Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám - A kereskedelmi biróságok hatáskörébe utalt vétségek esetében követendő eljárás

1. sz. szabták ki azon kereskedelmi vétségek esetén a panaszlott meghallgatása után a büntetést, vagy szüntették meg az eljárást. Minthogy a peren kivüli eljárás nem nyújt elég garancziát ily fontos és hatásaiban nagy horderejű ügyekben, hiszen itt a kereskedelmi társaság becsületéről, hiteléről és következéskép sokszor exisztencziájáról van szó, az 1897. évi XXXIV. t.-cz. 28. §. felhatalmazta az igazságügyminisztert arra, hogy ezen vétségek esetében követendő eljárást ujabban szabályozza. Az igazságügyminiszter 1906. évi november hó 29-én 215/6. I. M. szám alatt kibocsátotta a vonatkozó rendeletét s ez 1907. január hó 1. napján lép életbe. Nagy vonásokban ismertetni kivánjuk e czikk keretén belül a rendelet által szabályozott eljárást. Általánosságban ki kell emelni, hogy a kérdéses eljárás se nem büntető, se nem polgári eljárás, nincs kizárólag se a szóbeliség, se az Írásbeliség elvére fektetve. Specziális, sui generis vétségek képezik ezen eljárás tárgyát, ehhez képest különös eljárási módot is kellett megállapítani a czélszerüség kívánalmai szerint. Nemcsak a kereskedelmi törvény, de az 1876. évi XVI. t.-cz. a záloglevelek biztosításáról a 82-34. § okban, továbbá 1897. évi XXXVII. t.-cz. a hazai intézetek által kibocsátott némely kötvények biztosításáról a 21. §-ban szintén tartalmaznak büntető határozatokat. Ezen most hivatkozott két törvény szerint azonban az illetékes polgári bíróság szabja ki a büntetést. Minthogy a törvénynek helyes értelme szerint itt a polgári bíróságokat szembe akarták állítani a büntető bíróságokkal s így a polgári bíróság kifejezés nem zárja ki a kereskedelmi bíróságot sem, nézetünk szerint, helyesen cselekedett az igazságügyminiszter, a midőn az 1897. évi XXXIV. t.-cz. 28. §-ban nyert felhatalmazást akképen magyarázta, hogy nem csupán az 1875 évi XXXVII. t.-cz. 218221, 246. és 462. §-ai, de az 1876. évi XXXVI. t.-cz. 32-34. §-ai s az 1897. évi XXXII. t.-cz. 21. §. esetére is kiterjesztette a most szabályozott eljárást. Az eljárás több részre oszlik: a) vizsgálat, t. i. előkészítő eljárás, b) szóbeli tárgyalás a törvényszéknél, c) felebbezési eljárás a kir. itélő táblánál, d) eljárás a kir. Curiánál. 5 I. Az eljárásra kizárólag az a törvényszék, mint kereskedelmi bíróság illetékes, amelynél az illető részvénytársaság, szövetkezet, illetőleg a biztosító vállalat az eljárás megindításakor be van jegyezve. A törvényszék minden határozatát hármas tanácsban, kereskedelmi ülnök részvétele nélkül hozza. A rendelet az eljárás szempontjából egy bifurkácziót állit fel czélszerüségi szempontból. Ha oly cselekmény vagy mulasztás látszik fenforogni, ami csak pénzbirsággal, illetőleg pénzbüntetéssel büntethető (1875. évi XXXVII. t.cz. 221. §., 1876. évi XXXVI t.-cz. 34. §., az 1897. évi XXXII. t.-cz. 21. §. 2. bekezdése) a törvényszék rendszerint vizsgálat és tárgyalás mellőzésével csupán felhívja a panaszlottat, hogy igazoló nyilatkozatát záros határidőn belül adja be, a határidő eltelte után a törvényszék a hivatalosan tudomására jutott adatok alapján és az esetleg beadott nyilatkozatok figyelembe vételével a büntetés kiszabása vagy az eljárás megszüntetése iránt zárt ülésben végzéssel határoz. Ezen ügyek rendszerint oly egyszerűek, hogy előkészítő eljárás és szóbeli tárgyalás nélkül is könnyen, helyesen és igazságosan elbírálhatók. A végzés ellen 8 nap alatt a kir. itélő táblához felfolyamodásnak van helye, amelynek halasztó hatálya van és elmulasztása miatt igazolás kérhető. A kir. itélő tábla végérvényesen határoz. Ha azonban oly cselekmény vagy mulasztás látszik fenforogni, mely rendszerint szabadságvesztés büntetéssel sújtandó (1875. évi XXXVII. t.-cz. 218., 219., 462. §., 1876. évi XXXVI t.-cz. 32. §.), a törvényszék, amennyiben a tényállás felderítésére szükségesnek látja, vizsgálatot rendel el s annak foganatosítása végett saját birói tagjai sorából vizsgáló biztost küld ki. A vizsgálat itt sem kötelező, mert megelőző vizsgálat nélkül is rendelhető szóbeli tárgyalás, ha a tényállás tiszta vagy nehézség nélkül tisztába hozható. Ez esetben is a panaszlott nyilatkozatra felhívandó. A vizsgálóbíró feladata a tényállást annyira felderíteni, hogy a törvényszék az eljárás megszüntetése vagy megtartása kérdésében határozhasson. A panaszlottat csak akkor hallgathatja ki, ha nyilatkozni kiván. A tanuk és szakértők kihallgatására, valamint a szemle foganatosítására a B. P. XIII. és XIV. fejezetének rendelkezései irányadók. Mégis tekintettel arra, hogy Kereskedelmi Jog