Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 5. szám - Az amerikai biztosító-társaságok reformja

Kereskedelmi Jog ltl betétnek akár egészben, akár részben való visszafizetését nem lehet követelni, ellenben az illető évköz lejártával kifizettetnek minden jogosított tagnak az általa teljesített betétei és a zárszámadás szerint mutatkozó kamateredmény a netáni veszteségek levonásával, illetőleg a tag követelései a szövetkezet által nyújtott kölcsön és járulékainak beszámításával elszámoltatnak és ekként az illető évtársulat feloszlik. Stb. 2. A 15. §. pedig felsorolja a szövetkezetből való kilépés összesen három esetét: az elhalálozást, a csődbejutást és az elköltözést. Az alapszabályok eme két egymásbavágó rendelkezései azonban nem egyeztethetők össze a K. T. 235. §-ának intézkedéseivel, mert ezen törvényszakasz szerint az „egyes szövetkezeti tagnak jogában áll a társaságból egészen, vagy ha több üzletrésze volt, bizonyos üzletrészekre nézve előleges felmondás melleit kilépni. Ha a felmondási határidő és a kilépés időpontja az alapszabályokban meg nem állapíttatott, a kilépés csak az üzleti év befejezésétől számított előleges, legalább négy heti felmondás után történhetik". Az idézett törvényszakasz értelmében a szövetkezeti tagnak a kilépésre bármikor feltétlen joga van. Ezt a szövetkezet czélja és természete kívánja így és a tag ezen jogától sem alapszabályok, sem a belépéskor történt ellenkező kikötés által meg nem fosztható, tehát nem kényszeríthető arra, hogy az öt évig tartó évtársulatból — eltekintve a 15. §-ban foglalt esetektől — természetesen viselve kilépésének alapszabály és törvény szerinti (237. §.) következményeit, bármikor ki ne léphessen. Feltétlen joga van ellenben a szövetkezetnek az idézett §. értelmében az üzleti év keretén belül alapszabályokban a kilépés időpontjáról és a felmondás idejéről intézkedni. A felmondási időt az alapszabályok a K. T. szerint alakult szövetkezetnél a törvényben megállapított négy héten tul meghosszabbíthatják, de nem annyira, hogy ezen meghosszabbítás által a minden üzleti év végével történt kilépés lehetősége kizárassék. Mindezek alapján utasítja a kir. törvényszék a szövetkezetet, hogy az alapszabályok 15. és 23 § ait, illetve azoknak a K. T. 235. §-ával ellenke2Ő intézkedéseit a törvénynek megfelelően módositsa, egyúttal minthogy a törvény a szövetkezetre vonatkozólag az üzletrész elnevezését ismeri csak, íelhivja arra is, hogy az alapszabályok 5., 7., 8., 9., 13., 22, 23., 24., 28. és 42. §-aiban előforduló helytelen „betétrész, betét és részjegy" stb. kifejezéseket a törvényes „üzletrész" elnevezésre helyesbítse. Vétel. 99. A gabona súlyának megállapítása esetében figyelembe veendő az a kereskedelmi szokás, hogy a kikötött suly lehet 3 4 kilóval könnyebb. Az elözö küldemények súlytöbblete ily esetben nem számitható az utóbbi küldemények javára. (M. kir. Curia 590/1905. sz. — 1906. október 26.) A kassai kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja és felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletének azt a jogi állásfoglalását, hogy az alperes a felperesek által küldött áru megvizsgálásával és rendelkezésre bocsátásával el nem késett, az abban felhozott indokokból elfogadja. A szabályszerűen rendelkezésre bocsájtott áruval szemben azonban az eladót terheli ama kötelezettség, hogy a vevővel szemben kimutassa, miszerint a küldött áru a törvényi vagy a szerződési feltételeknek megfelel és hogy a rendelkezésre bocsájtás jogellenes volt. E tekintetben azonban a felpereseknek a bizonyítás nem sikerült, mert az alperes a felperesi czéget a kérdéses 2 waggon buza szerződés ellenes minőségéről a 7. a. csatolt távirat szerint 1902. évi deczember 2-án, tehát a küldemény megérkeztének napján értesítette, mégis ennek daczára a felperesek a kifogásolt búzát a G. tőzsdei bizonylat szerint csakis 1903 évi február hó 9-én tehát a rendelkezésre bocsátás után több mint 2 hónap múlva vizsgáltatták meg, holott a szakértők véleménye szerint a buza súlyára a beraktározás, az évszak, a száraz, vagy nedves időjárás is oly lényeges befolyással vannak, hogy eme körülmények IV2— 2°/o sulykülönbséget okoznak. Az áru megvizsgálásának ily elkésetten történt eszközlése, továbbá az időjárásnak az áru súlyára való befolyása és ama ténybeli adatoknak hiánya, hogy a tőzsdei mérés alkalmával a megmért buza száraz vagy nedves állapotú volt-e, a tőzsdei megállapítást megfosztja attól a bizonyitó erőtől, hogy ennek alapján akár következtetéssel, akár szakértők véleményének meghallgatásával a búzának az átadáskor volt valódi súlya és szerződésszerű minősége megállapítható lenne ; amiért is a kir. törvényszéknek, az áru szerződésszerű minőségének megállapításánál a tőzsdei mérésre s a szakértők véleményére fektetett ítéleti állásfoglalása fentartható alappal nem bír. De hogy a kifogásolt áru az elküldés idejében a szerződésileg kikötött sulylyal nem bírt, kétségtelenül kitűnik a felperesek által az alpereshez 1902. évi deczember 2-án intézett 10. a. levél tartalmából, amelyben a felperesek maguk elismerik, hogy a rendellkezésre bocsájtott 2 waggon buza hektoliterenként 77 kiló sulylyal birt. Ez a tény egymagában is elegendő annak igazolására, hogy a kifogásolt 2 waggon buza a szerződésileg kikötött 78—79 kiló súlynak csakugyan meg nem felelt — és igy minőségi hiányban szenvedett. A felpereseknek az az érvelése, hogy az általuk az alperesnek szállított 15 waggon buza az átlagos súlyban a szerződésszerű 78—79 kilót megütötte s igy a 2 waggon búzának kifogásolására az alperes jogosult nem volt, — elfogadható alappal nem bir, — mert azt, hogy