alatt az emiitett tétel szövege nyomán a közkereseti és betéti társaságokat, esetleg az alkalmi egyesüléseket kell érteni s itt a „kikötött vagyonbetétek" összegszerű megállapítása körül most már alig lehet kétség, mert nemcsak ha meghatározott összegű készpénz vagy számszerűleg meghatározott értékű ingóság a betét, hanem akkor is, ha például egy egész üzlet az összes cselekvőségekkel és szenvedőségekkel együtt képezi az egyik vagy akár mindegyik társ betétét, mindig csak a terhek levonása után fenmaradó tiszta érték vehető az illetékkiszabás alapjául, amint ezt nemcsak a fennállott pénzügyi közig, bíróság 13.178/892. sz. ítéletével, hanem ujabban a m. kir. közig, bíróság is 5953/1902. P. sz. alatt hozott ítéletével is kimondotta, ez utóbbi kijelentvén, hogy a kérdéses illeték a kikötött vagyonbetétek összegétől jár, vagyonbetét alatt pedig az ingó vagyon tekinteteben csak az adósságok és terhek levonása után mutatkozó tiszta érték érthető, amivel szemben dr. László Pál ellenkező nézete annál kevésbbé jöhet figyelembe, mert ő a betétnél átruházást, sőt visszterhes átruházást lát fenforogni, ami merőben a társasági tagok egymásközti viszonyának teljes félreismerésén alapul. Bonyolultabb a kérdés akkor, ha akár közkereseti társaságba, akár betéti társaságba uj tag, az utóbbiba uj beltag vagy uj kültag lép be. Itt az ügyletujitás (novatio) illetékjogi kérdése lép előtérbe — rendszerint a fiskálitási szempontok révén a felek kárára és sérelmére. Az illetékjogi ügyletujitás intézménye a bélyeg- és illetékszabályok hivatalos összeállítása 51. és 52. §-aiban van szabályozva, de ki kell jelentenünk, hogy ezen két szakasz szövege szemben az 1850. augusztus 2-iki nyilt parancs 35. §. és 38. §-aival és tekintettel az 1881: XXVI. t.-cz. 29. §-ában foglalt utasításra, — hamis s igy törvényesen nem kötelező, mert harmadik személyek hozzájárulásáról a régi 38. §-ban egyáltalában nincsen szó. Ezt előre kellett bocsátanunk, mert a minisztériumnak törvénynyel vagy érvényes rendelettel kimondott változtatás hijján nem volt joga sem 1868-ban, sem 1882 ben a nyilt parancs szövegén bármit is módosítani és valamint 1868-ban a fennálló bélyeg- és illetékszabályokat reczipiálták, ugy 1882-ben csak azokat és a magyar törvények által eszközölt módosításokat volt szabad .hivatalos összeállításban" kiadni és közzétenni. E kérdés lényegileg oda csúcsosodik ki,