Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám

47 szolgáló amerikai (akoczkákkal kereskedett, a panaaz­lott pedig ugyanilyen koczkákat Ausztráliából im­portált. A panaszolt sérelem egy levélben küvettetett el, amelyet az ausztráliai behozatali társaság igaz­gatója, a társaság képviseletében a Marylébone kerület tanácsahoz intézett, amely épen akkor fog­lalkozott a sértettnek egy ajánlatával az Oxford-ut padolására vonatkozólag. Az inkriminált levél a következőképen szólott: „Értesültünk, hogy a tanács az Oxford-utat amerikai fakoczkákkal akarja kirakatni. Melegen ajánlanék, hogy mielőtt e tárgyban a tanács határozatot hozna, megtekintené a Piccadillyt, a Waterloo-teret, a Hayinarket-teret és a Whitehallt, amelyek egytöl­egyig amerikai koczkákkal vannak kirakva s amelyek — bár csak 6—18 hónap előtt törtónt a padolás, — már is megviselt állapotban (rotten condition) vannak." „Bátrak vagyunk megkoczkáztatni azt a kijelen­tést, hogy egy ily látogatás még a gondolatát is el fogja távolítani annak, hogy ily anyagot használ­janak Önök is utczaburkolásra az Önök kerületében." Ezt a levelet a panaszlott a kerületi tanács minden tagjának elküldötte. A sértett panaszfel jelentésében azt adta elő, hogy konkurrensének e levele folytán sokkal terhe­hesebb feltételeket szabtak a szerződésben. A panasz­lott azzal védekezett, hogy a levélben foglalt állitá­sok panasz tárgyává nem tehetők, mert azokat rossz indulata C2^fea< (malice) nélkül irta és mert a panaszos a szóbanforgó levél következtében specziális {közvet­len) kárt nem szenvedett. A biró a juryhez a követ­kező kérdéseket intézte : 1. Valótlanok-e a levélben foglalt állitások ? 2. A panaszos árujára vonatkoz­nak-e azok ? 3. Volt-e czélzatosság (malice) az állí­tásokban, más szóval hogy az állításoknak az volt-e a czélzata, hogy a sértettet károsítsák ? ós végül 4. van-e a sértettnek kára ós mennyit tesz az ki ? A jury verdiktjében a panaszos kárát 250 font­ban (6000 korona) állapította meg a panaszlott ter­hére és azt annak megfizetésére kötelezte. A panasz­lott felebbezett, arra támaszkodva, hogy levele nem szolgálhat kereset alapjául és hogy specziális köz­vetlen kár bizonyítva nincsen. A felebbezési bíróság panaszlottat felebbezésóvel elutasította azzal az indo­kolással, hogy levele alkalmas volt arra, hogy a sértett áruját becsmérelje és hogy közvetlen kár okozása is bizonyítva van. Ha elgondoljuk, hogy a mi bíróságaink még azt sem kötelezik kártérítésre, aki másnak az orrát vagy a fülét levágja, mert összegszerű kár ily eset­ben nem bizonyítható : akkor be kell látnunk, hogy kártérítési judikaturáuk a czivilizált nyugat jog­rendje mögött jobban elmaradt, mint azt kultúránk egészének mai stádiuma magában véve igazolná. F—s. KÜLÖNFÉLÉK. Nyugdij-egyletek alakulási módja. A belügyminiszter a törvényhatóságokhoz rendeletet intézett, mely szerint a miniszter mindazokat az egj-esületeket, amelyek a jövőben hitelnyújtás, vagy bizonyos esemény (pl. halál, munkaképtelenség stb.) bekövetkezése esetére vagyoni előnyük nyújtásá­nak biztosítása végett keletkeznek, szövetkezeti alakulásra kívánja utasítani. Megjegyzi itt a mi­niszter, hogy ujabb időben az ipartestületek által létesíteni szándékolt nyugdíj- és segélyegyletek egy­leti alapon szintén nem alapithatók meg, mert az ipartörvény egyáltalán nem nyújt alapot arra, hogy valamely ipartestület segély-, vagy nyugdij-pénztárt alakítva, tagjait abba belokónyszerithesse. A magyar czimer jogosulatlan hasz­nálata tekintetében is megtagadja a szolgálatot az ipartörvénynek sokszor idézett 58. §-a. A magyar czimer használatát az az 1883. t.-cz. tudvalevőleg külön miniszterelnöki engedélyhez köti. E törvény végrehajtása tárgyában annak idején kibocsátott min. rendelet szerint azonban ily külön engedélyre csak akkor van szükség, ha a czimer a kereskedőnek vagy az iparosnak a nevével kerül valamiféle vonatkozásba, ellenben mint az árun alkalmazott puszta ékítmény ily engedély nélkül is használható. Ezzel a joggal azonban nemcsak a magyar ipar, hanem a magyar vevők hazafias érzületére számító osztrák ipar is szokott élni. E visszaélésekkel szemben egy legutóbb kibocsátott — általunk már ismertetett — minisz­terelnöki rendelet az ipartörvény 58. §-ára utal, a mely a valóságnak meg nem felelő adatok ellen irá­nyul. Ámde az ipartörvénynek a rendeletben hivat­kozott 58. §-a az iparosnak csakis a czéyen, nyom­tatványain ós hirdetéseiben alkalmazott valótlan jel­zők ellen tartalmaz tilalmat, magára az árura nézve nem rendelkezik. Már pedig kétségtelen, hogy az áru az iparosnak se nem czége, se nem hirdetése, se nem nyomtatványa. A rendelet után is ott vagyunk tehát, ahol eddig voltunk : vagy tűrjük a nyilván­való visszaéléseket, vagy erőszakot veszünk a törvény betűjén ós szavain ! De inkább tűrünk, mert iparvédelmi téren ezt már megszoktuk. Ausztriai joggyakorlat a csődkérés el­mulasztása miatt. Egy olmützi czinkográfus a legkisebb üzleti tőke nélkül, tisztán személyes munkaképességére támaszkodva, nyitott műtermet. Berendezést és szükséges eszközöket hitelbe vásá­rolt. Ezen adósságai fejében összes ingóságát lefog­lalták, minek daczára ő iparát tovább is folytatta. A hitelezők végre csődöt kértek ellene, de ezzel a kérelmükkel elutasittattak azon megokolással, hogy a csődeljárásra szükséges költségek nincsenek fedezve s ezek nem előlegeztettek. Ezen elutasító határozat után a hitelezők büntető feljelentést tettek a czin-

Next

/
Thumbnails
Contents