Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 5. szám

128 Kereskedelmi Jog 5. sz. hatamazott végzi azokat a teendőket, melyekre meghatalmazása kiterjesztetett; ezen utóbbi minőségben ő egyszerűen „kereskedelmi meghatalmazott," akinek működési körét a kereskedelmi törvény 43. §-a szabályozza akként, hogy a „kereskedelmi meghatalmazottnak, kit a főnök czégvezetési jogosultság nélkül akár egész üzlete vezetésére, akár üzlete körében bizonyos nemű vagy egyes ügyletekre felhatalmaz, jogköre kiterjed mindazon ügyletekre, melyek az ily kereskedelmi üzlet folytatásával járnak és mindazon jogcselekvényekre, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek." Ez a kétféle minőség egymással nincsen összefüggésben. Az önálló czégjegyzési joggal fel nem ruházott vezérigazgató, midőn valamely ügyben önállóan rendelkezik, ezt nem igazgatói minősége révén, hanem kereskedelmi meghatalmazotti jogosultsága alapján teszi. Amennyiben utóbbi minőségben cselekszik, ugy kötve van az igazgatóság, esetleg közgyűlés által neki juttatott szerephez, korlátokhoz. Lehetséges, hogy csak „egyes" ügyletek megkötésére hatalmaztatik fel, pl. kiküldetik egy gyári vállalat.vételárának megállapítására; lehetséges, hogy csak „bizonyos nemű" ügyletek megkötésére jogosult, pl. tőzsdei ügyletek kötésével bizatik meg és ekkor ebbeli szerepköre teljesen megegyezik az u. n. tőzsdedisponens jogkörével, sőt lehetséges, hogy a „bizonyos nemű ügyletek" kötésénél is bizonyos korlátokat szabnak eléje, pl. csakis egy megállapított összegmagasságig smmitoltathatja le a kölcsönváltókat, ezen felül már a bíráló bizottság hozzájárulását kell kikérnie, — és végül lehetséges, hogy mint általános kereskedelmi meghatalmazott, az egész üzlet vezetéséhez van joga, de ebbeli működésében kötve van azokhoz a korlátokhoz, melyek az általános kereskedelmi meghatalmazotti minőségből folynak, tehát csak azon ügyletekre van feljogosítva, melyek a társaság rendes, naponkinti ügyvitelével járnak és csak azon jogcselekményekre, melyeket az ilyen mindennapos ügyvitellel rendszerint járó ügylelek szükségessé tesznek. Hogy mily ügyvitel tekinthető rendszerintinek, szokásosnak, mindennapinak, azt elvontan megállapítani lehetetlen: mérvadó a szokás, — az, hogy hasonló terjedelmű, czélu és természetű részvénytársaságoknál milyen ügykört szokott az ügyvezető igazgató betölteni. A bírósági gyakorlat kevés útmutatást nyújt. Megemlítjük abból a következőket. Felperes közvetítési és jutalomdíj iránt perelte a társaságot, melynek igazgatója azzal bizta meg őt, hogy a társaság által létesített mulatóhelyen volt üzhti helyiségek bérbeadását, kedvezményes áru állandó bérleti belépőjegyeknek nagyobb tömegekben való eladását közvetítse. A kir. Curia (554/99.) elutasította a keresetet azzal az indokolással, hogy ezen ügyletek a mindennapi rerdés ügyvitel körébe nem tartoznak, hanem oly fontos ügyleteket képeznek, melyekre nézve az önálló czégjegyzéssel nem biró ügyvezető igazgató az igazgatóság külön meghatalmazása nélkül a társaságot kötelező hatálylyal eljárni nem volt jogosítva. — Egy másik esetben a képviseleti jog hiányára támaszkodó alperes-társaság az igazgató által megkötött zsákvételi szerződés ellen alapszabályainak abbeli intézkedésére hivatkozott, hogy mindennemű „stállitási (árubeszerzési) szerződések felett határozni az igazgatóság van jogosítva" ; felperes ezzel szemben bizonyítani kívánta, hogy a társaság zsákszükségletének beszerzéséről mindenkor a megnevezett vezérigazgató gondoskodott és hogy az erről tudomással birt igazgatóság a vezérigazgatónak ily nemű ténykedését nem kifogásolta. A kir. Curia (1080/89.) azonban mindezt figyelmen kívül hagyta és a keresetet elutasította azzal az indokkal, hogy .,hi a; ily gyakorlat tényleg fennállott volna is, visszaélésnél egyébnek nem tekmthető, melyből a részvénytársaságra kötelezettség nem származhatik." Ugyancsak kimondta a kir. Curia (176/1902.), hogy az önálló czégjegyzésre nem jogosított vezérigazgató még ezen állásánál fogva nincs feljogosítva arra, hogy hivatalnokokat felfogadjon, elbocsáthasson és a hivatal nokok fizetését és végkielégítését megállapíthassa. — A tözsdebirősáqi hatáskör kikötése tekintetében a budapesti áru- és értéktőzsde válásttott bírósága 1893. február 25-én 2562. sz. a. hozott határozatában az önálló czégjegyzéssel nem biró vezérigazgató által kikötött tőzsdei hatáskört a másik fél ellenzése daczára alkalmazandónak találta ugyan, de csak azért, mert a másik fél a szerződés alapján a teljesítést már előbb elfogadta, tehát a szerződést ez által jóváhagyta; mig 1895. évben hozott, a budapesti kir. ítélőtábla által 1895. decz. 30 án 3770 sz. alatt jóváhagyott határozatával az ily kikötést hatálytalannak jelentette ki abból az okból, mert a kereskedelmi meghatalmazott hatásköre nem terjed ki a kivételes bíróság hatáskörének megállapítására. A kir. Curia 1893. január 2-án 803/92. sz. a. hozott végzésében ezzel szemben azt mondta ki, hogy ha az a kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő igazgató (önálló czégjegyzési jog nélkül) jogosultsággal birt a kérdéses ügylet megkötésére egyátalán, akkor a tőzsdei választott bíróság illetékességét is joghatályosan kiköthette, mivel az ily meghatalmazott az ügylet összes feltételcinek megkötésére jogosítva van. Mint általánosan követett gyakorlatot jelezhetjük, hogy a részvénytársaság igazgatóságának egyik tagja részéről fenforgó rosszhiszeműség, vagy a csődmegtámadási perekben a közadós fizetésképtelenségéről való tudomás a társaság rézéről is fenforgónak tekintendő.2) Utóbbit a kir. Cu-) A Németországban követett joggyakorlat tigvan ilyen és kiegészíti a német K. T 2ii2. §-ában foglalt szabályt, bogy amennyiben a társasággal szemben kell a nyilatkozatot megtenni, ugy elegendő erre, ba az igazgatóság bármelyik tagja előtt teszik meg.